40 éve dobta piacra a Mercedes az első légzsákos S-osztályt

Tény, hogy hivatalosan 1981 februárjában mutatták be az új utasbiztonsági rendszert az amszterdami autókiállításon, ám a Mercedes már 1980 decemberében legyártott néhány légzsákkal és övfeszítővel felszerelt S-osztályt (a 126-os szériából), amelyeket ki is szállítottak a megrendelőkhöz. Fontos együtt említeni a két biztonsági felszerelést, hiszen maga a légzsák ekkor már több éve megtalálható volt szériagyártású autókban. Méghozzá a General Motors autóiban, hiszen az amerikaiak már az 1970-es években alkalmazták a pirotechnikai elven nyíló légzsákot. Sőt, már az 1950-es évek óta fejlesztették többen is többféle módon. Ám végül a GM kínálta először rendelhető extraként. Igen ám, de csak a légzsákot, ami így önmagában még nem jelentett életmentő eszközt. Hiszen, ha nem kapcsolták be az utasok az öveket, akkor nem sokat ért, sőt további sérüléseket okozó faktorrá lépett elő. Ahhoz, hogy életmentő eszközzé váljon, az övcsatolás és az övfeszítő is szükséges. Így együtt viszont a Mercedes alkalmazta először, a már említett S-osztályban. Illetve annak kupé változatában, kezdetben extraként. Akkor 1525,50 német márkát kértek érte. Érdekes, hogy időben mennyire közel nyújtották be az első légzsák szabadalmakat Európában és Amerikában egyaránt. Az elsőség azonban a német Walter Linderer nevéhez fűződik, aki 1951. október 6-án járult a német szabadalmi hivatal elé találmányával, amely a járműben ülő személyek ütközéskori sérülései ellen nyújtott védelmet. Az ő légzsák ötlete is azon alapult, hogy a szerkezet összecsukott állapotban várakozik, majd, amikor szükséges, sűrített levegő felfújja. A müncheni feltaláló ötlete tényleg zseniális volt, de egyszerűen nem létezett még az a technika, amely kellő gyorsasággal képes felfújni a légzsákot, illetve olyan érzékelő sem létezett, ami biztosítja az ütközéskor elvárt gyorsaságot. Sőt, még az az erős, szakadásálló műanyag sem létezett, amiből manapság a légzsákok készülnek. Aztán a Mercedes mérnökei 1966-ban vették elő újra az ötletet, majd 1967-ben már elkezdtek kísérletezni a felfújással. Az új ütközésvédelmi eszköz szabadalmát ők 1971-ben nyújtották be. 15 év kellett tehát a Mercedesnek, hogy sorozatgyártásúvá gyúrja a technikát. Na, meg 250 törésteszt, valamint 2500 olyan teszt, ahol nem az egész autót törték össze, csupán az utascellát csúsztatták sínen az akadálynak. Illetve több ezer kísérletet végeztek el egyedi alkatrészekkel, hogy készen álljon a technika, és az SRS légzsák helyet kapjon az S-osztályokban. Ez az SRS felirat árulkodott arról, hogy ott van a rendszer az autóban. A rövidítés egyébként a „kiegészítő utasvédelmi rendszert” jelentette, hiszen az elsődleges továbbra is a biztonsági öv volt. Az első légzsákok 60-70 literes térfogatúak voltak, az utas oldalán 1987-ben jelentek meg, elfoglalva az egész kesztyűtartót. Aztán persze nem állt meg a fejlesztés. Az övfeszítőt az överő-korlátozó követte 1995-ben, ami utánállította a szorosra feszülő övet, ami szintén tudott sérülést okozni. A pirotechnikai módszert pedig 2002-ben már elektronikus rendszerrel is kiegészítették, még tovább finomítva a módszert. Visszatérve a kezdetekhez, az 1980-as néhány darab autó után 1981-ben már több, mint 100 autót eladtak az övfeszítős, légzsákos rendszerrel. Aztán szerencsére nem volt megállás, 1982-re minden Mercedes modellhez elérhetővé vált extrafelszerelésként. 1992-re értünk el odáig, hogy alapfelszerelésként kínálták a márka összes modelljéhez, majd 1994-ben már az utasoldali légzsák is szériafelszerelés lett, szintén minden Mercedes modellhez. A fejlesztések előrehaladtával sikerült egyre kisebbre tervezni az alkatrészeket, így már nem csak a vezető és az első utas előtt tudták beépíteni az autóba a légzsákokat. 1995-ben debütált az oldallégzsák az akkori E-osztályban, nem sokkal később, 1998-ban pedig már a függönylégzsák. Ám még nem értünk szerencsére a végére, hiszen 2001-ben jött a fejet és a mellkast egyaránt védő oldallégzsák. 2009-ben a térdlégzsák és a medencecsont környékét is védő oldallégzsák, 2013-ban pedig az övlégzsák. A 221-es S-osztály generációban már több lépcsőben képesek felfújódni a légzsákok a baleset súlyosságától függően, míg a legújabb csúcslimuzinban hátul is egy teljesen új fejlesztésű rendszer védi az utasokat. Visszatekintve az elmúlt 40 évre, tisztán látszik, mekkora előrelépés volt a biztonság terén a Mercedes fejlesztése. A német statisztikai hivatal adatai szerint 1980-ban 15 050 ember halt meg az utakon (Kelet- és Nyugat-Németország együtt szerepel a statisztikában), ebből 6915 áldozat személygépkocsiban vesztette életét. 2000-ben viszont már csak 7503 ember vesztette életét az utakon, köztük 4396-an személygépkocsiban. Tavaly pedig 3046 haláleset történt a közutakon, ebből 1346 élet veszett oda személygépkocsiban, és nem szabad elfelejteni, hogy eközben folyamatosan nőtt az utakon az autók száma. Talán még jobban látszik a javuló tendencia, ha a 10 000 járműre eső halálos közlekedési balesetek számával írom le az utóbbi 40 évet. Így az látszik, hogy 1980-ban 4,5 haláleset jutott 10 ezer autóra, az ezredfordulón 1,4 haláleset, 2019-ben pedig 0,5-re csökkent ez a szám. Ezek után már csak egy üzenettel zárhatom a történetet. Mindig kössétek be magatokat!