30 éves az Opel Vectra – élt 20 évet

1988 őszén az Ascona utódjaként, hozzá hasonlóan négyajtós lépcsőshátú és ötajtós lejtőshátú karosszériával mutatkozott be az első Opel Vectra, vagyis a Vectra A. Wayne Cherry, az Opel akkori dizájnfőnöke vele vezette be azt a formavilágot, ami aztán az első Astrát és persze a Vectra alapú Calibrát is meghatározta. Az Opel akkori középkategóriás modellje négyajtósként 4,43, ötajtósként 4,35 méter hosszú volt (tengelytávjuk egységesen 2,6 méter). Igen, ma egy Astra simán lepipálja.
Nem csak méreteivel mosolyogtató ma az első Vectra, alapmotorja 75 lóerős volt, kezdetben 1,4-es, majd 1,6-os. Még 1,8-as benzinese is csupán 90 lóerőt tudott, a 2,0 literes pedig 101-116 lóerőt. Volt természetesen dízel is, 1,7 literes, az Isuzu alapú (1686 köbcentis) blokk feltöltő nélkül 56, turbóval 82 lóerőt tudott. És persze különlegességek is adódtak. Például összkerekes változat, 2,0 literes 16 szelepes 150 lóerővel, azon alapulva turbós, 200 lóerős, valamint 2,5 literes, szívó V6-os, 170 lóerővel. A paletta nem csak motorok tekintetében volt szerteágazó, az extrák sora is széles volt, alapáron ugyanakkor még szervokormányt sem adott az első Vectra. Ugyanakkor a GT, 4x4 és Turbo változatok a csatolt lengőkaros helyett független hátsó és segédkeretre épített első felfüggesztést kaptak, azaz futásukkal jelentősen különbözhettek a többi Vectrától.
Csoda, hogy ezek után a kétezres években csokorban ömlöttek a Vectrák az országba? Aligha, de ehhez az is nagyon erősen hozzájárult, hogy a Vectra - jó Opel szokás szerint - erősen veszítette árát, a vetélytársainál újonnan is olcsóbb modell használtan fokozottan megfizethető lett, 10 éves kor felett már a hazai vevők számára is. 1992-ben kapott ráncfelvarrást a modell, ekkor nem csak friss lökhárítókat és hűtőmaszkot kapott, legalább ilyen fontos újítás volt, hogy ekkor jelentek meg a légzsákok (ha csak opcióként is). Bár a motorsport világában versenyautóként az első Vectra még nemigen szerepelt, Safety Car szerepkörben a Formula 1 világába is eljutott - 4x4 Turbo változatában.
Az 1995-ben, a Frankfurti Autószalonon bemutatkozott Vectra B már háromféle karosszériával, négy- és ötajtós mellett kombiként is létezett, igaz, utóbbi csak egy évvel később debütált. A kezdeti motorkínálat alapja még mindig az 1,6-os, 75 lóerős, "Family 1" benzines volt, igaz, a 8 szelepest hamar váltották a már 16 szelepes, 100-105 lóerősre. Itt sem volt hiány nagyobb motorokból, 1,8, 2,0 és 2,2 literes négyhengeresek mellett 2,5 és 2,6 literes V6-osok is gazdagították a kínálatot benzines fronton. A dízelek körében 1,7, 2,0 és 2,2 literes egységek is sorakoztak, már kivétel nélkül feltöltővel. A V6-os benzinesek erősen limitált GSi szériáknak is alapot adtak, 1999-ben frissítést, így az irányjelzőkkel egybeépített első fényszórókat és teljes egészében fényezett lökhárítókat kapott a Vectra, de ez nem akadályozta meg, hogy 2013-ban a Top Gear a megelőző 20 év 13 legrosszabb autója közé válassza.
Igaz, utóbbi kifejezetten a Vectra B-re vonatkozik, ám 2002 tavaszán, a Genfi Autószalonon debütált már a Vectra C, melynek kombija aztán 2003-ban csatlakozott a palettához. Állítólag már 2001-ben be kívánták mutatni az újdonságot, de várni kellett, hogy elsőként a vele közös alapokra épülő Saab 9-3 jelenjen meg. Mindketten a GM Epsilon platformjára épültek, s méretben, helykínálatban, no meg árban is egyértelműen a Vectra nyert. Már a négyajtós verzió is alulról nyaldosta a 4,6 méteres hosszt, az ötajtós túl is nyúlt azon, míg a kombi a 4,8 méteren is, tengelytávja is nagyobb volt (2,7 helyett 2,83 m). A Vectra C (illetve a rá épülő Signum) a valaha a Senatort is nyugdíjazó Omegát is kiváltotta, így elmondható, hogy kora legnagyobb Opelje volt. Motorpalettáján ennek megfelelően volt nagyjából minden. Az 1,6-os, 1,8-as, 2,0 és 2,2 literes szívó négyhengeres benzinesek sorából talán a 2,2 literes, közvetlen befecskendezésű volt a legérdekesebb, ami 155 lóerővel váltotta az azonos méretű 145 lóerős egységet. A kezdeti kínálatban a 3,2 literes, 210 lóerős V6-os volt a csúcs, de a gyártás végére 2,8 literes, turbós V6-os is érkezett, ami 230-250 lóerőt tudott, s a Vectra vele először 250 km/órás végsebességet tudott.
A dízelek sorában az Opel 2,0 literesei mellett sokkal meghatározóbbak voltak a Fiat eredetű 1,9 literesek (120-150 lóerővel), a csúcs gázolajos (3,0 V6, 177 LE) az Isuzutól származott. A Vectra C esetén már a legtöbb verzió 6 fokozatú kézi váltót kapott, az 1,8-as benzines robotizált, majd CVT váltóval is kapható volt, a dízelekhez és az erősebb benzinesekhez egyaránt opció volt a 6 fokozatú bolygóműves automata váltó.
Míg a Vectra C a Brit Túraautó Bajnokságban, a C a DTM-ben indult (egyebek mellett), ám a motorsportban olyan sikert sem aratott, mint az eladásoknál. Tegyük hozzá, utóbbi területen sem tudott felérni a Vectra a Volkswagen Passat, vagy akár a Ford Mondeo szintjére sem - jogosan. Ha ma valaki Opel Vectrát venne, több mint 500 példányt talál a Használtautó.hu rendszerében. Az első generáció belépője 120 ezer forint, 200 ezer forintért már frissített is kapunk, ahogyan ennyiért már rendszámmal és érvényes forgalmival rendelkező Vectra B-t is. Utóbbiakat elvárva a Vectra C alapára jelenleg még valamivel 500 ezer forint feletti. A 2008-ban az Év Autójának is választott Insigniával váltott Vectra legnagyobb előnye, hogy viszonylag olcsó és tágas autó. Apropó, a 30 éve megjelent, 20 évig gyártott Vectra 2008-as kivezetése nyomán már az Insignia is 10 éves modell, utóbbiból balkormányos, használható példányt 1,6 milliótól kapni, annyiért pedig természetesen korrektebb Vectrát választhatunk, természetesen a 2005-ös frissítés utánról.