30 éves az autópályák császára, avagy a bálna Merci kupéja

Aki a technológia terén vezető szerepet tölt be, annak a dizájn területén is példaképnek kell lennie – ezzel a gondolattal debütált a Mercedes-Benz SEC 1992 januárjában, szóval a W140-es széria kupé változata. Ha valakinek nem mondanak sokat ezek a jelölések, akkor leegyszerűsítve az S-osztály harmadik generációjának kupéja. A dizájnt pedig tényleg komolyan vették, ügyeltek arra, hogy a W140-es sorozat limuzinjától jobban elkülönüljön a kupé, mint a korábbi, W126-os generáció esetében. Természetesen az SEC modellek is ugyanúgy a Mercedes-Benz kínálatának csúcsát képviselték, ahogy az S-osztály limuzinok. Ezekkel mindig is arra törekedett a csillagos márka, hogy az adott korszak csúcstechnikájával tömjék tele. Ezt megtették a kupéval is, sőt, a 600 SEC volt a maga idejében a Németországban kapható legdrágább sorozatgyártású autó. 1992 februárjában 220 000 német márkát kértek érte! Mivel ezt manapság már nehéz elképzelni, hogy mennyi is, gyorsan rákerestem, hogy 1992-ben hány forintot kellett leperkálni egy német márkáért. Nos, körülbelül 48,5 forintot, tehát kerekítve 10,6 millió forintot kértek 1992-ben a legerősebb SEC-ért. Tovább kutatva, hogy ez ma mennyit jelent, hát, kicsivel 80 millió forint feletti értéket kapunk. És akkor ez még csak a 600 SEC alapváltozata, amit persze minden földi jóval teletömtek, ettől függetlenül még tovább lehetett növelni néhány extrával a vételárát. Az idén oldtimer korba lépő autóban például alapáron kínálták az elektronikus menetstabilizálót, amit a Mercedes a Bosch mérnökeivel közösen fejlesztett. Persze ezt csak 1995-től kínálták szériában. Emellett olyan, akkoriban különlegesnek számító finomságokkal is felvértezték, mint például a dupla üvegezésű ablakok, amelyektől rendkívül csendes utastérben utazhattak azok a szerencsések, akiknek telt egy ilyen modellre. De említhetnénk még az elektromos ülésállítást memória funkcióval (a 600-asban alapként), vagy épp a biztonsági övet előrenyújtó automatikát, illetve a kétzónás klímaberendezést is. A menetkfomfort terén sem végeztek fél munkát, elöl kettős keresztlengőkaros, hátul többlengőkaros, független felfüggesztés gondoskodott a kényelmes gördülésről. A sajtóból is pozitív visszhangot kapott, hiszen, amikor 1993-ban az Auto Motor und Sport egyik év eleji számában V12-es modelleket eresztett össze, az újság szerkesztői a 600-ast találták kategóriája legkényelmesebbjének. Bizony, a 600-as név 12 hengeres motort takart. Kezdetben az 500 és a 600 SEC alkotta a kínálatot. Ahogy fentebb olvasható, legelőször 1992. január 11-19. között láthatta a nagyközönség az autót Detroitban az Észak-Amerikai Nemzetközi Autókiállításon (NAIAS), Európában pedig egy kicsit később a Genfi Autószalonon március 5-12. között. Az 500-as modellben 4973 köbcentis, V8-as benzinmotor dolgozott 320 lóerővel, a 600 SEC orrában viszont 5987 köbcentis, 394 lóerős masina mormogott. Ó, azok a régi szép idők, amikor még könnyen kiigazodhattunk a számjelzéseken! Hiszen az 500 az ötliterest, a 600 pedig tényleg a hatliterest jelentette. 1994-ben azonban érkezett egy 4,2 literes V8-as is 297 lóerővel. Ezek teljesítménye megegyezett a limuzinokban használt motorokéval, az erőátvitelről pedig 4 vagy 5 fokozatú automata sebességváltók gondoskodtak. És igen, ha a képeket nézegetve egyeseknek inkább a CL név ugrik be, nem tévednek, hiszen 1996-ban az SEC nevet felváltotta a CL, ami magyarul luxuskupét akar jelenteni (Coupé Luxusklasse). A modell sikeréhez hozzájárult a sajtó kedvező fogadtatása is. Csak néhány példa a világsajtóból. 1993 áprilisában az amerikai Road & Track autós újság szerkesztői azt írták, hogy „királyhoz méltó” és ezt az árára is értették. A német Frankfurter Allgemeine Zeitung 1993 márciusában egész egyszerűen az „autópálya császáraként” hivatkozott az autóra. Ugyanitt méltatták a fürgeségét, illetve a kanyartulajdonságait is, mondván, szinte úgy érezni, mintha feleannyit nyomna, mint valójában. Ha csak szimplán a gyártási darabszámokat nézzük, akkor persze nem kimagasló a modell eredménye, ám tekintetbe véve az árát és azt, hogy egy szűk rétegnek szólt, mindjárt más megvilágításba kerül az adat. A 140-es gyári kódszámú kupéból ugyanis 26 022 darab készült a sindelfingeni gyárban hat év alatt. Ezek csaknem egyharmada V12-es motorral felszerelt modell volt, egészen pontosan 8573 darabot szállítottak ki ezzel az erőforrással. A vásárlók több mint fele azonban az ötliteres, V8-as motorral választotta az SEC-t, illetve a későbbi CL-t, ez pontosan 14 953 darab autót jelent. Gyártása egészen 1998-ig tartott, és annak érdekében, hogy elhelyezhetővé váljon a kupé ritkasága, érdemes tudni, hogy az S-osztály harmadik generációjából, tehát a limuzinokat és a kupékat együtt számolva 432 732 darab készült. Nem véletlenül vadásszák lelkesen a gyűjtők, akiket így 30 év távlatából is lenyűgöz ez a luxuskupé, amelyet sportautós teljesítménnyel ruháztak fel tervezői. Kíváncsiságból rákukkantottam a Használtautó.hu hirdetéseire, vajon ráakadok-e harmadik generációs S-osztály kupékra, és sikerült. Akad néhány eladó darab! Az 1995-ös és 1996-os 420-as, 500-as és 600-as példányokért közel 8 millió forintot kérnek, ráadásul valószínűleg ez a szám csak növekedni fog a jövőben, amennyiben jó állapotban megmaradnak az utókor számára.