2020-ra ígéri vezetőnélküli autóit a Mercedes-Benz
100 kilométert tett meg forgalomban sofőr nélkül az S-osztály
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
2020 fontos év lesz az autóipar és az autósok számára. A legtöbb autonóm vezetéssel kapcsolatos fejlesztés akkorra érik be. Az egyik ilyen a Mercedes-Benz vezetőnélküli autója lesz, amely már most szeptemberben bizonyított.
A Mercedes-Benz S500 Intelligent Drive kísérleti autóval a Mercedes-Benz azt mutatta be, hogy országúton és városi forgalomban is lehetséges az önvezető autózás. A jármű több mint száz kilométeres útja Mannheimből Pforzheimbe pontosan követte Bertha Benz egykori utazását, aki éppen 125 évvel ezelőtt vállalkozott az első távolsági autótúrára. A Rajna-Neckar agglomeráció forgalmában nagyon bonyolult helyzeteket oldott meg önállóan az önvezető S-osztály - gyalogosok, kerékpárosok, jelzőlámpák, körforgalmak és villamosok között.
Ezt az áttörést az teszi igazán érdekessé, hogy nem volt szükség hozzá különleges űr- vagy katonai technikára, csupán a sorozatgyártás küszöbén álló megoldásokra, vagy olyanokra - mint például az intelligent drive csomag, amelyek már rendelhetők az új E- és S-osztályhoz. Ezek közül a legfontosabb a dugósegéd, amely a feltorlódott kocsisorban nemcsak tartja az előttünk haladókkal a tempót, hanem kormányoz is a sávban.
A kísérleti Mercedes ugyanolyan szenzorokat használ, mint a piacon kapható, a Frankfurti Autószalonon bemutatott S-osztály - csak többet. Dieter Zetsche, Daimler főnök úgy fogalmazott az újításról, hogy "olyan, mintha állandóan gyors-sakkot játszana, csakhogy ezredmásodpercek alatt lép, tucatnyi ellenféllel szemben. Az úton ugyanis jóval több figura mozog, mint a sakktáblán."
A Mercedes szakemberei a rendszer bemutatóján hangsúlyozták, hogy nem a vezetés élményétől akarják megfosztani az autósokat, hanem a közlekedést szeretnék minél biztonságosabb tevékenységgé alakítani. A lépésről-lépésre megvalósuló autonóm vezetés vészhelyzetekben avatkozik be, vagy olyankor, amikor a vezető fáradtsága, képzetlensége vagy figyelmetlensége miatt baleseti helyzetbe kerül. De akkor is alkalmazható, ha a sofőr éppen telefonál, keres valamit, vagy nem tud megoldani bizonyos helyzeteket.
Az autonóm vezetésnek három fázisát különböztetik meg. A részben automatizált vezetés során a sofőr nem veszi le tekintetét az útról és folyamatosan felügyeli a vezetősegédek működését, közben más tevékenységet nem folytat. A nagyfokú automatizáltság esetén a sofőr nem tartja állandó felügyelet alatt az önműködő rendszert, korlátozottan folytathat más, a vezetéshez nem kapcsolódó tevékenységet, A rendszer felismeri működésének határait és időben jelzi a sofőrnek, hogy vegye át az irányítást. A teljesen automatizált vezetés során a rendszer megbirkózik mindenféle beprogramozott vezetési szituációval, a sofőr jóformán azt tesz a kocsiban, amit akar, felügyeletet nem igényel a robotpilóta. Az első fázis ma már több autó esetében működik, így a Mercedes S- és E-osztályban is.
Az úgynevezett route pilot rendszert 2012 óta fejleszti a Daimler, a Bertha Benz által bejárt útvonalat teljesen feldolgozták és beprogramozták. A tesztjárművet a széria vezetősegédeken és szenzorokon kívül felszerelték újabbakkal. A digitalizált térképet követve a fedélzeti számítógép szabad utat keresve halad előre figyelembe véve az összes váratlan szituációt: gyalogost, kereszteződést, közlekedési lámpát, villamost, útra kiszaladó kutyát. Hogy ezt a rengeteg adatot feldolgozzák, a kocsi sztereó kamerájának a látóterét kiszélesítették, hogy az akadályokat a radar mellett a kamera is érzékelje. Az első lökhárító két oldalára hosszú hatótávú radarokat szereltek, hogy a jobbról és balról érkező forgalmat letapogassák. Egy másik a kocsi mögötti területet figyeli. Négy rövid hatótávú radart építettek a kocsi négy sarkába, amelynek a feladata a keresztirányú és az oldalról a kocsit megközelítő forgalom felismerése. A szélvédő mögött egy színes kamera kapott helyet, amely 90 fokos látószöggel rendelkezik és a közlekedési lámpák jelzéseit dolgozza fel. A hátsó szélvédő mögé felhelyezett kamera a kocsi mögötti területet veszi folyamatosan, és segít a még pontosabb helymeghatározásban, azaz mintegy ellenőrzi, hogy a korábban digitalizált térképen minden a helyén van-e, illetve azt is segít meghatározni, hogy ezektől az objektumoktól számítva épp merre jár az autó. Ez a módszer pontosabb, mint a szintén alkalmazott műholdas (GPS) helymeghatározás.
Az előre aprólékosan feldolgozott térkép elkészítésében a Daimler a Nokiával működött együtt, a háromdimenziós térkép tartalmazza az összes sávot, az összes közúti jelzést és felfestést, valamint a közlekedési lámpák pontos helyét. A route pilot programnak meg kellett birkóznia a körforgalmakkal, az útakadályokkal, útépítésekkel, biciklisekkel, az úton megforduló autókkal, az össze-vissza parkoló járművekkel, a jobbkezes utcákkal, a piros lámpákkal is. A kísérleti Mercedes-Benz S-osztályban természetesen képzett sofőr ült, aki a rendszer bármilyen hibája vagy meghibásodása esetén átvette a volánt. Mivel a forgalom teljesen kiszámíthatatlan, minden ilyen helyzetet rögzítettek, hogy később, hasonló szituációban a robotpilóta képes legyen egyedül is megoldani a feladatot.
A fejlesztők rengeteg tapasztalatot gyűjtöttek a száz kilométeres út során. Kiderült, hogy még van mit javítani a jelzőlámpák színének felismerésén különböző fényviszonyok mellett. Az is nagy kihívást jelentett, hogyan párosítsák a magasan elhelyezett jelzőlámpa és az úttestre felfestett kanyarodó vagy egyenesen tartó sávok jelentését. Egy konkrét helyzetet ismertetve a mérnökök elmondták, hogy a jelenlegi rendszer még nem képes megfelelően dönteni, ha egy piros lámpánál egy nagyobb méretű jármű, például kukásautó eltakarja a forgalmi sáv felfestését, a lámpa jelzését és a keresztirányú forgalmat is. A segédpilóta nem fogja kikerülni a járművet, mert nem tudja megállapítani, hogy az éppen miért áll. Itt még emberi döntésre van szükség. További nehézséget okoz a körforgalmakban történő közlekedés, a megfelelő kijáraton kihajtás, a helyzetfüggő kormányzás, a gázadás és a fékezés finomhangolása. A helymeghatározásban gondot jelent, hogy az autó pontosan hol álljon meg egy kereszteződésnél, ahol épp forgalom van.
Óriási adatmennyiséget kell feldolgozni (csak a sztereó kamera óránként 300 gigabájt adatot rögzít), így az életünk a számítógépekre lesz bízva 2020 után - feltéve, ha átadjuk az irányítást a robotsofőrnek. A jövőtől azonban félni nem érdemes, Nevadán és Kalifornián kívül jogilag nem megengedett a nagyfokú és a teljesen automatizált vezetés, a technika sokkal előrébb jár, mint a szabályozás és ez még jó sokáig nem fog változni.
Ne aggódjon senki, az autók automatikusan visszafordulnak, ha be érnek az országba, mivel a kátyút nem tudják mire vélni!!! 🙂
Le ne törjön senki körme a seggtörléstől…:D Mondjuk sok embert én is csak így engednék vezetni, de az biztonsági tényező, nem kényelmi.. hányinger amerre tartunk.
Várom már az ilyen lehetőleg, elektromos autókat. Hosszú úton, vagy unalmas városi dugóban, megadom a címet, és foglalkozhatnék mással, nem menne az utazási idő kárba. Az emberi agy és érzékelés, még mindig klasszisokkal jobb ezeknél a sok HD kamerás, érzékelő dzsungel számítógépeknél. (Minden elismerés a tervezőnek.)Azonban fáradékony, ezért jók lesznek ezek a rendszerek, ha beérnek.