20 éves az „erős hatos” Audi

Talán nincs is más olyan modell az Audi palettáján, ami akkor a rajongóbázist épített ki magának, mint az RS 6. Pedig RS-ekből akad bőven, ráadásul olyan is, amelynek az alapkoncepciója hasonló: a mindennapos használhatóságot ötvözni a nagy teljesítménnyel és a vezetés színtiszta élvezetével. Az RS 6 ezt már négy generáció óta megteszi. Minden a C5 generációval kezdődött
Nem sokkal az ezredforduló után a quattro GmbH, a mai Audi Sport elődje, tehát a négykarikás márka sportrészlege válaszút előtt állt. Sorra jöttek a sportsikerek, 1999-ben az Audi első próbálkozásra nyert a Le Mans-i 24 óráson, aztán újra történelmet írtak 2000-ben, 2001-ben és 2002-ben is. Többek között ez is hatással volt arra, hogy az RS 4 után egy másik típusból is szerettek volna egy izmosabb változatot. Itt érdemes megjegyezni, hogy 13 darab Le Mans-i győzelemmel az Audi a második legsikeresebb márka a verseny történetében, méghozzá a Porsche után. Szóval a sikerek arra ösztönözték a mérnököket, hogy a versenysportban szerzett tapasztalatokat kamatoztassák a sorozatgyártásban is. Ez vezetett az RS 6 első generációjának megszületéséhez. Magát az A6-os C5 generációját 2001-ben mutatták be, majd 2002-ben érkezett az RS 6. Már messziről felismerhető a kigyúrt A6, hiszen az alapváltozatnál 4 centiméterrel hosszabb és szélesebb a látványos szélesítéseknek, szoknyáknak és légterelőknek köszönhetően. Emellett a 18 vagy 19 colos könnyűfém felnik és a mostanra védjeggyé vált ovális kipufogóvégek is büszkén hirdették a modell "másságát".
2002-ben egyébként nem volt nála erősebb Audi. Motorja az A8-ból érkezett, ezt kapta az S6 is, de annak 340 lóerejét nem találták méltónak az RS felirathoz. Ezért a 4,2 literes, V8-as motor kapott két turbófeltöltőt és némi finomhangolást, nem mástól, mint a Cosworth szakijaitól. Így lett 450 lóerős a motor, 560 Nm társaságában. Csak a miheztartás végett, a 2002-es DTM Audi, amelyet az ABT csapat készített fel, szintén 450 lovas volt. Hogy maximálisan kihangsúlyozzák a motorsportos rokonságot, elköszöntek a manuális sebességváltótól, az automatikussal pedig 4,7 másodperces 100-as sprintet értek el. Az első RS 6 ráadásul ötféle üzemmódot kínált az adaptív futóművel, így ügyesen egyensúlyozhatott a kényelem és a sportosság között. Mindkét változatot, a kombit és a szedánt is nagyrészt kézzel szerelték össze a quattro GmbH szakemberei, körülbelül 15 óra alatt elkészítve egy-egy autót. Az első generáció végnapjaiban elkészítettek még egy erősebb változatot is, ami 450 helyett már 480 lóerőt tudott szintén 560 Nm forgatónyomaték mellett, illetve a 250 km/h végsebesség helyett is 280 km/h tempóra volt képes. A C5 érdekességei közé tartozik még, hogy már a kezdetektől fogva versenyautó is létezett belőle. A 2003-as GT Challenge-en nyert Randy Pobst egy RS 6 Competitionnel, amelynek ereje elérte a 475 lóerőt, ráadásul ebbe a versenyautóba manuális sebességváltó került. A C6-os generáció rendesen emelte a tétet
A 2008-ban, tehát hat évvel az első RS 6 után érkező második generációba két hengerrel több jutott. Bizony, ez már ötliteres V10-est kapott 580 lóerővel és 650 Nm forgatónyomatékkal, amit már 1500-as fordulattól leadott. A két turbófeltöltő maradt az autóban, ami végső soron erősebbnek bizonyult, mint a szupersportautónak elkönyvelt R8 a maga 560 lóerejével. Ez a motor egyébként a legnagyobb, ami valaha egy RS Audiban megfordult. Tükrözi ezt a tömege is, hiszen 278 kilogrammot nyomott a mérlegen. Ugyanakkor olyan terhelést bírt, mint a versenyautók, hiszen úgy alakították ki, hogy még 1,2 g erőhatásnál is tökéletes maradjon a kenés. Ezzel a motorral a 100-as gyorsulás 4,5 másodpercre javult a szedán esetében, de a kombi is csak egyetlen tizeddel volt lassabb a 4,6 másodperces értékével. Természetesen ebben a modellben is hatfokozatú automatikus sebességváltó továbbította az erőt a kerekek felé, valamint az adaptív futómű sem maradt el, míg a végsebesség akár 303 km/h is lehetett, amihez jól jöttek az extraként rendelhető kerámia fékek. Ettől a generációtól egy 500 darabos limitált szériával búcsúzott a gyártó, amelyeket biztosan nagy becsben tartanak meg a tulajdonosaik. Kicsi a bors, de erős?
Érdekes módon a harmadik generáció, a C7-es az RS 6 történetének legkisebb motorját kapta. Visszatért a 8 henger. A négyliteres, biturbós motor ennek ellenére csak 20 lóerőt veszített, miközben a nyomatéka 700 Nm-re nőtt. Tömege pedig 100 kilóval csökkent, szóval ez teljes mértékben ellensúlyozta a kisebb motort. A sebességváltót 8 fokozatúra cserélték, ezzel a gyorsulás 3,9 másodpercre javult, a végsebesség pedig 305 km/h-ra nőtt. Nem mellesleg 30 százalékkal csökkent a fogyasztása, ami persze a hengerlekapcsolásnak is köszönhető. Hiszen ha nem forszírozott tempóval halad a sofőr, akkor négy hengerben égetett csak benzint a motor. Emellett megjelent a légrugózás opciója is azok számára, akik még nagyobb kényelemre vágytak, illetve a generáció nyugdíjazásához közeledve azért csak feltolta az Audi a nyolchengeres motor teljesítményét is 600 lóerőre, nyomatékát 750 Nm-re (túltöltéssel). Annak ellenére, hogy kezdetben fanyalogtak a rajongók a kisebb motor miatt, a C7-es igazi sikersztori lett, szárnyaló eladási számokkal és kategóriaelsőséggel. Ő a legvadabb?
Végül a negyedik generáció, a C8 büszkélkedhet talán a legvadabb dizájnnal. Ám más téren is hozott újdonságot. Habár a motorja maradt négyliteres V8-as, ezt egy 48 voltos lágy hibrid rendszerrel egészítették ki. Az aktuális RS 6 kizárólag Avantként, tehát sportkombiként létezik (ahogy már a C7-es is), teljesítménye pedig 600 lóerő, maximális nyomatéka 800 Nm! Ezzel 3,6 másodperc alatt éri el a 100 km/h tempót, de a 200 km/h is megvan 12 másodperc alatt. Újdonság még a hátsókerék-kormányzás is, ami nagy tempójú kanyaroknál növeli a stabilitást, kis tempónál pedig megkönnyíti például a parkolást a jelentősen lecsökkenő fordulókörrel. Hogy miért nevezem a legvadabbnak? A jelenlegi modellen csupán a tető, az első ajtók és a csomagtér-ajtó egyezik meg az alap A6 Avanttal. Az első fényszórók az A7-ről érkeztek, ahogy az első lökhárító is az RS 7-tel kompatibilis. Ehhez az RS 6-hoz képest a többi tényleg valami megszokott kombinak vagy szedánnak tűnik, enyhén sportosítva. A mostani 8 centivel szélesebb az alapváltozatnál, szériában 21 colos könnyűfém felniket kap, extraként pedig 22 colosak rendelhetők. Az egyetlen szépséghibája, hogy őt már nem külön erre kiképzett szakik szerelik össze, hiszen ugyanazon a gyártósoron készül, ahol a sima A6-osok. Végül kíváncsiságból körbenéztünk a Használtauto.hu felületén, hogy milyen esélyekkel indulunk egy RS 6-osért. Nos, az árak 8,79 millió forinttól indulnak. Ennyi pénzért 2003-as évjáratú RS 6 Avantot kapunk 275 000 kilométerrel. Ezután már egy-egy milliókat ugranak az árak az egyre fiatalabb példányok felé, ám nincs sok ilyen modell a használtautó-piacon, úgyhogy továbbra is különleges maradhat az "erős hatos".