21 éve, 2000 júniusában, a Torinói Autószalonon debütált az 145/146 utódjaként az ötajtósként rejtett hátsó kilincses 147-es. Ez a példány 18 éves, épp a 2004-es frissítés előtti, de már a 2003-ban érkezett 140 lóerős 1.9 JTD 16V M-Jet motorral szerelt
Érdekes időket élünk, a dízel már nem PC (és itt nem a személyi számítógépre, hanem a politikailag korrektségre utalok). Pláne nem tűnik korrektnek egy Euro3-as dízel, pedig egy karbantartott Euro3-as még mindig sokkalta jobb, mint egy füstölő Euro4-es. A használt autóknál, pláne a 10-20 éves példányoknál, amibe a hazai autópark legnagyobb része tartozik már rég nem a gyári paraméterek számítanak, hanem az aktuális állapot, amit leginkább a használat módja és a karbantartás határoz meg. Ezért is értelmetlenek nagyjából a "milyen autót vegyek 1 millió forintig" kérdések. Leginkább karbantartottat, követhető előéletűt. Amúgy meg nyilván az adott célra megfelelőt. Így aztán, amikor egy kolléga bedobta, hogy az egyik ismerőse épp eladná a 18 éves dízel Alfáját, aminek csak az egyik különlegessége, hogy első hazai tulajdonosánál szolgál, a másik az, hogy nagyjából fullextrás, ráadásul minden működik is benne, azonnal ugrottam a lehetőségére. Ez az autó, ami sokkal többeknek jó lehet, mint ahányan vágynak rá, persze utóbbiakból is van bőven, hiszen az Alfa-varázs ebben is megvan, az pedig pláne ritka, hogy egy "nagykorú" és fullextrás autóban (szinte) minden teszi a dolgát.
Méretes, 215/45 R17-es abroncsok feszülnek a "lyukas" felniken, egy szett gumi nem olcsó rá, erre a most eladó példányra tavasszal új garnitúrát rakott tulajdonosa, ugyanis sosem spórolta el a karbantartásokat
A fektetett csepp-alakú lámpák csak egy kicsit mattultak be, a dízelmotor látványos hangsúlyozása is mutatja, hogy nem mai csirke a 147-es
A 147-es amúgy önmagában is érdekesség, a 2001-es Év Autójának választották, Walter de Silva és Wolfgang Egger pedig olyan formát rajzolt neki - a 156-os stílusát folytatva, hogy a mai napig nem öregedett meg. Nem mellesleg az ezredfordulón ez volt az első Alfa, amibe kétzónás automata klíma és menetstabilizáló került, ebben az autóban pedig ezek is kiválóan dolgoznak a mai napig. Ez a példány a német piacra készült, ám az autót rendelő cég nem sokkal a 147-es vásárlása után (és nem annak szervizköltsége miatt...) csődbe ment, így a még szinte új (8500 kilométert futott) autót visszaadta a Fiat Leasing számára. Ott nagyjából 1 évig parkoltatták, mígnem végül egy kereskedőn keresztül rátalált a mai tulajdonosa, aki korábban egy 1,6-os benzines, háromajtós 147-est használt céges autóként, majd magánvásárlóként is szemezett a modellel. Jó példányra akadt, hiszen ebbe a napfénytetőn és a ma már nyilván csak mosolyogtatásra alkalmas navigáción kívül minden elképzelhető gyári extra belekerült. Meghatározó a bordó bőrkárpit, ami élőben még jobban néz ki, mint a fotókon. A kétzónás klíma ma is jól dolgozik, de szépen szól a 8 hangszórós hifi is.
Sofőrközpontúság, jó üléspozíció, néhol látványosan öregedő anyagok jellemzik a belteret (további beszédes képek a galériában). A két legfontosabb, az üléskomfort és a vezethetőség rendben van
Négy - nem túl nagy - felnőttnek elegendő a hely, a szélső ülések hátul is hangsúlyosan formázottak, oda is jut légbeömlő. Az Alfa már 20 évvel ezelőtt is a prémiumvilág felé kacsintott
Az ülések nem csak szépek, tartásuk is hibátlan, hiába csúszós a bőr, elöl olyan jó a formázás, hogy az nem zavaró. A 2003-ban megjelent 140 lóerős 1.9 JTD 16V M-Jet dízelmotor a GTA (3.2 V6, 250 LE) verziót leszámítva a kor csúcsgépe volt. A méneshez 305 Nm és ma is jól kapcsolható, a fokozatokba kellemesen klattyanó váltó társult.
Városban is kellemes, hogy alul is van nyomaték, de a közvetlen kormányzású kompakt országúton és autópályán érzi igazán jól magát.
Függőleges, lefelé mutató helyzetből indulnak a műszerek mutatói, kilométerből 18 év alatt 290 ezer nem is sok, pláne egy dízeltől. Nem titok, hogy nem sokat volt használva, s jellemzően akkor sem városban
Ma is benne van egy kicsit a bugi, utazásra csábít, amiben az a jó, hogy nem is kerül vele sokba, étvágya simán tartható nagy átlag szerint is 5-6 liter között, országúton pedig simán vihető 5 liter alá is, a 60 literes üzemanyagtartály így 1200 kilométeres hatótávot is adhat. A futómű a 215/45 R17-es, ráadásul idén vásárolt, azaz szinte új Toyo SD7 abroncsokkal stabil, persze kissé feszes. Passzol az autóhoz, ami dízelként is sportos, persze már fronthajtású, így már a
mainstream kompakt modellekhez közelebb álló, de mégis kicsit különleges, a 18 éves autónál pedig legalább ilyen fontos, hogy nem lóg, nem kopog.
Menet közben mutat igazán jól, az elmúlt 18 év alatt kétszer állt meg, mindkettő hazai mesterek hibájából adódott, nem az olaszokon múlott
Leginkább két csúnyább pont tűnhet fel: a bal első küszöb és a kormánykerék. Utóbbi olcsóbban, előbbi már nehezebben orvosolható, de még bőven menthetőnek tűnik
Csövekbe épített óracsoportos műszerfala 290 ezer kilométert mutat, az állapot kevesebbet. Sokszor hálás az, ha egy autó az első tulajdonosánál, vagy akár az újszerűen vásároló másodiknál marad sokáig. Ilyenkor ugyanis jobban megvan az indíttatás az állapot megőrzésére, talán az is jobban elfogadott, hogy az autóra időnként, például az éves karbantartásokkor költeni kell. Itt is jellemzően csak azokra kellett, s azok meg is voltak. Az elmúlt 18 évben két olyan eset adódott, amikor megállt az autó, s mindkettő a korábbi karbantartások kérdőjeles elvégzésére vezethető vissza. Egyszer az egyik féltengely csúszott ki (nem sokkal egy kivételét igényelő szervizelés után), majd később az amúgy már cserélt vezérműszíj egyik nehezen cserélhető görgője állt be. Irdatlan szerencse, hogy a motor ezt épp megúszta károsodás nélkül.
Vicces, hogy ma az ülések tűnnek az autó szexepiljeinek, míg a mostani tulaj az első fotók alapján még a kárpit lecserélését próbálta elérni a kereskedőnél. Végül nem fizetett érte, de nem is bánta meg, élőben azonnal megnyerte őt is a szokatlan szín és a jó tartás
A 18 éves 147-es persze már "serdülő", azaz a néhol, például a bal első küszöbnél pörsenő rozsda is felfedezhető már rajta, motorja azonban az olajat nem eszi olyan mértékben, hogy a cserék között utántöltést igényelne. Utasterében a leginkább problémás eleme a legolcsóbban és legegyszerűbben orvosolható is egyben: az amúgy multifunkciós és légzsákos kormánykerék üvölt egy újrabőrözésér. Ez 30-40 ezer forintból kivitelezhető, nyilván érdemes lenne még a váltógombot is újrahúzatni, de azzal tovább lehet még élni, ahogyan a már nem működő előfűtés sem tragikus probléma, de akár az is orvosolható lehet még. Mostani tulajdonosa épp az ilyen apróságokkal nem kíván már foglalkozni, olyan embernek szeretné eladni autóját, aki egyrészt értékeli, hogy egy szépen megőrzött, karbantartott, persze 18 évet használt példányról van szó, másrészt fog tudni foglalkozni az időnként előbújó problémákkal, az olasz autókhoz hűen korosodó műanyagokkal, gumicsövekkel, amelyek közül egy-egy már lett is cserélve.
Literszám alapján nem is olyan nagy, 280 literes, de remekül pakolható a csomagtér
Az ülőlapok felhajthatósága és a támlák ledöntése által sík padlós, egész nagy rakteret kapunk, alul pedig szükségpótkereket is
Sok-sok részlet hangsúlyozza, hogy miben is ülünk, az ablaktörlőkön is ott a márkanév
Aki viszont vállalja azt, hogy törődik az Alfával, az a 147-es által egy jól használható, stílusos utazóautót kap, ami még ma is szépen muzsikál - gondoljunk akár a dízelmotor járására, akár a hifire. Ára a követhető előéletnek és a viszonylag szerény, éves átlagban alig több mint 15 ezer kilométeres futásnak megfelelően belőtt: 890 147 forintot írt a Használtautó.hu-ra töltött hirdetésbe, ami szinte sugallja, értelmes érdeklődőnek akár nem csak 147 forintot fog engedni, s még gyári tetőcsomagtartóról is említést tesz. Nyilván van fele ennyiért is 147-es, ám ennek az autónak csak a téli-nyári abroncsgarnitúrája ér több százezer forintot, a félmilliós 147-esekre pedig az árkülönbözetnél többet kellene költeni, hogy ilyen állapotú és üzembiztonságú legyen, mint ez. De itt jön be a lényeg, ez az autó nem csak azoknak szól, akik 147-est keresnek, hanem azoknak is, akik 1 millió forint alatti hosszútávfutót. Nekik pedig váratlan színt és stílust hozhat az életükbe, míg a karbantartott példány viszonylag alacsonyra redukálja a használt autók mindenképp meglévő rizikóját. Itt még legalább nincs részecskeszűrő, s az Alfa (Fiat) 1.9 JTD M-Jet motorja is a műfaj jobb egységei közül való, a forma pedig még ma is kitűnik a mezőnyből, talán még jobban, mint megjelenésekor.
Ez az Alfa 18 évesen is egyben van, a fullextrás példány remek youngtimer alap, de napi használatra is bevethető
Egy kisebb vagyont otthagysz manapság a karosszériásnál, annyira meg nem érdekes modell, hogy -szerintem – megérje vele foglalkozni. Le kell jönni egy ilyenért ide Olaszországba, gombokért vihető, mert a kutyának sem kell. Bár ahogy itt használják, olasztól nem vennék autót, egyáltalán nem vigyáznak rá.
Más: az öreg fos dieselekkel nem csak az a baj, hogy minden erősebb gázadásnál ott a fekete pamacs/füstfelhő, (onnan tudom mikor vált vissza/padlózza le az előttem lévő, ha jön a füst), hanem a szag. Aki szerint ez nem büdös, az szívja jó sokáig. Írom ezt úgy, hogy a cégautóm és a saját is diesel, legrosszabb esetben is az adblue szagát érzem mindkettő esetén…
Ez a baj, hogy itthon füstokádóként néznek sokan a dízelekre, pedig a karbantartottak nem azok.
Okkal, mert a többségük nincs karbantartva.
Nálunk max 200ekm után mennek a cégesek, a sajátomat is addig tervezem megtartani, mert utána már nem éri meg a javításuk.
Ez a “megéri/nem éri meg” igen csalóka, mert szinte mindig a kocsi árához hasonlítgatják a javítási költségeket. Mindeközben jól megindokolják, hogy miért volt jó pár éve igen magas áron, tíz év körüli, második életüket is lefutott dízeleket venni. Még akkor is ledöbbentem minden egyes vásárláson, ha amúgy valóban igaz volt a kedvezőnek mondható 200-300e km futás/állapot, és csak a szokásos dízeles dolgok jöttek elő. Mely esetben kérdéses, hogy mi értelme volt az előző tulajdonosknak dízelt venni/lízingelni? Bár a válasz egyszerű: nyomatékos motor, veretés 160-nal autópályán 😀 Folytatva a tízéves kocsi vételét, a megdöbbentő >2M Ft-os vételekből gyakran lett 3-4 év alatt 800e-es ár, és mégsem jelentős km-futás. Őszintén szólva, 800e már nem is fáj annyira a következő vevőnek, ha nagy állagromlás nem következett be 😀 Bocs a kárörömért… Az Alfánál is igaz a cikk hozzáállása, hogy kb. kifizeted a gumit/felnit és a piros ülést, a többi alkatrész ingyen van és TMK-zni kell, hogy pl. ne füstöljön. Láttam már öreg Golfot, amiben meglepő módon fel volt újítva a befecskendezőrendszer. Így a korrekt, ha a tulajnak az a forma tetszik…
Ez az autó személyes kedvencem, az első új autóm egy 147 JTD volt, és akkor szépen lelkesen mindent körbe próbáltam és legjobbnak ígérkező 8-10 autót tesztvezettem (volt olyan “köztudottan jó” autó (pl Golf V) ami már az első üléspróbánál kiesett, volt ami az árajánlatnál (Mazda 3)). Tehát objektív tudás alapján vettem, nem annak alapján hogy “olasz autók / Alfák stb ilyenek meg olyanok”.
Újonnan persze más szempontok dominálnak, de nagyon nem bántam meg a választást.
Sőt pár évvel később egy használt 147-est vettem második autónak.
De még ez utóbbi sem annyira irányadó az ilyen kriptaszökevényeknél. 300.000 km bármilyen autónál rengeteg. Főleg egy olyan autónál ami ilyen kifinomult (és szervízigényes) futóművel bír.
Most olyan apróságokról nem is beszélve, hogy a dízel nem polkorrektség kérdése, hanem hogy ezen még nem volt részecskeszűrő, így kormol, és jogosan tiltották ki Európa nagy részéről.
De ha valaki nem készül BP-re vidéki kanyarvadásznak egy remek autó lehet. Én azért bizos hogy előtte körbe néznék hogy van-e a környéken Alfa specialista aki megfizethető áron dolgozik.
“Tehát objektív tudás alapján vettem, nem annak alapján hogy “olasz autók / Alfák stb ilyenek meg olyanok”.”
Hogy nem szakad rád az ég??? Bezzeg “mutyukizni” azt korlátlanul lehet, meg az orosz autóipart szapulni, merthogy “szétk..ták az országot”… Egy nyomorult üléspróbán vagy tesztkörön nem fogom megtudni, milyen megbízható az adott kocsi: előtte informálódnom kell, és az alapján döntök, amit találtam róla. Mert nagyon nem mindegy, hogy kevés típushiba + idővel az öregedés, vagy nagy számú típushiba + idővel az öregedés.
Ennyi erővel az is “objektív tudás”, ha két mondatnyi beszélgetés alapján feleségül veszek egy nőt, vagy a boltban a csomagolás alapján megmondom az élelmiszerekről, hogy finomak-e vagy sem. Az ilyen sekélyes, felületes baromságok szövik át az életedet? Legyél büszke magadra, “értékes” ember(?) lehetsz…
Nehéz ennyi hülyeségre higgadt fejjel reagálni.
Újautó vásárlása esetén lehetőséged van rá hogy leteszteld a modelleket, és az esetek döntő többségében olyan autót fogsz kapni amit teszteltél.
Erről szól a szériagyártás. A 147-es futóművének megtervezésébe több energiát fektettek mint az egész Stiftbébe. Már 89-ben ott árulták az osztrák autókereskedésben új autóként és a 84-es fejlesztésű Lancer mellett elavult volt. Amikor a 90-es években japán autókról beszéltek, az pont nem a Stiftet jelentette.
Nem az volt hogy neked nem kell két órányi beszélgetés sem, mert a faluszája megmondja hogy ki a céda?
Bármennyire nem vagy képes felfogni, ha elég jól választod meg a tesztutat, elég gyorsan lejön hogy egy autóban jól érzed magad, élvezetes a futómű, vagy épp elég erős-e a motor.
Minden normális márka újonnan gyártott kocsija hozza azt a tudást amit bármelyik autó az importőr tesztflottájából. Ha nem akkor a garira tartozik.
“Nem az volt hogy neked nem kell két órányi beszélgetés sem, mert a faluszája megmondja hogy ki a céda?”
Ha a világ legjobb nőjéről egy korábbi partnere elmondja, hogy fenemód rossz az ágyban, akkor bennem valami összetörik. Nem érzem szükségét, hogy a dologról magam is meggyőződjek. Ennél érthetőbben képtelen vagyok ezt elmagyarázni…
“Bármennyire nem vagy képes felfogni, ha elég jól választod meg a tesztutat, elég gyorsan lejön hogy egy autóban jól érzed magad, élvezetes a futómű, vagy épp elég erős-e a motor.”
Vagyis a kis jelentőséggel bíró dolgok. Aki az élvezetes futóműről meg az erős motorról(“nyomatéééék!”) papol, az rendszeresen gyorshajt, csak igyekszik ezt elmismásolni. Úgyhogy ebből engem hagyj ki, te meg azt csinálsz, amit akarsz, de lehetőleg a családomtól jó távol tedd… Úgy állítod be az autóvásárlást, hogy minden márkának egyenlő esélyekkel kell indulnia, a bizalomnak vagy bizalmatlanságnak nem utánajárás következtében kell kialakulnia, hanem pillanatnyi ingergyűjtések után. Ehhez külön gratulálok egy súlyosan árérzékeny piacon. Ahhoz is kell egy arc, hogy a kiforratlan betegágyra a “kifinomult” szót használd, és ahhoz szintén, hogy bottal sem piszkálandó márkának állítod be a magyar piacvezetőt, és egy gúnynévvel rendezed le. És a Suzukinál valamiért borul az agyament elméleted, hogy mindent el kell menni kipróbálni. Ez a lábjegyzetben van leírva? Kivétel: Suzuki, Lada…? 😀
Ha jót akarsz magadnak, mihamarabb befejezed, hogy a vaduzi aranylétet próbálod átültetni kis hazánkba…
A 147 magabiztosan lett a legszarabb az ADAC 2004-es lerohadási statisztikájában, amikor is az Avensis győzött.
De üléspróbán biztos fasza volt 🙂
2 év alatt nulla hiba, amivel verte a legtöbb Volvómat. Egy barátom által kb akkoriban vásárolt Corolla Kombi váltógombja meg a kezemben maradt, amikor én vezettem. A második 147-est pont azért is vettem mert imádtam az elsőt és kellett egy második autó.
Amúgy az Twinsparknak volt két konstrukciós hibája ami miatt megérdemelte az utolsó helyet, de a JTD-ket ez nem érinti.
Ja, ezt ismerjük, a német piacra a szart vitték, neked meg külön válogattak egy hibátlant a sorról.
https://www.youtube.com/watch?v=s803z_Zbao4
Ilyet én is tudok játszani 🙂 https://youtu.be/sFxg1PCxzFg?t=125
Tippelhetsz, hogy a WRC-versenysorozatban mire ment volna az Alfa…
Akkoriban épp DTM bajnoki babérokra pályázott, volt hogy le is nyomta a németeket, hazai pályán egy abszolút csúcskategóriában (akkor volt a DTM a csúcson).
Amúgy meg az F1 legdominánsabb autóját szállították az elején. A Tipo 158 és 159 megnyert minden futamot amire benevezték, korábban pedig az Alfa 8C testesítette meg azt amit most a Ferrari (egyébként pont a Scuderia Ferrari volt a gyári Alfa csapat)
(A gyári múzeum ezt igen szépen dokumentálta http://egzostive.com/alfa-museum-pt3-velocita-racing-legends/ )…
Ez nem piac kérdése hanem motoré. Sajnos a TS-ek tényleg nem öregbítették a márka hírnevét, és a két hibából valamelyik garantáltan beütött már az első tulajnál.
Viszont a JTD-k igen jófélék voltak.