Az 50-es, 60-as évek kéthengeres autói (balról jobbra a P50, azaz a Trabant 500, a Fiat 500 és a Citroen 2 CV kivétel nélkül az olcsó autózásról szóltak
A belső égésű motorok hierarchiájában egyértelmű, hogy a nagyobb hengerszám finomabb üzemet, komolyabb teljesítményt jelent. Ám nem juthat mindenkinek kaviár, pláne a válságos időkben nem. Nem a jelenkorra gondolok, hiszen a kéthengeres autómotorok fénykora a II. világháború utáni évtizedek voltak. Az első nagy példányszámú kéthengeresnek az 1948-ban érkezett Citroen 2 CV, ismertebb nevén, Kacsa számított. A franciák célja ugyanaz volt, mint az olaszoknak az 1957-ben debütált Fiat 500-zal vagy a kelet-németeknek az ugyanazon évben bemutatott, egy évvel később gyártani kezdett Trabanttal: olcsó népautót kívántak készíteni. És ez be is jött, hiszen a Kacsából önmagában 3,8 millió példány látott napvilágot és ehhez jön még az azonos alapú Fourgonette 1,25 millió példánya is. Csaknem 3,1 millió készült a Trabantból is, melynek motorja nem csak kéthengeres, kétütemű is volt, ám így is a KGST országok legolcsóbb, ha fogyasztását tekintve nem is a legtakarékosabb modelljének számított. A Keleti Blokk leggazdaságosabbja inkább a Fiat 500-on alapuló, 0,6, később 0,65, legvégül 0,7 literesre fúrt kéthengeressel kínált Polski Fiat 126p volt. A licencet adó olasz verzióból 1,35 millió példány készült, ehhez a Lengyelországban gyártott 3,3 millió példányt hozzáadva a Fiat 126 minden idők legnépszerűbb kéthengerese.
Minden idők legnagyobb példányszámban gyártott kéthengerese a Fiat 126
A kéthengeres autók célját a mintegy 3,6 millió példányban gyártott Fiat 500 tervezője, Dante Giacosa foglalta össze a legjobban, mikor ekképp nyilatkozott autójáról: „Lehet, hogy az autóm kicsinek tűnik, de mégiscsak több kényelmet nyújt, mint egy robogó.” Ugyanezzel a céllal, azaz a tömegek autóba ültetéséért születtek a 60-as években Japán kéthengeres miniautói is, a Honda N360, majd utódai, az N400 és az N600 vagy a Mitsubishi Minica és a Subaru 360 is. És miként egész Nyugat-Európa, Nyugat-Németország is épített kéthengeres autókat, a leginkább minimalistának egyértelműen az 1955-1969 között gyártott, eredetileg Hans Glas által fejlesztett, de később a BMW által megvett Goggomobil számított, mely még kortársaihoz mérten is elképesztően kicsi, 0,25-0,4 literes motorokkal készült. Alig volt nagyobb, de mégis sokkal autóformábbnak számított az 1961-1973 között gyártott, 0,6 literes kéthengeressel hajtott NSU Prinz. Míg Európa nyugati felén már a 70-es években kifutottak a kéthengeresek, a Trabant egészen 1989-ig készült eredeti, kéthengeres, kétütemű blokkjával.
Kelet- és Nyugat-Németországban egyaránt készültek kéthengeresek, a Trabant igazi népautó volt, az NSU Prinz versenyautóként is helyt állt
A legkisebb kéthengeres autó-motorokat a Goggomobilokba építették
Ezek az autók egytől egyig a spórolásról szóltak, kis karosszéria, kis motorral, mindez olcsó gyártást eredményezett és a fenntartási költségek is a lehető legszerényebben alakultak. Arra persze hamar ráéreztek a sebességőrültek, hogy az alacsony tömegű, kicsiny motorok a csöppnyi autókban komoly potenciált jelentenek, ha teljesítményüket felpiszkálják. Az 50-es években még maga Enzo Ferrari és fia, Dino Ferrari, valamint motorfejlesztőjük, Aurelio Lampredi is kacérkodott a kéthengeres motor Formula-1-es alkalmazásával – végül elvetették. De máig legendák a tömegmodellekben elterjedtebb, álló kéthengeres blokkokkal ellentétben szembe fordított hengerekkel dolgozó, boxermotoros Steyr-Puchok, melyekről épp e héten zengett
ódákat főszerkesztőnk, Kiss Feri.
A két mai kéthengeres teljesen más karakter, a Tata Nano (jobbra) csak a spórolásról, a Fiat 500 balra a kitűnő menetdinamikáról is szól
[kepallobal=457096]Minden idők legjobb, autóba épített kéthengerese a Fiat turbófeltöltős TwinAir motorja[/kepallobal]
Ma két autó, a minimalista Tata Nano és a finom
Fiat 500 kapható kéthengeres motorral. Mindkettő kiegyensúlyozó tengellyel simítja járását, a Tata 0,6 literes blokkja 35 lóerős, a Fiat jóval összetettebb, MulitAir befecskendezésű, 0,9 literes, turbós gépe egyelőre 85 lóerővel kapható. Míg az indiai csöppség kifejezetten a spórolásról és az olcsó autózásról szól, a Fiat élvezetes autózást is ad, azt viszont teljesítményéhez és az általa adott menetdinamikához mérten valóban spórolósan hozza, azonos élmény négyhengeres motorral csak jelentősen nagyobb fogyasztással lenne elérhető. A bíztató jelek szerint jobb, ha megszokjuk, a jövőben kéthengeres motorral is lehet egy autó májer! Arról egyelőre csak találgatások vannak, hogy mikor várható újabb kéthengeres a piacra. Korábban a Volkswagen fejlesztői ígérték kéthengeres motorral jövendőbeli miniautójukat, a tanulmányként Up! néven bemutatott, de várhatóan Lupoként érkező háromajtóst, ám a legújabb hírek szerint először még háromhengeres motorral jön majd a Volkswagen csöppség. A pálya tehát most szabad, kíváncsian várjuk a következő kéthengerest!
Köszönöm az észrevételt! Ezt tényleg “benéztem”, de most javítottam!
Üdv,
Katona Mátyás
Egy rövid megjegyzés egy képhez.
A zöld NSU valójában nem Princ, mert az kisebb. Ez a nagyobb,ezres sorozat, speciális változata.
A tényleges neve NSU TTS.
A motorja léghűtéses, keresztben elhelyezve, 4 (négy !!) henger, erdetileg 70 lóerős volt. Az autót rallye és pályaverzióban is használták, ez a zöld pályaverseny változat, valószínűleg erősebb lehet.
Ernőbá