160 ezerért Audit venni? Tanulságos sztori a magyar valóságról!

Amióta az Autónavigátorhoz kerültem, azóta szeretném nektek megmutatni ezt az autót, unokaöcsém A3-asát. Talán a legkülönlegesebb autó, amivel valaha dolgom volt, az állapota és a körülmények miatt. Sajnos a család szétaprózódottsága miatt csak egy rövid körre sikerült megcsípnem egy Zalában töltött hétvégén, de legalább itt van, bemutathatom nektek. A felháborító az egészben, hogy minden hibája és problémája ellenére megy, működik, még az automata klímája is hideget fúj. Tanulságos történet következik, egy a maga módján látványos autóval szemléltetve.

A legfontosabbat viszont előre leszögezném: ha nem akarsz így járni, ne vegyél ennyire olcsó autót.

Az egész sztori anyám Skoda Feliciájával kezdődött, amit nagyjából 8 éve cserélt le. Ekkor unokaöcsémnek kellett egy autó, így eladás helyett családon belül lepasszoltuk neki a még éppenhogy korrekt karosszériával, de egyébként hibátlan motorral és beltérrel rendelkező Feliciát. Két vizsgaciklussal később műszakilag és esztétikailag is katasztrofális állapotban, kívül-belül lelakva állt a tulaj mellett, aki nem tudta, hogyan tovább, a Skodát ugyanis már nem lehetett átrugdosni a műszakin. Vannak ilyen emberek, akik egyszerűen nem tudnak vigyázni egy autóra: unokaöcsém közéjük tartozik.

A kérés a következő volt: a bontóban konkrétan fizetni kéne, hogy átvegyék a Feliciát, neki pedig kell egy autó, átírással, biztosítással, mindennel együtt félmillióból, ami - jó magyar dzsentri módra - kényelmesebb és újabb legyen az elődnél.

Hogy miért vállaltam el a vágyott autó felkutatását? Mert a kihívásokat legalább annyira szeretem, mint az unokaöcsémet. Tipikus esete volt ez annak, amikor nem márkára és típusra kerestem a Használtautó.hu kínálatában, hanem lényegében bármire, csak menjen. Ekkor találtam ezt az első generációs Audi A3-ast 250 ezer forintért hirdetve, amin bár prémium logó van, lényegében egy nagyon kicsi és meglepően kényelmes Skoda Octavia: ugyanaz a Golf IV platform és műszakiság az alapja. Amikor elmentem megnézni, már akkor feltűnt, hogy meglepően erős az 1,6 literes szívómotor ebben a kis karosszériában, illetve az is, hogy fájóan csúnya külseje ellenére vezetési élmény terén teljesen a helyén van. Ha nem látszana a képekről: az autó komplett bal hátsó sarka spray-vel van lefújva egy nagyjából 10 évvel korábbi ütközés óta, ugyanígy a motorháztető és az első lökhárító is, de ecsetnyomoktól és megfolyásoktól sem mentes, ahol pedig rendes fényezés van, ott az lakkhibás. Az autót körben horpadások tarkítják, nincs két egyforma hézag rajta, illetve egyes elemek utólagos csavarokkal rögzítettek. Nem kopogott viszont a futóműve, nem ette az olajat, és nem írt semmilyen hibakódot, akkor legalábbis éppen nem. Az A3 beltere lepett meg igazán: még ebben a katasztrofális állapotban is kényelmes utazni benne. A futóműve talán egy kicsit puhábbra hangolt, mint a négy karika nélküli rokonaiban, de a kormányzás ugyanolyan pontos, az anyagminőség pedig a legalapabb példányok kivételével átlag feletti: érdekesek a minták, és puhák, kellemes tapintásúak a bevonatok. A kormány és a váltógomb fogása is remek, előbbi az ülésekhez hasonlóan minden irányba állítható. Az említett ülések elöl és hátul is jól tartanak, ráadásul elegendő tér is akad az A3-ban: egy kívülről jóval kisebbnek ható autó a platformtárs Golfnál, mégis nagyjából ugyanakkorának tűnik bentről. Ehhez segíti hozzá a hosszú ajtók mellett a teljesen előreugró első ülés is, így hiába háromajtós, hátra sem katasztrófa beülni. Mindezt a kényelmet, praktikumot és vezetési élményt ráadásul ebben a vizuálisan igen siralmas állapotban is hozza: ha nem látnám a rengeteg hibát és sérülést, illetve nem járná át az összes kárpitot az évek alatt beleköltözött cigarettaszag, akkor nem hinném el, hogy egy ennyire lelakott autóban ülök. Erre a szomorú tényre az óracsoport emlékeztet a leggyakrabban, amelynek fordulatszámmérője állandóan pontatlan, sebességszámlálója pedig időnként úgy dönt, hogy ő most egy időre kikapcsol. A csomagtartó korrekt, alapesetben 350 literes, ám a 60:40 arányban összecsukható hátsó ülésekkel mindez akár 1110 literesre is növelhető. Ráadásul az A3 puttonyába is plüss borítás jutott, valamint elég sok példányban kapott helyet a kárpitok mögött egy gyári mélyláda is, ám azt ebből a konkrét autóból utólag kioperálták. Összességében tehát érzésre egy korrekt autó volt, látvány terén nagyon rossz állapotban. Volt még rajta néhány hétnyi műszaki vizsga, így elgondolkoztam rajta, majd elvittem egy átvizsgálásra egy autószerelő barátomhoz. Ha csak egy tiszta műszaki kellett volna rá, akkor elég lett volna megszüntetni a motorteréből érkező ordenáré kipufogóhangot, kellett volna bele két szilent és egy gömbfej, el kellett volna tüntetni egy, az autó alján található sérülésből megindult rozsdásodást, valamint le kellett volna dobni róla az akkor nagyjából 10 éves gumikat. Én viszont minden apróbb műszaki hiba megszüntetését, folyadékok, gyertyák, szűrők és szíjak cseréjét és a hamarosan kopásjelzőig érő fékbetétek, valamint a láthatóan régi és kopott féktárcsák cseréjét is belekértem az ajánlatba. Kiderült, hogy a 250 ezer forintért kínált autóra nagyjából további 300 ezret kéne költeni, de akkor minden jó lenne rajta a külcsín kivételével, így elsőre elvetettem az ötletet.

A félmilliós keret azonban sehogy máshogy nem adta ki.

Volt, hogy hasonló színvonalú autókat mentem el megnézni 400 ezer forint környékén, de olyan is előfordult, hogy a keretet átlépő találatok is "csak" szebbek voltak, jobbak nem. Valóban jó állapotban csak a Feliciával azonos kényelmi szintű autók akadtak, az pedig a tulajnak nem felelt meg, így végül mindig az A3-hoz tértem vissza, néhány napnyi intenzív kutatás után pedig beadtam a derekam. A látvány elsőre a leendő tulajdonost sem győzte meg, ám amikor nagy nehezen betuszkoltam a kormány mögé, konkrétan 30 méter megtétele után közölte, hogy ezt bizony megvesszük. Beszámoltattuk hát a Feliciát, illetve megegyeztünk a kereskedéssel, hogy engednek további 40 ezer forintot az árból, ha nem kell frissíteniük a hamarosan lejáró műszakiját, természetesen a hibák javítása nélkül. Végül 160 ezer forintot és egy valóban értéktelen, szintén lejáró műszakis autót hagytunk ott érte, ez utóbbi néhány nappal később, friss vizsgával került eladásra, a mai napig forgalomban van, pedig már rég nem kéne neki. Az Audin az állapotfelméréskor feltárt hibákat megcsináltattuk, a porrá rohadt leömlő beszerezhetetlensége, így hibátlan állapotban horribilis ára, illetve a négy új gumi miatt többe került a mutatvány néhány tízezressel, mint amivel terveztünk. Végül ennek ellenére mindenki boldogan távozott, majd problémamentesen szolgált az autó évekig. Ha belegondolunk, hogy mindennel együtt végül 590 ezer forintban állt meg a mutatvány, akkor annyira nem is rossz. Főleg, hogy az autóról készült friss képek több mint 3 évvel a vásárlás után készültek, amióta legalább 30 ezer kilométert tett meg az A3 (a pontos adatot nem tudni, a mérő továbbra is hol működik, hol nem). A fotózás hétvégéjén mindenféle ellenőrzés vagy törődés nélkül nagyjából 500 kilométert mentek vele, általánosságban elmondható, hogy használati tárgyként tekintenek rá és aligha foglalkoznak vele. Ennek ellenére hazugság lenne azt állítani, hogy nem kellett rá költeni: egy évvel a vásárlás után egy lambdaszondát és valamiért egy újabb sornyi gyertyát kért, majd további fél évre rá az egykoron olajfogyasztástól mentes, hibátlan motor szinte használhatatlanul hengerfejessé vált. Ám ez utóbbi probléma a téli mínuszokban, indítás után azonnal, padlógázon, 4-5 ezres fordulattartományban történő használatra is visszavezethető, nem csak a 300 ezer kilométer felett futott motor állapotára és hengerfejesedésre való hajlamára. Unokaöcsém szorult anyagi helyzetére tekintettel szabadságot vettünk ki édesapámmal, és miközben a saját Audim motorfelújítását időhiányra hivatkozva éppen egy profi műhely végezte 465 ezer forintért (számlával és garanciával), addig mi a faterral 200 ezer forint alatt összehoztuk ugyanazt a mutatványt az udvaron a diófa alatt, ahol egykor a Golfom motorja is készült. Természetesen - bár nemrég kapott ismét műszakit a veszélyhelyzetben anélkül közlekedő A3 - most sem hibátlan az autó. A futóművéből már eltűnt az a frissen felújított, feszes érzet, ám még nem kopog semmi, ez viszont csak a lista eleje. Az óralapokon, illetve a köztük található kijelzőkön ugyanis hibakódok sokaságáról értesülhetünk, ám a legtöbbje meglepő módon nem igazi probléma, egy számítógépet rádugva kiderül, hogy a valós idejű értékekkel minden rendben, a jelek pedig olvashatóak. Többször javasoltam már, hogy járjunk utána a problémáknak rendesen, hiszen vagy az óracsoport, vagy néhány szenzor cseréjével, esetleg kábel-vagy csatlakozóhibák orvosolása után megszűnne a probléma. Ám ehelyett inkább a hibatároló ürítését követően ment műszakizni az autó, így néhány órával a vizsga után ismét karácsonyfaként színes fényekbe öltözött a műszeregység. Természetesen a fordulatszámot és sebességet mérő órák is rosszalkodnak még mindig, illetve a műszaki megszerzése után pár hónappal elkezdett egyre hangosabb lenni a kipufogó is, szerencsére most az autó alól jön a hangja. A sztori zárása előtt íme még egy gyors kitekintés: a Használtautó.hu kínálatában jelenleg 37 darab első generációs, benzines A3 található, amelyből a legolcsóbb is 300 ezer forint. Ennyiért hasonlóan sanyarú sorsú, műszakilag kérdéses állapotú példányokat kapni. A korrektnek tűnő A3-asok jelenleg 420 ezer forint környékéről indulnak, ám még 600 ezer forint környékén is akadnak jónak hirdetett, ám a képeik szerint ennél jóval rozsdásabb példányok. Ha valaki egy igazán szép, frissített példányt szeretne, ami keveset futott és jól extrázott, akkor legjobb esetben is 700 ezer forint környékén érdemes válogatnia, de az ésszerű kínálat 1,2 millióig is elnyúlik. Említést érdemel még a cikk írásakori legdrágább eladó, első generációs A3 a Használtautó.hu adatbázisában: egy 47 ezer kilométert futott, konkrétan újszerű, fullextrás példányért 2,2 millió forintot kérnek. Bizonyára sokak szerint ennek az autónak már régen a bontóban lenne a helye, hiába indul pöccre, hiába áll meg, hiába csak az ajtók alján rozsdásodik, illetve hiába működik lényegében problémamentesen egy frissen felújított motorral. Ám a magyar valóságban körülnézve el kell, hogy keserítsek mindenkit, aki így gondolja. Sajnos ennél sokkal rosszabb műszaki állapotú autók is járják az utakat, amik rendszerint újabbak és szebbek. Ez az autó velük szemben nagyon ronda, de legalább az utasaira, illetve a közlekedés többi résztvevőjére sem veszélyes: ez még mindig a jobbik eset.

Az elmúlt három és fél év alatt ráadásul a csekély vételárával és az összes karbantartással illetve javítással sem éri el az egymillió forintot a teljes költségvetése, a háztáji helyett számlás motorgenerál árával tartana nagyjából ott.

A jelenlegi autópiaci árak mellett pedig megkockáztatom, hogy lenne, aki az egykori vételárának a dupláját is megadja érte. Ehhez manapság bőven elég, hogy relatíve erős, kényelmes, és van másfél év műszakija, sőt, még az sem kizárt, hogy a következő vizsgán is át lehet majd tolni. Ha bárki a tanácsomat kéri, mégis inkább azt javaslom, hogy ne vegyetek ilyen alacsony keretből autót, a mai viszonyok közt egy rendes négykerekűre legalább egymillió forintot érdemes rászánni. Ha viszont mégis fillérekért kerestek, akkor ne a tükörpolír számítson, hanem a műszaki állapot, továbbá semmiképpen se sajnáljátok egy átvizsgálás árát előre rákölteni a kiszemeltre, és csak akkor vegyétek meg az autót, ha az ott feltárt hibák javításával együtt is ki tudjátok fizetni. Másképpen magatokkal szúrtok ki.