15 évesen is éles fegyver? Nézzük, mit tud a Colt!

Hogy a legjobb térkihasználású, a lehető legkisebb platformon nyugvó, legnagyobb belső térrel szolgáló autó a jobb, vagy a lehető legnagyobb platformra épült, leginkább áramvonalas, külső méreteihez képest belül szűkösnek ható gép, az általában attól függ, hogy mi a célod az adott járművel. Ha ugyanis vezetési élményt keresel, akkor az esetek többségében az utóbbival jársz jobban: alacsonyabb tömegközéppontú, szélesebb nyomtávval rendelkező, így kanyarokban stabilabb, kevésbé borulékony autók ezek, a praktikum rovására. Ha viszont csak annyi a célod, hogy ár/érték arányban a lehető legnagyobb kényelemben, a lehető legtöbb személlyel és csomaggal juthass el óvatosan közlekedve A pontból B pontba, akkor bizony az előbbit érdemes keresned: egy kis autó "aljára" épült egyterűt. Mai használttesztünk alanya, ez a 2006-os Mitsubishi Colt is egy ilyen jármű. Amellett, hogy négyzetméter-arányosan az egyik legtöbb praktikumot kínáló hasonló korú autó ezért a pénzért, a maga módján még szórakoztató is tud lenni. Először viszont nézzük az említett praktikumot! A mindössze 3,87 méter hosszú és 1,68 méter széles Colt kívülről egy új Cliónál közel húsz centivel rövidebb és pontosan tíz centivel keskenyebb, az utasterében mégis jóval több a hely, mint a legtöbb korabeli kompaktban. Ez azért lehetséges, mert ahogy ma mindenből megemelt, "terepjárósított" crossovert csinálnak, 15-20 évvel ezelőtt az akkori divatnak hódolva mindenből egyterűt próbáltak faragni, még a városi kisautókból is. A Mitsubishi Colt 2002-ben megjelent generációjánál is ez történt: ami előtte egy cuki, kerekded kisautó volt, az ettől fogva egy magas, szögletes, egyterű-szerű valami lett. Kitolták a karosszéria sarkaiba a kerekeket és a lehető legmerőlegesebbre rajzolták az oldalfalakat, amennyire csak lehetett, alacsonyra tették a padlót és magasra a tetőt, majd utolsó simításként sínekre tették nem csak az első, de a hátsó üléseket is. Végeredményként óriási térérzetet és hihetetlen mennyiségű kihasználható helyet kapunk, ez a Colt kényelmesen lehet még akár egy négyfős család teljes értékű, egyetlen autója is. Egyedül a csomagtartó szokott a kérdéses pont lenni ebben a méretosztályban, ám az alapesetben is 500 literes, és ha ez sem lenne elég, akkor itt jönnek képbe a már említett, a hátsó ülések alatt megbújó sínek. Ezekkel ugyanis további közel ugyanennyi nyerhető, ráadásul ha a hátul ülők beáldozzák a hátukat egy rövidebb út erejéig, akkor akár teljesen függőlegesre is dönthetőek a támlák, így a teljes csomagtérpadló felülete szinte a plafonig kihasználható. Típushiba a kalaptartó gumijának megnyúlása és szakadása, ám ez az alkatrész - mint megannyi más idősödő autóban - akár házilag is könnyedén pótolható. Praktikuma mellett ráadásul remekül egyensúlyozik a strapabíróság, a stílus, a kényelem, és az olcsóság határvonalainak találkozási pontján. Az ülések kényelmesek, a kezelőszerveknek jó a fogása, de a műszerfalhéj és az ajtókárpitok kemények, viszont legalább többféle színt és mintát kaptak, hogy kinézzenek valahogy. A zöld műszerfalfény egy minimális hangulatvilágítással egybekötése szintén remekül feldobja a Colt belsejét éjjel, nap közben pedig a nem csak korrekt tartást biztosító, de vörös szövettel behúzott ülések teszik kívánatossá a praktikumra kihegyezett belteret. Az 1,3 literes motor is remekül illik ehhez a csomaghoz, 95 lóerejével éppen elég a legfeljebb 1460 kilós össztömeghez. Ráadásul az autó saját tömege mindössze 970 kiló, és mivel egy változó szelepvezérlésű szívómotorról van szó, alacsony fordulaton gyenge, de takarékos, ha pedig szeretnénk haladni, akkor csak vissza kell csapni egy-két fokozatot és nyomni a gázt. Mindezt 7 liter körüli, még kompromisszummentes minimum fogyasztással lehet abszolválni vele. Persze lehet ennél feljebb is menni: a kora reggeli hidegben elindítva, néhány percet járatva, majd - mivel nincs hőfokjelzője - a pár kilométerrel későbbi fotózás során sem leállítva, végül pedig a reggel 8 órás forgalomban Szegeden át- és visszavergődve 9 liter alatti átlagot tudtam vele hozni, pedig igen hátul volt a prioritási listámon, hogy spóroljak vele. "Az autó tehát praktikus, de hol marad az élmény, amiről szó volt?" - merülhet fel a kérdés. Nos, az egyik feléről már ejtettem pár szót, a Coltnak nincs súlya, és közben egy, ha nem is kimondottan erős, de legalább jól használható, pörgős motorja van. Magasabb fordulaton az autó hangja is sokkal szebb, illetve tényleg ki lehet élvezni a valamivel jelentősebb megmozdulást, hiszen alacsonyabb fordulaton használva nem ehhez szokik hozzá a sofőr. Ráadásul a lóerők ellenfele a tömeg, amióta csak világ a világ:

amíg nem tudtam meg a forgalmiból, hogy még a tonnát sem éri el az autó, addig bőven 100 lóerő fölé tippeltem.

A váltó áttételezése egyébként igen rövid fokozatokat eredményez, abból is csak ötöt: városban pattogni kiváló vele, de országúton már közel háromezret forog percenként, autópályatempónál pedig már inkább a négyes környékén áll majd meg a fordulatszámmérő. Szóval pörgős és élvezetes a motor és a váltó kombója, de akkor sem szabad elfelejteni, hogy kicsi, 14 colos kerekei vannak, ráadásul magas és szögletes az autó. Éppen ezért nem érdemes túlságosan elszabadítani, mert bár feszes a futóműve, és a vártnál könnyebben veszi az akadályokat, a fizika törvényeit akkor sem lehet kijátszani. Főleg nem ezzel az adott példánnyal, nem volt ugyanis hibátlan az autó. Műszakilag egyedül a futóművébe kellene belenyúlni, az már néha jobb állapotú útfelületeken is koppan, kifejezetten rossz utakon, vagy nagyobb oldalterhelésnél pedig már érezhetően lóg is valamennyit. Ez persze megérthető és meg is bocsátható, egyrészt mert a kopó-forgó alkatrészek időnkénti cseréjét minden jármű igényli, másrészt mert minimum 208 ezer kilométer van benne: 2018-ban érkezett külföldről, akkor 180 ezer kilométert mutatva. Nem értem viszont, hogy a parkolási sérüléseit honnan szerezte az autó, mondjuk túl sok nincs rajta, de még ennyit is komoly kihívás lehet vele összeszedni. Szögletességének hála ugyanis kb. addig tart kint is, mint ameddig bent, a ma divatos crossoverekkel ellentétben rendesen körbe is van üvegezve, és amúgy tényleg minden, csak nem nagy, legalábbis kívülről. Mondjuk radarjai meg tolatókamerái nincsenek, ahogy automata fényszórója sincs, ez ilyen régimódi dolog, hogy sötétben felkapcsolod a lámpát, ha pedig tudni akarod, hogy mi van körülötted, akkor a tükrök és az ablakok lesznek az informátoraid ebben a Coltban. Ami a legszebb az egészben, hogy olyan mélyen még talán zsebbe sem kell nyúlni érte, hasonló állapotban, hasonlóan felszerelve még akár a bűvös milliós határ alatt is kifogható egy ilyen Colt. A Használtautó.hu kínálatában ugyanis már félmillió forint környékéről indul a kínálat az érvényes műszakival rendelkező 1,3 literesekre keresve, de a legszebbekért sem kérnek 1,3 milliónál többet. Ha a Colt az alapvető tulajdonságai alapján amúgy tetszene, csak a szögletes dizájn nem a te világod, akkor itt az ideje egy titkos tippel szolgálnom: vegyél ehelyett egy első generációs smart forfourt. Nem, ez nem egy bújtatott reklám, a korabeli forgour egy általában sokkal jobban extrázott, színes és vicces kisautó, ami egy az egyben a fent bemutatott Colt műszakiságát vette át, azonos platform, azonos motorok, azonos futómű, csak persze sokkal nagyobb élményfaktor (leginkább persze újonnan...). Ebből a modellből, ugyanezzel a motorral további 4 darabot hirdetnek 700 és 900 ezer forint között, de figyelni kell, hogy ne csak a gyakorlatban legyen ötszemélyes a kiszemelted, hanem papíron is. Visszatérve a Coltra: egy jó nagyra pumpált kisautóhoz mini egyterűhöz képest kellemesen sportos, jó hangulatú gép, az 1,1 literes motorral is elmegy, de így, 1332 köbcentivel az igazi. Strapabíró, jól variálható és tágas a beltere, mint egy jó családi autónak, mellette kicsi és a lehetőségeihez mérten cuki kívülről, ha pedig nem jön be a stílusa, van egy jóval bolondosabb mostohatestvére is, ráadásul olcsóbban. Mégsem emiatt csalódtam pozitívan a "kis" fekete Coltban, hanem mert tényleg jó érzés vezetni, a mai menő kisautók egy részével ellentétben nem csak sportosnak és szórakoztatónak akar tűnni, hanem tényleg az, miközben épp az ellenkezőjének álcázza magát.