1200 kilométer hatótáv, 7 személlyel! – Ford Galaxy Hybrid teszt

Néhány éve még lelkes egyterű forgalmazónak is nevezhettük a Fordot, hiszen palettáján ott találtuk a B-Maxot, a C-Maxot, az S-Maxot és a Galaxyt is. Mára csak az utóbbi kettő maradt és ezek valóban akkora családi autók, amelyek a többgyermekes családok igényeit is maximálisan kielégítik. Persze ott vannak még a Tourneo modellek, ám azok bár szintén nagyszerűen beválnak családi autóként, nem tudják eltitkolni haszonjárműves alapjukat. Ezzel szemben a Galaxy ízig-vérig személyautó. Tény, hogy nem mai csirke, tán még azt is felróhatjuk neki, hogy milyen későn érkezett öntöltő hibriddel, de a lényeg, hogy most már elérhető vele, sőt dízelmotoros változat már csak készletről kapható, ami valószínűleg azt jelenti, hogy a közeljövőben csak a hibrid marad a palettán.

Pont ez a hajtáslánc az apropója a mostani tesztnek, hiszen a Galaxy harmadik generációja már 2015 óta a piacon van, ráncfelvarrást pedig 2019-ben kapott. Arca a Focus harmadik generációját idézi.

Mindenképp sportos a szegmensben, úgyhogy kimondottan látványos a családi autók között. Annak ellenére, hogy igazi egyterűként azért mégiscsak egy nagy téglalapról beszélünk. Ez oldalról látszik leginkább, de itt is oldja az egyhangúságot az ablakkeretek alján végigfutó krómcsík. Hátul pedig a lámpák formája összhangban van az első fényszórókkal, így kiad egy kerek egészet a formaterv, külön izgalmas kis részlet a hátsó ablak két szélén látható fekete légterelő elem. A látvány megspékelhető még 19 colos felnikkel is, bár ezzel csínján kell bánni, mert a Galaxy futóműhangolása is a sportos vonalat követi, tehát a feszes felé hajlik. De először nézzünk körül bent is! Igazából itt látszik csak a kor az autón, méghozzá a műszerfalon, ahol nyoma sincs hatalmas érintőképernyőnek. És bizony ilyenkor esik le a tantusz, hogy ez nem is feltétlenül baj. Nem akarok a digitalizáció ellen beszélni, de a Mach-E GT érintőképernyője után fel kell tennem a kérdést, hogy ad-e bármilyen extrát az, hogy egy képernyőn nyomogatom a klíma ikonjait. Hát nem, hiszen fizikai gombokkal is ugyanolyan jól működik. Félre ne értsétek a haladás útjába sem szeretnék állni, de tényleg semmivel sem rosszabb a Galaxy műszerfala, mint bármelyik digitalizált modellé. Viszont a SYNC infotainment továbbra sem tud magyarul, amit már fel lehet róni hibának. Érintőképernyős kijelzője egyébként 8 colos, és ez bőven elég is a kényelmes kezeléshez. Az autó nagyszerűsége a variálhatóságában és a hatalmas térben rejlik. Azt gondolom mondanom sem kell, hogy elöl rendkívül kényelmesek a fűthető, szövetkárpitos, fotelszerű ülések. Mögöttük pedig van még öt különálló hely. Igaz, a középső sorban és leghátul már nem ölelnek annyira körbe az ülések, de gyerekek számára így is tökéletes, sőt a leghátsó üléspár átlagos magasságú felnőttek számára sem kényelmetlen. Emellett a középső ülések sínen mozgathatók, háttámlájuk dőlése is változtatható. Amennyiben nincs szükség a leghátsó ülésekre, akkor gombnyomásra a padlóba süllyeszthetők, így alapból (tehát 5 személyesen) 1206 literes a csomagtér! 7 személyesen persze „csak” 300 liter, viszont akár 2339 literesre is bővíthető. Emellett hatalmas a kartámasz alatti rekesz, ahogy a kesztyűtartó is, valamint több pakolóhely is található szerte az utastérben, a hátsó sor lábterében pedig 150 W-os, 230 voltos hálózati csatlakozó is található. Jó-jó, de milyen hibrid hajtáslánccal? Kérdezhetik, azok, akik már megszokták, hogy egy ekkora autóhoz dízelmotor dukál. Nos, felettébb kellemes! A 2,5 literes, Atkinson-ciklusú benzinmotor és két villanymotor házasságából született rendszer összesen 190 lóerőt tud. Csak az első kerekei hajtottak, az erőt e-CVT osztómű továbbítja, amelynek viselkedése leginkább a fokozatnélküli automatákhoz hasonló. A kardánalagúton tekerőgombbal lehet kezelni, ezt kicsit szokni kell, de amúgy kényelmes megoldás.

Viszont öntöltő hibridként ugye nem képes huzamosabb ideig villanyhajtással közlekedni, az 1,1 kWh-s akksi erre nem alkalmas, de arra igen, hogy alacsony fogyasztást érjünk el.

Legalábbis egy ekkora autóhoz mérten alacsony fogyasztást. Vegyes használatban kerek 7 literes átlag jött ki, de városban 4,9 litert is mutatott a kijelző. Értelemszerűen az autópálya a hibridek gyenge pontja, de 8 liternél itt sem kért többet a hibrid Galaxy. Miközben menetkomfortja sem hagy kívánnivalót maga után. Csendesen suhan, a szélzaj sem jelentős, viszont ahogy említettem, a futómű hangolásával feszesebb irányba mentek el. Ezért érzékenyebb a rossz minőségű utakra, cserébe egészen élménydús a kanyarokban. Nagyobb tempóval is stabil, magassága ellenére nem érezni vészesen dülöngélősnek. Ráadásul a kormányzása is a Fordtól megszokottan közvetlen. Összességében pedig akár 1200 kilométert is képes megtenni, persze attól függően, hogy ebből mennyi a városi kilométer. Az egyetlen szívfájdalmam, hogy az alapára 15 millió forintról indul. Márpedig a nagycsaládosok számára pont egy kedvező árú, hétüléses autó lenne a lényeg, nem egy méregdrága. Tény, hogy ezért már egy Titanium felszereltségű modell jár, sok vezetősegéddel, köztük olyanokkal, mint például a borulásgátló. De a ott van a listán az adaptív tempomat táblafelismerővel, a sávelhagyásra figyelmeztető rendszer, az éberségfigyelő, a parkolóradarok és a sor még folytatódik. Ugyanígy a kényelmi extrák listája sem szerény, de az olyan tételekkel, mint például a panorámatető, a "nagyfelnik", a sötétített oldalablakok, a napfényrolók, az adaptív LED-fényes csomag, amiben többek között parkolóasszisztens is van, szóval ezekkel 17 millió fölé kúszik a vételár. Amiből persze a nagycsaládos állami kedvezménnyel 2,5 millió forint lefaragható.