Az új roncstörvény sem fogja vissza a fekete bontókat

Egészen tavalyig az autóbontóknak csak az addigi tulajdonostól átvett, hulladékká vált autókat kellett nyilvántartásban vezetniük. Ami bekerült a bontóba, azt pontosan feljegyezték, és onnantól a még használható alkatrészeket nem követte nyomon semmi. Például ha egy kocsi eleje ment tropára, a sérülésmentes hátsó lökhárító, vagy a csomagtérfedél még évekig pihenhetett a roncson, amire egy másik kocsihoz kellettek. Erről senki nem vezetett katalógust, csak saját célra, olyan szinten, hogy a bontó tudja, hogy mondjuk az 1993 és 1995 közötti Mercedes E-osztályhoz éppen van 5 darab bontásból származó csomagtérfedél készleten.

Az idén év elejétől érvénybe lépett, módosult roncstörvény ehhez képest azt is előírja, hogy a bontó kell garantálja, hogy a beépítésre kínált alkatrész alkalmas a használatra. Ehhez a bontási átvételi igazolás számával naprakészen kell feljegyezni, hogy miből származik az adott alkotóelem és a kibontott alkatrész sorsát az eladásig nyomon kell követni. Mindezek a bontókra az eddigiekhez képest drasztikusan megnövekedő adminisztratív terheket rónak. És ha még ez nem lenne elég, az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség felé történő adatszolgáltatás megkövetelné, hogy a bontásra ítélt autót a lehető leghamarabb feldolgozzák.

Iparági forrásaink szerint ebből is az látszik, hogy a törvény megalkotásakor nem vették figyelembe a legálisan évtizedek óta üzemelő bontók és érdekvédelmi szövetségeik által javasolt feltételeket. A minél gyorsabb feldolgozás elve ellent mond a napi gyakorlatnak, hiszen sok esetben egy átvett roncsot akkor kezdenek csak szétbontani, ha konkrétan kell belőle valami. Gondoljunk valami régebbi, olcsó autóra, amivel a legtöbbünk jár. Ha viszont egy alig páréves, kvázi újszerű, többmilliós autót árul valaki alkatrészenként, de kompletten, akkor illene elgondolkodni, hogy honnan is származik az a kocsi! A mostani törvénymódosítás egyértelműen felesleges terheket ró a legális bontókra, ugyanakkor semmit sem kezd az illegálisan működőekkel. A legjelentősebb bontós érdekvédelmi szervezet szerint utóbbiak ma a teljes piac háromnegyedét teszik ki, míg a ma még működő jó hatvan engedéllyel rendelkező bontó adót fizet és szigorú környezetvédelmi előírásoknak is meg kell feleljen.