5 – szinte – titkos infó a Toyota Hiluxról

Fél évszázaddal ezelőtt, 1968 márciusában leplezte le a Hilux platós kishaszonjárművet a Toyota. Kettős keresztlengőkaros első felfüggesztésével és egytonnás kapacitásával gyorsan a piac élére lépett; az ezt követő generációk (jelenleg a nyolcadiknál járunk) a mai napig közel 18 millió példányban találtak gazdára. A jelenleg a világ hat országában gyártott típust mintegy 180 piacon forgalmazzák, nem csoda, hogy ismertsége az autóipar legjobbjai közé tartozik. A Hilux kalandjai legendásak, a BBC Top Gear című műsorában elszenvedett (és túlélt!) tortúrától kezdve a két sarkvidék meghódításáig, a Dakar ralin elért eredményektől addig a kétes értékű megtiszteltetésig, hogy a Hilux az egyetlen jármű a világon, amelyről fegyveres konfliktust neveztek el (a Toyota-háborút Csád és Líbia vívta egymással 1986 decemberétől 1987 szeptemberéig; közhasználatú nevét a mindkét fél által univerzális csapatszállító járműként használt Toyota Hilux és Land Cruiser pickupokról kapta). Alább viszont öt olyan tényt árulunk el a típusról, amelyekről jóval ritkábban hallani.
1. Rajzfilmhős
Ha a Toyota Hilux és a mozivászon kapcsolatára gondolunk, legtöbbünknek Marty McFly álomautója, a kívánatosan átépített, fekete pickup jut eszünkbe a Vissza a jövőbe trilógiából. Pedig a Hilux igazán a Pixar stúdiónál futott be utánozhatatlan karriert: egy ütött-kopott, platódobozos példánya a stúdió csaknem minden filmjében feltűnik, a Toy Story-tól a Verdákig. A szerzői jogi problémák elkerülése miatt a pizzafutár kocsija természetesen nem Toyota, hanem kitalált Gyoza márkájú, ám a hátfalon lekopott, hiányos típusjelzés egyértelműen (de védhetően) azonosítja a japán márkát. A Hihetetlen család az egyetlen Pixar alkotás, amelyből kimaradt a Gyoza Mark VII Lite Hauler, ám egyes források szerint ennek egyetlen oka volt: az alkotók megfeledkeztek a stúdión belüli íratlan pickup-szabályról.
2. Emblémacsere
A Toyota és a Volkswagen ma ádáz ellenfelek, fej-fej mellett küzdenek a világ legnagyobb autógyártója címért, bár tavaly beelőzte őket a Renault-Nissan-Mitsubishi szövetség. Nem volt azonban ez mindig így: amikor például a VW a nyolcvanas évek végén szeretett volna beszállni a pickup-üzletbe, saját modell fejlesztése helyett a téma legnagyobb szakértőjeként a Toyotához fordult. Az 1989-ben bemutatott Volkswagen Taro nem volt más, mint egy átcímkézett, ötödik generációs Toyota Hilux – az emblémaváltással egyébként hagyományt teremtettek Európában, hiszen így született japán alapokra a Renault Alaskan, a Mercedes X-osztály (mindkettő Nissan Navara) és a Fiat Fullback (Mitsubishi L200) is.

3. Világelső SUV
A hetvenes években a szabadidőjármű még nem emelt hasú személyautókat, hanem kirándulásra és családi használatra alkalmassá tett terepjárókat jelentett. Amikor a Toyota bemutatta a harmadik generációs Hiluxot, neves átépítőket kért fel arra, hogy „szabadidőjárművesítsék” a modellt. Az egyébként lakóbuszairól ismert Winnebago akkoriban kifejezetten előremutatónak számító, üvegszál-erősítésű platódobozt szerkesztett a járműre. Ebből a Trekker névre keresztelt koncepcióból fejlődött ki aztán a 4Runner, a Toyota teljes értékű, a tengerentúli piacokon máig rendkívül népszerű szabadidőjárműve.
4. Relatív luxus
A Hilux név a „high” és a „luxury” angol szavak összeolvasztásából született. Egy kisteherautót persze erős túlzás fényűzőnek nevezni – ugyanakkor minden viszonyítás kérdése, a Hilux pedig kifejezetten luxuscikknek számított az 1954 óta gyártott Toyota Stout pickup mellett, amelynek kényelmi felszereltsége kimerült a dísztárcsákban és a motoros ablaktörlőben. A teljes történethez hozzá tartozik, hogy a Toyotának ekkoriban volt egy harmadik platós kisteherautója is. Ezt az önhordó karosszériás Crown személyautóból alakították át, és feltétlenül kényelmesebb volt a Hiluxnál, ám utóbbit elég komfortosra hangolták ahhoz, hogy a Crown feladhassa fuvarozó pályafutását, és a személyszállításra koncentrálhasson.
5. Rakéta verzió
A Hilux második generációs kivitelét Japánban kétféle motorral forgalmazták. Az alapverzió az első széria 70 lóerős, 1,6 literes motorját kapta meg, ám létezett egy kétliteres, 105 lóerős kivitel is, amit az ötvenszázalékos teljesítmény-növelés feletti örömükben a gyár marketing szakemberei RokeHi (Rocket Hilux) néven kezdtek emlegetni. Mivel azonban a nagyobb motor nemcsak erősebb, de jóval nehezebb is volt, a két változat végsebessége szinte megegyezett és a gyorsulás sem volt kifejezetten sportos.