Bemutatása után 57 évvel feltámasztották az Escort első nemzedékét. Külön érdekesség, hogy a piskótalámpás, avagy kutyacsont generációt nem a Ford porolta le, hanem a brit Boreham Motorworks hantolta ki a típust. Persze nem titkokban, az éj leple alatt fejlesztettek, hanem a Ford jóváhagyásával és támogatásával készült el az újdonság.
A megjelenés egy az egyben a régire hajaz, éppen csak nüansznyit módosítottak az autón, a méretek nem változtak. Az akkumulátor kapacitását nem hozták nyilvánosságra, mivel csak egy sima indító aksi lesz benne, minden elektromos turpisságtól mentes az Escort. Ez a tömegen is látszik, csupán 800 kilót mutat alatta a mérleg. Az utastér is korhű, nincs digitális óracsoport, bár a rádió az Android Auto/ Apple Carplay alkalmazást ismeri, illetve klíma is jár, de ennyi modern részlet még belefér.
Az erősebb motor 2,1 literes és 296 lóerős, ami rengeteg a 800 kilóhoz viszonyítva. Nem árt majd észnél lenni, mert sem ABS, sem ESP nincs a fedélzeten, továbbá a szervokormány és a szervofék is hiánycikk. A váltó ötfokozatú kézi, ám dogleg kiosztású, azaz lent van az egyes. A gyengébb motor sem igazán gyenge, az 1,8-as is 182 lóerőt produkál, a váltó négyfokozatú kézi, ráadásul egyenesfogazású, ami több nyomatékot képes átadni, de cserébe zajosabb.
Az új Escort azoknak szól, akik a nosztalgia mellett tényleg vezetni szeretnének és tudnak is, a négy tárcsafék és 15 colos gumi mellett csak a képesség, rosszabb esetben az ima segít. A tervek szerint 150 autót épít a Boreham Motorworks, darabja 150 milliót kóstál.
