Ha voltál valaki a ’90-es években… – Mercedes-Benz SL 500

Egy Balaton körüli veterános túrán vettünk részt az 500 SL méltó társaságában

Diana hercegnő, Harrison Ford, Ashton Kutcher, Clint Eastwood... Hogy mi a közös bennük? Mind csúcs Mercivel jártak, ugyanis a vörös szőnyegen akkoriban nem volt az SL-nél erősebb ütőkártya. De vajon kopott e bármit is a fénye az egykori álomautónak?

1989 márciusában, amikor Genfben bemutatták az R129-es kódjelű SL Mercedest hirtelen lefagyott a világ egy pillanatra. Akkora váltás volt dizájn terén és olyan technológiai fölényt hozott az új modell, mintha legalább két generáció eltelt volna a legendás előd, az R107-es széria óta. A kezdeti sokkot imádat követte és az R129-es SL Mercedes korának a státusszimbólumává vált. Olyannyira, hogy ez volt az első nem angol autó, mely a királyi családot szolgálta. Történt ugyanis, hogy Diana hercegnő az új SL megjelenését követően azonnal vásárolt egy tűzpiros példányt, hátrahagyva a Jaguar XJS-ét. Az eset teljes közfelháborodást váltott ki az angol sajtóban, ahol hónapokon keresztül arról cikkeztek a lapok, hogy hol jelent meg éppen a hercegnő a tűzpiros luxuskupéval. Ezért 1992-ben kénytelen volt Diana hercegnő visszaadni az SL-t a Mercedes számára, ami azóta is múzeumukban pihen. Mi pedig a Veterán Autó Kft. jóvoltából próbálhattunk ki egy SL 500-ast és ha már ilyen vissza nem térő alkalom adódott, akkor neveztünk a túrakupéval a Balaton Trophyra, ahol veteránautók kötelékében teljesítettünk egy versenyt a Balaton körül! Az R129-es generáció formatervére a világhírű tervező legenda, Bruno Sacco egyik mesterműveként szoktak hivatkozni. Mint azt már említettem a krómkorszakos Bobby-Mercedesnek becézett előd után, sokkal modernebb megjelenést kapott a típus, már integrált lökhárítókkal, szélcsatornában rajzolt vonalakkal. És a mai napig olyan erőt és tekintélyt sugároznak a vonalai, a szinte végtelen hosszú géptető és a kecses túlnyúlások, hogy attól még egy GL is összerezzen, ha meglátja. Itt nincs helye céltalan légbeömlőknek, karbon utánzatnak, vagy világító hűtőmaszknak, mégis mindenki tudja, hogy megérkeztünk. Az elegáns megjelenéshez a fekete fényezés is hozzátesz, és tökéletesen passzol is a hivalkodást mellőző ívekhez. Sacco megrögzötten hitt abban, hogy egy Mercedesnek úgy kell kinéznie, hogy technikai tökéletességet sugalljon, amely évtizedekkel később is tisztán látható marad. Az eszme mentén tehát nem csupán egy kortalan luxuskabriót alkotott, hanem az időszak egyik legkisebb légellenállású autóját. Az alacsonyról induló orr, a rejtett ablaktörlő, de még a hátsó lámpák bordázottsága is segített a 0,32-es cw érték elérésében.
Hirdetés
Nem csak a megjelenése, hanem a közlekedés is meghatározó élmény az SL-lel. A napok során számos szituációban emlékeztetett a tervezést átlengő technikai tökéletesség hajszolására, a veterános versenytől kezdve a mindennapos dugózáson át. Persze készült rá az ember, hogy egy finom szerkezet lesz az SL, de még így is meglepett az előadása. Nem hiába jelentette a Mercedes kínálat abszolút csúcsát közel 13 éven keresztül. Az egyik különlegessége, hogy habár hatalmas, lapos tárgynak tűnik, valójában egy új C-osztálynál közel 20 centivel rövidebb a hossza, így nem egy esetlen, nehezen irányítható autó a mai forgalomban. Hanem épp ellenkezőleg, olyan jól fordul, hogy játszi könnyedséggel lehet bármelyik parkológarázsban manőverezni vele, sőt még az eleje sem akad fenn a fekvőrendőrökön. A precíz irányíthatóságban a különleges kormánymű nagy szerepet játszik, legyen szó szűk utcás kanyargásról, vagy nagy tempójú irányváltásról, új autókat megszégyenítő módon teljesít az SL.
Hirdetés
Jól is jött, hogy bírja a tempót a közel 30 éves járgány, ugyanis szombat reggel kilencre már Siófokon kellett lennünk, mivel onnan rajtolt a Millers Oils Classic Kupa utolsó futama, a Balaton Trophy, amelyre beneveztünk a géppel. Persze nem volt gond tempósan lejutni, ugyanis az ötliteres V8 ereje - harminc év ide vagy oda - gyakorlatilag semmilyen tempónál nem fogy el. Sokkoló, hogy szél és motorzaj még autópálya tempónál is alig jelentkezik az utastérben. Gázadásnál finom V8-as morajlás kényezteti a fülünket valahonnan távolról, elölről, de sokkal inkább az irdatlan mennyiségű beszívott levegő süvítését lehet hallani, aztán szépen megemelkedik az orra, mi pedig belefeszülünk a bőrfotelekbe. A Balatonhoz érve örömmel tapasztaltuk, hogy hatvan autóból álló mezőny gyűlt össze a baráti versenyre. Rajtunk kívül még egy 500 SL-es "kolléga" érkezett, aki nyitott tetővel vállalkozott a kalandra. Ám mi a gyári keménytetővel érkeztünk, amit azért adott annak idején a Mercedes az autóhoz, hogy az év minden napján nyugodtan lehessen használni. Nekünk tehát a nyitott tető adta varázstól le kellett mondanunk, viszont a keménytetőnek hála minden sebességtartományban rezzenéstelen csönd uralkodott odabent.
Hirdetés
Gyöngyszemekből és jó sztorikból nem volt hiány a mezőny parkolójában, úgyhogy hamar eltelt az idő és máris az 1/100-as verseny rajtnál álltunk. Az útvonal ezúttal kb. 150 kilométer hosszú volt és a Balaton déli partjától először kicsit eltávolodva, majd oda visszatérve vezetett szebbnél-szebb utakon. Az 1991-es gyártású, azaz még a frissítés előtti SL nagyon elemében volt a tempós, főutas szakaszokon, és a kanyarokban is meglepően ügyesen tartotta a lépést az előttünk haladó 911-es Porschékkal. Persze az SL-ben a híresen precíz és átgondolt futómű jóval komfortosabbra van hangolva a 911-ekhez képest, azonban nagyon ügyesen hangolták annak idején, mert alig dől a kasztni a kanyarokban és nagy sebességnél is nagyon stabil az autó, mégis kifejezetten szépen elnyeli az úthibákat. Tehát igazán kényelmesen lehet vele közlekedni. Elöljáróban azt gondoltam, hogy a régivágású 4 fokozatú automata váltó lesz a szűk keresztmetszet, de pozitívan csalódtam a szerkezetben. Egyrészt annyira hosszúak a fokozatok, hogy jóformán alig kell váltania és ha kell is azt nagyon finoman teszi. Nagyobb gázadásnál szépen hagyja forogni a motort, és szinte észrevétlenül vált. Lehetett annak idején az SL-t hathengeres motorokkal is kapni, de nem véletlenül az 500-as volt a legnépszerűbb kivitel. Ugyanis ebben a 322 lóerős V8-as duruzsol, csodaszép hangon. A százas sprint csupán 6,2 másodperc, de igazából száz fölött igazán nagy művész az autó. Annyira kifinomult a járáskultúrája a motornak, hogy autópályás tempó mellett sem érezni semmiféle rezonanciát. . Említettem már, hogy a példás a kezelhetősége a típusnak, többek között ennek is köszönhető, hogy a negyedik mért szakaszt, ahol tolatni is kellett a kijelölt bóják között, holtversenyben megnyertük, úgyhogy nagy volt az öröm a délutáni díjkiosztón. A Balaton Trophyn is bebizonyosodott, hogy az R129-es SL 500 nem az a veterán, amiben a rengeteg élmény mellet a nap végére mégiscsak elfáradunk, mert felforrósodik, hangos és nem oly komfortos. Az SL-ben rengeteg vívmány szolgálja, hogy a benne ülőknek minden körülmények között a lehető legjobb menetkomfortot biztosítsa. Többek között a 60 kilós bőrfotelek, amik természetesen minden irányban elektromosan mozgathatóak, memóriásak és a világon először használtak integrált biztonsági öveket. Menő részlet a lebegő fejtámla a magnézium vázas fotelek tetején, melyekből sok száz kilométer után is frissen pattantam ki.
Hirdetés
Az ülések mellett minden elektromos, a kormányoszlop állítása, a vászontető vezérlése, a külső, de még a belső visszapillantó tükör állítása is! Ülésfűtés, kétzónás digitális klíma, tempomat, lábtér világítás és még sorolhatnánk a különböző komfortelektronikákat. Szerintem szánt szándékkal azt akarták, hogy 30 év múlva is mutogassák ezt a belső teret. Az anyagminőség parádés, minden kelleme tapintású és semmi sem csörög - zörög. Mintha az örökkévalóságnak készült volna. Hibátlan az üléspozíció és a nagyra nyíló súlyos ajtók miatt a ki- beszállás is könnyű, egyszerűen nincs mibe belekötni, még a pakolhatóságra is gondoltak. Plusz csavar a történetben, hogy az általunk használt példány nem egy restaurált darab. Fő piacáról, az USA-ból érkezett hozzánk ebben az egységesen, szépen megőrzött állapotában, amitől számomra még szerethetőbb és hitelesebb lesz az egész autó. A Mercedes-Benz SL soha nem volt olcsó mulatság, idős korára sem változott ez meg. A veterán kínálat legdrágább darabjai 15 millió forintos nagyságrendben mozognak. Ám ennyiért olyan hangulatot áraszt magából, amire csak igen kevés autó képes. Azon töprengtem egyik éjszaka, amikor begurultam a városba az SL-lel, hogy ha még ma is ennyire jó ez az autó, milyennek hathatott a 90-es évek első felében ezzel megjelenni az éjszakában? Miközben már egy hazai gyártású Suzuki Swift is olyan nagy szó volt... micsoda látvány lehetett, például a rakparton, ahogy megpillantotta valaki a széles, lapos formát elején a csillaggal, ahogy az óriási géptetőn játszottak a tovatűnő fénycsóvák, aztán eltűnt az éjszakában a nyolchengeres finom morajlása és maga mögött hagyta a döbbent csendet, illetve a kérdést: vajon ki ülhet benne...?
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Vélemény, hozzászólás?