Világverő autónak indult, végül éppen meglett a bajnoki cím. De hogyan lett egy majdnem bezárt istállóból világbajnok? A dokumentumfilm ezt járja körbe (fotó:Disney)
Gyermekként számtalan csodával találkozik az ember, hiszen egy fiatal, tapasztalatlan léleknek minden benyomás új, ennek megfelelően képes a legapróbb dolgokra is rácsodálkozni. Aztán ahogy cseperedik, ez az érzés egyre kevesebbszer keríti hatalmába, míg végül mindent meg tud magyarázni a józan ésszel, többé már nem hisz az ilyesmikben. A lélek ekkor válik felnőtté, de mindenkiben ott lapul mélyen a gyerek, aki még szeretne csodákat, de a legtöbben inkább elnyomjuk ezt az érzést, nem figyelünk oda rá, titkon viszont vágyunk erre az élményre. Az autósport pedig mindig tartogat ilyen történeteket, amelyek minden racionalitással dacolva íródnak a szemünk előtt. Valahol a Brawn GP esete is ide tartozik. Aki ismeri a sztorit, biztosan tudja, hogy még a szaksajtóban is sokan csak tündérmeseként, vagy csodaként emlegetik a Ross Brwan nevével fémjelzett istálló bajnoki címét, és bármennyire is ódzkodom ezektől a szavaktól, elsőre nem tudok jobb jelzőket, hiszen kívülről annyira hihetetlennek tűnik az egész. A történet behatóbb ismerete persze sokmindet megmagyaráz, a sorozat alkotói remekül érezték, hogy ezt a „mesét” bizony el kell mondani.
Ross Brawn csapatfőnökből néhány hónap alatt tulajdonos lett, a Ferrarinál töltött időszaka után pedig annyira tisztelték kollégái, hogy róla nevezték el a csapatot (fotó:Disney)
A Liberty Media hatalomátvétele óta sorra készülnek a dokumentumfilmek a Formula-1-ről, ezek minősége pedig igencsak ingadozó, hiszen a Drive to Survive évadról évadra vesztette el minden hitelességét a keményvonalas rajongók szemében, de azt nem lehet tőle elvitatni, hogy - főleg Amerikában – rengeteg új nézőt hozott a sportnak. Ellenpéldának pedig ott a Michael Schumacher életét feldolgozó film, amely szinte kifacsarja az ember szívét, annyira jól ábrázolja min megy át a hétszeres világbajnok családja a síbaleset óta. Ám, hogy ne csak az egyik streamingóriás repertoárjából hozzak példákat, a Bernie Ecclestone életét körüljáró filmsorozat is felemás érzéseket hagyott bennem, ugyanis talán a kelleténél is jobban az egykori vezér szemüvegén keresztül mutatja be a sportot. Ezek ismeretében félve ültem le megnézni a Brawn GP történetét bemutató 4 részes sorozatot, ugyanis fogalmam sem volt mit várjak, és őszintén, ennél kellemesebb meglepetés nem is érhetett volna, ugyanis jóval kevesebbet vártam a Keanu Reeves nevével promótált sorozattól.
Button a silverstone-i pálya aszfaltcsíkjánál autentikusabb helyen nem is mesélhetne erről a korszakról (fotó:Disney)
Rögtön az elején ki kell emelnem a szűk négy óra képi világát, amely nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az alkotás ne csak a sportág rajongóinak, de a Formula-1-gyel csak most ismerkedők számára is befogadható legyen. A dupla diffúzor ismertetése közben különösen tetszett ahogy a számítógépes grafikákat és a valóságot egybegyúrták, de a szórakoztató elemekhez is ügyesen nyúltak.
Button egyértelműen több képernyőidőt kap mint 2009-es csapattársa, de mivel a brit lett a világbajnok, ezzel nincs is semmi gond (fotó:Disney)
A szép vizualitás viszont nem sokat ér, ha nincs mögötte tartalom, az alkotók viszont remek munkát végeztek ezen a fronton is. A sorozat a 2008-as szezonban veszi fel az események fonalát, amikor a Honda közli az akkori csapatvezetéssel, hogy a gazdasági helyzet miatt kiszállnak a Formula-1-ből és a komplett csapatot úgy ahogy van beszántják. Ross Brawn és Nyck Fry ma már tudjuk, hogy nem engedték ilyen könnyen el több mint 700 ember megélhetését, és kiharcolták a japánoknál, hogy tovább működtethessék a csapatot. A filmben előkerül a legendás egyfontos érme is, amelyet Brawn adott Hiroshi Oshimának, a Honda akkori motorsportért felelős igazgatójának, és ez csak egy a sok anekdota közül. A szereplők kiválasztását sem vették félvárról, és szinte minden jelentős résztvevőt megszólaltat Keanu Reeves. Nem csak a Brwan GP-től, hiszen feltűnik a színen Bernie Ecclestone, az F1 akkori mindenható ura, Mark Webber, a Red Bull egykori versenyzője, de még Christian Horner, vagy Luca di Montezemolo is, akik a 2009-es szezonban a Red Bull és a Ferrari első emberei voltak. Bennem némi hiányérzetet hagyott, hogy Sebastian Vettel nem tette tiszteletét a filmben, de a fenti lista ismeretében azt gyanítom, hogy a négyszeres világbajnok egyszerűen visszautasította a megkeresést, pedig biztosan érdekes lett volna hallani, hogyan vélekedik az akkori időszakról mai fejjel.
2009 világbajnoka még ma is érzelmesem mesél az akkori időszakról, korábban sosem hallott sztorikat is elárul Keanu Reeves és a kamerák előtt (fotó:Disney)
Jenson Button és Rubens Barrichello, a Brawn két versenyzője viszont elég részletesen beszél erről az idényről, és itt a film nagyon jól játszik a néző érzelmeivel is. Különösen nagy hangsúlyt kap mindkettejük hazai futama, olyannyira, hogy Button a silverstone-i pálya célegyenesében meséli el az autó mellett ácsorogva, hogyan élte meg a 2009-es Brit Nagydíjat, míg Barrichello az interlagosi aszfaltcsík kellős közepén vallja meg mennyire nehéz volt megemésztenie, hogy ezúttal is a másodhegedűs szerep jutott neki, és a világbajnoki álmai a brazil közönség előtt törtek darabokra. A egyik legkomolyabb gyomros viszont akkor éri a befogadót, amikor Button az édesapjával való kapcsolatáról beszél, aki 13 évesen azt mondta neki, hogy nincs meg benne a tehetség a Formula-1 eléréséhez, majd a következő jelenet a brazil pálya boxutcájába repíti a nézőt, ahol könnyek között együtt ünneplik a világbajnoki címet. Valódi érzelmi hullámvasút mind a négy óra, a fent vagy lent pedig csak attól függ, hogy éppen a szezon mely szakaszában járunk.
Mivel az őszi kirándulós időnek már vége, mindenkit csak arra tudok biztatni, hogy a hideg decemberi napok valamelyikén tegyen egy próbát a Brawn GP történetét feldolgozó sorozattal, akkor is, ha éppenséggel nem tartozik a megrögzött Formula-1-es rajongók egyre apadó táborába, hiszen ez a történet még abból a korszakból maradt itt, amikor elképzelhetetlen volt, hogy egy versenyző 22 futamból 19-et könnyedén nyerjen, de persze a maga módján Max Verstappen idei teljesítménye is csodaszámba fog menni néhány évtized múlva.
Remek dokumentumfilm, nem csak a Brawn de az egész hullámvasút szezonról.
Reeves nem csak arca de producere is.
Én speciel egyben végig néztem, annyira magával ragadott.