A film valós eseményeket dolgoz fel, igaz nem feltétlenül időrendi sorrendben (kép: Silverstone Auctions)
Gorzás Gergő:
Gamerként és autórajongóként is nagyon kíváncsivá tett a Gran Turismo film, így nagy lelkesedéssel vágtam neki az alkotásnak. Mivel a PlayStation versus Xbox csatában mindig is az utóbbi oldalon álltam, így keveset játszottam magával a játékkal, de más autós szimulátorokka legalább annyi időt eltöltöttem, mint a főszereplő Jann Mardenborough (Archie Madekwe), így könnyedén azonosulni tudtam az alaptörténettel, amely önmagában elvihette volna a filmet, ha nem rontják el.
Jann Mardenborough története már egy ideje filmért kiáltott, de korántsem azt kaptuk, amire vártunk (kép: Silverstone Auctions)
Őszintén szólva féltem attól, hogy túlságosan is rámennek a "sim versenyző nem való az igazi versenyzők közé" vonalra, de a történet ezen részét jól dolgozza fel a film, mert remekül szemléltetik a vásznon, hogy mennyire nem elég az, hogy valaki jól tud vezetni egy monitor előtt, ehhez bizony erőnlét is kell.
A fenti kellemes hangulatomból - mondhatnám béketűrésemből - viszont nagyon hamar kihoztak a versenyjelenetek. Azzal semmi gond nincs, hogy a rázósabb részt a játékban "forgatták le", egy ilyen lehetőséget bármely rendező megragadna, de a hazugságokat nem tudom megbocsátani. A filmben elméletileg legalább nyolc pálya jelenik meg a történet szerint, én viszont jó indulattal is négyet számoltam össze. Közülük elég vaskos játékidőt kap a Hungaroring, annak ellenére, hogy benne sincs az alkotásban a történet szerint. A film elején a GT-akadémia jeleneteit rögzítették a magyar pályán, mely szerintem egy remek húzás volt, és aki nem járt eddig a pályán, annak fel sem tűnt volna, hogy éppen nem a történet szerinti brit pályán járunk.
Könnyen felismerhető a magyar környezet a film adott pontjain
A Le Mans-i 24 órás bemutatása viszont biztos vagyok benne, hogy nem csak az én szememet szúrta azok közül, akik eddig látták a filmet. Ha valaki csak egyszer is látta a legendás pálya vonalvezetését, pontosan tudja, hogy a magyar pálya merőben más karakterisztikájú, így alkalmatlan arra, hogy a francia aszfaltcsíkot "játsza" egy filmben. Persze biztos jó okuk volt rá, hogy itt forgassák ezeket a jeleneteket is, és ne az eredeti helyszínen, de ez már csak azért furcsállom, mert a Nordschleifére viszont telt a költésgvetésből.
Túl sok lett a végére a bazári mutatvány, ami a film élvezhetőségéből, és hitelességéből vesz el
A film végén már annyira nem érdekeltek a bazári megoldások, hogy azon tűnődtem mégis kinek szólhat ez a film. A keményvonalas motorsport rajongóknak? Nekik biztosan nem, hiszen ahhoz túl felületes, és rögtön kiszúrják a kisebb-nagyobb hazugságokat. Akkor az autórajongóknak? Ezt már hamarabb el tudom képzelni, mert az akciójelenetek tényleg magukkal ragadják a nézőt, a járművek hangja pedig zseniálisan lett integrálva a filmbe. Mégis, a Gran Turismót azoknak tudnám ajánlani, akik nem mozognak annyira otthonosan az autósportok világában, de a szimulátoros versenyzésről sem hallottak túl sokat. Ezt remekül szemlélteti a film, hogy milyen éles váltás lehet a két szegmens között, de azt is jól bemutatja, hogy kemény munkával a monitor mögül is átülhet egy tehetséges fiatal akár egy Nissan GT-R volánja mögé is.
Horváth András:
Egyik szemem sír, a másik nevet a Gran Turismo film után. Nevet, mert nosztalgikus érzéseket ébresztett fel bennem. Jómagam is koptattam a játékkormányt annak idején, amikor a GT Academy futott. Egy jóbarátomnál gyűltünk össze, akinek már volt jóféle Fanatec kormányszettje, playseatje. Ugyanazokkal az álmokkal vágtunk bele, mint a film főszereplője, akivel biztosan sokan éreznek lelki közösséget. Sokan vagyunk, akik gyerekkoruk óta arról álmodoznak, hogy versenyzők lesznek, aztán azon kapják magukat fiatal felnőttként, hogy elszaladt a gyerekkoruk, máris ott gyülekeznek előttük a felnőtté válással érkező kötelezettséghegyek, így a versenyzői álmok legjobb esetben is amatőr gokartbajnokságok képében elérhetőek (hiszen már a profi gokartsport is pénztemető). B-lehetőségként pedig a szimulátorok világa vár.
Jann Mardenborough a "való életben" a Nordschelifén a Nissan GT-R-rel (kép: Silverstone Auctions)
A film nagyszerűen ábrázolja azt, ahogy játék közben néhány órára megszűnik a világ körülöttünk és arra a kis időre igazi versenyzőkké válunk a magunk fantáziavilágában. Nagyszerű érzés, igazából addiktív, rendesen odagyógyultam én is gyerekként/fiatal felnőttként az autós játékok elé. Jaj, bocsánat „nem játék, hanem szimulátor”. Na, pont itt van a film egyik nagy hiányossága. Egy ideig úgy tűnt nagyon szépen egyensúlyoz a valóság és a játékvilág között, ügyesen jelezte, hogy a játék, bármennyire is élethű, azért mégiscsak játék marad. Egy igazi versenyautó viszont a véredet is követelheti. Aztán végül sajnos a „hálivúdi rózsaszín köd” rátelepedett.
Szimulátorból valós versenyautóba. Nem olyan egyszerű, mint azt elsőre gondolnánk
Bántam volna, ha nem nézem meg, és mindenkinek ajánlom is, hogy mozizzon egyet. De a fekete levest sem akarom lehagyni. Most megpróbálok amolyan műértő filmkritikus lenni: először is Neill Blompkamptól többet vártam. A District 9 óta nálam előlépett azon rendezők közé, akiknek várom a filmjeit. De ezen nagyon éreztem az „olcsójánosságot”. Gyorsan összecsaptak valami látványosat, és a látvánnyal nincs is sok problémám. Viszont sosem értettem, hogy a filmesek miért nem ügyelnek jobban a settingre, amikor olyan alkotás készül, aminél tudni lehet, hogy egy bizonyos közönség biztosan megnézni. Ebben az esetben az autó és autósport rajongók. Persze, a blockbusterek sosem csak egyetlen réteg számára készülnek. DE! Az autó és autósportrajongók szemét bántja, ha a Hungaroringet mutogatják Le Mans-ként, bántja, hogy a valós eseményeket feldolgozó történet idején nem furikázhattak a legújabb Porsche 911 GT3 RS-sel, vagy épp a Koenigsegg Gemerával. A korhűség és helyszínhűség nagyon fontos, hogy átélhető legyen a sztori. És itt nem is lett volna olyan nehéz beszerezni a korabeli autókat, mint mondjuk egy Ford vs Ferrari filmnél (bár teszem hozzá, hogy a daytonai jeleneteket ott is a fontanai pályán forgatták). Szóval ezek a dolgok a témában jártasaknak fel fognak tűnni és egy kis csalódást okoznak.
Ami pedig nem csak a benzinvérűeket zavarhatja, azok a párbeszédek. Nem tudom ki írta a szövegkönyvet, de ha tippelnem kell akkor egy csapat csimpánz, mert ennél bugyutább már nem nagyon lehetne. Mindez egy olyan szerelmi szállal, ami akár jól is elsülhetett volna, ha szépen kidolgozzák. De hát, a csimpánzok nem értik az emberi kapcsolatokat…
Na, mindegy tényleg nem akarom elvenni senki kedvét. A látvány rendben, a hangulat rendben, ha pedig te is szeretsz, vagy szerettél szimulátorozni, akkor fel fogod ismerni magad a filmben, ami egy mozijegy árát bőven megéri.