Még mindig jól teljesít terepen
Legelőször bemutatnám kicsit pontosabban a két autót, amelyekről most szó lesz. Mindketten a négyhengeres, turbós benzinmotorral és manuális sebességváltóval jártak nálunk. Erről az 1,33 literes motorról már biztosan sokan tudják, hogy Renault-Nissan-Mercedes közös gyermek, és a Daciánál - jelenleg - kétféle teljesítményszinttel érhető el. Nálunk a 150 lóerős összkerékhajtású, illetve a 130 lovas fronthajtású járt, tehát az igazsághoz ugye hozzá tartozik, hogy nem csupán a lóerők számában volt különbség.
Az egyik fronthajtású a másik összkerekes. Vajon melyik-melyik?
Ezért kell már az elején leszögezni, hogy függetlenül a végkövetkeztetéstől, a felhasználás módjától függően változik, hogy melyik a jobb választás. Úgy képzeljétek el, hogy én most szimplán csak egy "mezei" vásárló szemével vizsgálom őket, aki csupán egy divatos szabadidő-autóra vágyik, kedvező áron. Na, de itt jön az első maflás, mert az Extreme modell limitált szériás, és a jelenlegi árlistán már nem látható, ott csak a
friss emblémás Dusterek szerepelnek. Akinek mégis az Extreme modell rabolta el a szívét, érdeklődhet persze a márkakereskedéseknél, mert néhány darab még maradhatott készleten. Márpedig nem nehéz kedvelni ezzel a felszereltséggel és külsővel a Dustert.
Sokkal jobban áll neki a frissítés után kapott hátsó lámpa
Bent is narancs díszeket kapott
Az Extreme ugyanis egy nagyon látványos szürke fényezéssel csábít, amelyhez narancsszínű betétek társulnak, valamint fekete könnyűfém felnik. Kívül a hűtőrácson és a tükörházon bukkannak fel narancs díszek, illetve a tetősínen és a csomagtér-ajtón elhelyezett típusnév is. Bent a szellőzőnyílások, az ajtókárpitok illetve a középkonzol kapott narancs színű díszeket, illetve az üléskárpitok is narancs varrással készülnek. Az Extreme egyébként a Prestige csúcsfelszereltségen alapul, de már ez sincs a jelenlegi kínálatban, hiszen most Essential, Expression és Journey választható.
A narancs dekorcsíkokról lehet felismerni az Extreme változatokat
Ez a fajta szürke fényezés csak az Extremhez érhető el
Ennyit hát a dizájnról, külső és belső méretekben nem változott ez a különleges széria, a Prestige felszereltségű, de dízelmotoros Dusterről pedig
ide kattintva olvashatsz. Úgyhogy térjünk is rá a motorokra. Először a 150 lóerős változat érkezett. Ahogy fentebb említettem, ez ugyanúgy 1332 köbcentiből hozza ki ezt az erőt, mint a 130 lovas, emellett nyomatékból is 10 Nm-rel többet kínál, tehát 250 Nm a forgatónyomatéka. Erre minden bizonnyal szüksége is van, hiszen az elektronikusan vezérelt összkerékhajtás okán nehezebb. Üresen 1324 kilogrammot nyom a mérlegen, míg a gyengébb változat 1242 kilogrammos, tehát 82 kg a különbség, ami lehet nem tűnik soknak, de nagyon is számít. Hozzáteszem az utastérben is az összkerékhajtás miatt látható az egyetlen eltérés, méghozzá a hajtásmód tekerőgombja. Kemény terepre nem vittem ugyan, persze egészen ügyes terepjáró a Duster, amiről már több videót is forgattunk, ezeket megtalálod
itt és
itt. Mindenesetre nem kérdés, hogy, akiknek a munkája, vagy hobbija, életmódja megkívánja, hogy olykor nehezebb terepen is közlekedjenek, mindenképp ezzel a változattal jár jobban. A 150 lóerő kellőképpen dinamikusan tudja mozgatni az autót, 10,4 másodperc alatt 100-on van, ami nem egy észvesztő érték, de semmiképp nem lomha.
Nem mindig az erősebb a jobb
A hatfokozatú váltó áttételezése kissé fura: a terepezéshez passzolóan nagyon rövid egyes után nagy a fokozatok közötti lépcső annak érdekében, hogy a felsőbb fokozatok már ne legyenek rövidek. Nyomatékszegénynek mondanám a motort alacsony fordulaton, ha nem tudnám, hogy azért ott az a 250 Nm, ami papíron már 1700-as fordulatszámnál megérkezik. A gyakorlatban viszont ezt nem érezni. A váltósegédnek pedig nem szabad feltétlenül elhinni, amit kér. Igyekszik spórolósra venni a figurát, de nagyon sokszor, amikor kéri a feljebb váltást, akkor még korai. Nagyon visszaesik a fordulat, így nem lehet rugalmasan vezetni, és teljesen mindegy, hogy az Eco gombot megnyomtuk-e vagy sem. Talán szemléletesebb, ha úgy mondom, hogy nagyon sokszor fordult elő az, hogy egy-egy váltás után úgy éreztem, na még nem kellett volna fel-, avagy lefelé váltani, valahogy bizonytalan az egész, sok időbe telik ráérezni, hogy mikor optimális a sebességváltás.
Könnyű terepen a fronthajtású is boldogul
Több lovat, több abrakkal kell etetni? Papírforma szerint a 150 lovas Duster is többet iszik a benzinből. Nálam ez nem így alakult, mint majd látni fogjátok, ám ennek az az oka, hogy a gyengébbik változattal többet közlekedtem városban. Tankolás szerint a 150 lovas változat 7,2 litert fogyasztott 100 kilométeren.
Na, nézzük a 130 lovast! Számomra sokkal harmonikusabbnak tűnt ez a változat. Ebben “csak” 240 Nm forgatónyomatékot kapunk, de nincs semmi bizonytalankodás a váltásoknál, mindig pontosan érezni, hogy mikor érdemes. A váltósegéd jelzéseit persze itt sem érdemes szentírásnak venni, de a váltóáttételezés sokkal jobbnak tűnik. Papíron 1600-as fordulatnál érkezik a nyomatékmaximum, és itt ezt érezni is. Gyorsulásban érdemi különbség nincs, az a két tized, ami papíron létezik, a valóságban mit sem számít. A 130 lóerővel is ugyanolyan dinamikusan lehet haladni. A fronthajtása pedig bőven elég az átlagos földutakra. Fogyasztása 7,8 liter lett 100 kilométeren, ám jóval több városi használattal, mint az erősebb, összkerekes Dusterrel. Végső soron tehát azzal a feltételezéssel kell élnem, hogy az erősebb motor a maga sajátos váltóátételezésével a terepezésben segíthet, ahogy a picivel több nyomaték is.
A 130 lóerőst kellemesebb vezetni
Vezetni egyébként mindkét Dustert kényelmes, a futómű lágy hangolású, szépen elnyeli az úthibákat. A kormány közvetlen, de ennek már a Joggerben is csodájára jártam. Persze a magas építésű Duster azért jobban dől a tempós kanyarokban, de egy ilyen SUV-ban amúgy is a kényelem a lényeg. Bár hátul mindketten csak dobféket hordanak, ennek sem éreztem semmi hátrányát, viszont az erősebb változatnál jól hallhatóvá vált a gumiabroncsok közötti különbség. A 4x4-es négyévszakos abroncsot viselt, ami jóval hangosabb menetzajt keltett, mint a fronthajtású a nyári gumikkal. Amíg rendelhetőek voltak, mindketten 7 millió forint felett kellették magukat, aminek a kifizetéséhez azért némi érzelmi elköteleződés is szükséges, még akkor is ha tényleg rendkívül gazdag a felszereltségük. Viszont, amennyiben nem egy ennyire felcicomázott Dusterre vágyik valaki, akkor még mindig döbbenetes a mai számok között a típus 5,6 millió forintos indulóára.
Ár/érték arányban szinte verhetetlen