Az autó neve a görög mitológiából ered, a Nap-istenének, Héliosznak a fiát hívták Phaethónnak
Presztízs és bosszú szülötte a Phaeton, amivel a Mercedes és a BMW orra alá tört volna borsot a Volkswagen. Az ezredforduló környékén jelent meg a Mercedes-Benz A-osztály és a BMW 3 Compact, amivel a VW felségterületére merészkedtek a prémium gyártók, cserébe a wolfsbrugiak felfelé lépték át a határvonalat. A Volkswagen akkori vezérigazgatója (Ferdinand Piëch) szívén viselte a Phaeton sorsát, a tervezés során állítólag 10 követelményt fogalmazott az új modellel szemben. Ezek persze üzletit titkok, de kettő kiszivárgott. Az egyik szerint a szedánnak hosszú távon bírni kell a 300 km/h-s tempót 50 fokos külső és 22 fokos belső hőmérséklet mellett, bár a szériapéldányok végsebességét 250 km/h-ban korlátozták, a másik az autó torziós merevségére vonatkozott.
Visszafogottan elegáns a Phaeton 2, sajnos nehéz rásózni a vásárlókra egy prémium árú, de nem az elvárt logók egyikét hordó járművet
Az első (és egyetlen) generáció a VW-csoport D1 jelű platformjára épült, amit addig kizárólag a Bentley használt, de a motorok és a váltók az Audi A8-ból érkeztek. Hogy a két modell ne kannibalizálja egymást, a Phaeton képviselte a kényelmes vonalat (mint a Mercedes és a Lexus), az A8 pedig a sportosat (itt a BMW került a célkeresztbe). A gyártó évi 20 ezer példány legyártását tervezte, ám végül átlagosan 5600 Phaeton készült évente. A legjobb számokat a német piacon produkálta, viszont Észak-Amerikában hatalmasat bukott a típus, a 2004-es évben 93 autó kelt el Kanadában, míg az Egyesült Államokban 1433 darabot sikerült értékesíteni. A gyártás 2002 és 2016 között zajlott, így gyakorlatilag két generáció idejét húzta ki a Phaeton, vélhetően az alacsony kereslet miatt nem került piacra a második nemzedék, pedig már javában dolgozott rajta a VW.
A szériagyártás közelébe jutott a modell, az utastér még ma sem tűnik elavultnak
A típus 20. évfordulója alkalmából a gyártó leleplezte a soha el nem készült generációt. Az egyetlen működő prototípus ránézésre már nem volt messze a sorozatgyártástól, így valószínűleg sokáig hittek a folytatásban. A Phaeton 2 konzervatívan elegáns, sok rajta a króm díszítés, a mostani Volkswagenekhez hasonlóan a kipufogó rejtett, így nem lehet túlságosan régi a prototípus. Az Audi A8 rokonság látszik, főleg a C-oszlop árulkodó, bár ez nem meglepő, költséghatékonysági okokból már nem szokás két hasonló modellt teljesen különböző alapokra építeni. Az elegáns VW az előd népszerűtlenségét cipelhette volna a vállán, továbbá el is késett, a dízelbotrány után a villanyautók felé fordulva már nem a hatalmas, sokhengeres luxusautók felé lejt a pálya.
Manapság a villamosításé a főszerep, a sokhengeres limuzinoknak egyre kevesebb babér terem
Az arányok rendben, van a tetővonalban egy marék Chrysler utánérzés, máskülönben Volkswagenesen jellegtelen. Viszont ahogy halad az ember a nagy képtől a részletek felé úgy válik egyre ocsmányabbá: a felhasznált króm mennyisége és a beltér kifejezetten ízléstelenségbe hajló. A kamu kipufogóvég nyilván közhely, de az ajtóra átterpeszkedő kamu oldalsó légbeömlővel a kilincsek vonalában nehéz mit kezdeni – vagy az valami díszítés akarna lenni? Röhejesen néz ki, már-már az utóbbi idők koreai autóira hajaz.