Az egyik legkülönlegesebb sportautó manapság a Corvette C8
Hosszú múltra tekinthet vissza a Chevy Corvette, de akkora változást még nem élt meg, mint a legutóbbi generációváltáskor. Soha nem adta fel a kétüléses sportautó mivoltát, de a C8, tehát a nyolcadik generáció szintet lépett. Középmotorossá vált, magyarán a V8-as lóerőgyárat a hátsó tengely elé építették be. Na, nem mintha orrmotoros sportautóként ne lett volna észvesztően dögös és kívánatos. Ám az ínyencek tudják, hogy az új motorelrendezés teljesen más dimenziót képvisel.
Középmotorja ellenére nem veszett el a Corvette hangulat
Persze rendesen megosztotta a rajongótábort a C8-as generáció formavilága, amely szakított a korábbi, kecsesen hosszúkás sziluettel. Jóval mokányabb lett, szemre tán még rövidebb is, ám valójában nyurgább. Ha elővesszük a mérőszalagot, kiderül, hogy 12,1 centivel hosszabb a karosszériája, illetve 5,9 centivel szélesebb, miközben 4 milliméterrel alacsonyabb is a C7-nél. A tengelytávolsága pedig 1,2 centiméterrel nagyobb. Sőt, konkrétan a C8 a leghosszabb középmotoros sportautó most a piacon.
Ráját is találunk az autón, hiszen ez hivatalosan is egy Stingray, ami egyfajta tisztelgés a korai Corvette modellek előtt. Bár az első, 1953-ban debütált Corvette még nem viselte ezt a nevet, a második és a harmadik generáció viszont büszkén hordozta magán az eleinte még külön írt utónevet. Aztán a hetedik generációnál bukkant fel újra, és a nyolcadikra is maradt. Az éles vonalakkal sem szakított, annak ellenére, hogy a sziluett nagyon más, a C7-es utánérzés azért visszaköszön, akár a fényszórókat nézzük, akár az autó oldalán az íveket, vagy épp a hátsó légterelőt. Ha már a C7-hez hasonlítottam, akkor azt is érdemes megemlíteni, hogy hozzá képest 19 százalékkal nőtt a C8-as torziós merevsége.
Nem maradtunk rája nélkül
Bent is különleges a C8-as, hiszen nem hasonlít semmi máshoz a piacon. Mondjuk a vezetőközpontúságot kivéve. De azt is egyedi módon oldották meg. Kicsit elszigetelve érezheti magát a Corvette sofőrje, hiszen az eleve vaskos kardánalagút „határkerítés” jellegét tovább erősíti az a konzol, amelyen a kezelőgombok sorakoznak. Nem merném azt mondani, hogy ez ergonomikus, mert nem az. Teljesen oldalra kellett fordítani a fejemet, hogy kiigazodjak rajtuk, szóval ez egy öncélú dizájnelem, ám a rövid villámpróba során nem zavart. A mindennapi használat során valószínűleg már zavaróbb. Ugyanakkor az infotainment kezeléséhez van különálló kezelőszerv közvetlenül a képernyő alatt, ez már logikus elrendezésű, könnyű használni, az automatikus sebességváltó kapcsolója is tökéletesen kézre esik, illetve a kormánykerék is egyedi, hiszen a napjaink versenyautóiban látható „téglalap” alakú szerkezetekre hajaz. Kétküllős kialakítása pedig szárnyakra emlékeztet, Alcantara burkolata pedig jól jön, ha versenyzőkesztyűt is húzunk. Mindezek mellett azonban tényleg jól kézre áll, ráadásul lényegében nem engedi a helytelen kormányfogást. Mert az egyszerűen kényelmetlen vele. A kényelem pedig… hát az sportautós: passzentos, mintha ránk szabták volna a pilótafülkét, de itt pont ez a lényeg. Illetve, hogy egynek érezzük magunkat az autóval, ehhez pedig zseniális húzás volt, hogy az ülések mögött egy átlátszó plexifalon keresztül gyönyörködhetünk a V8-as motorban.
Szokatlan és nem feltétlenül ergonomikus a műszerfal. De ebben az autóban úgysem a gombsorral törődünk vezetés közben
De miféle szerkezet is ez pontosan? Hát egy vérbeli amerikai, szívó V8! Nincs szüksége turbóra, a 6,2 literes masina így is 495 lóerős, ami mellé 637 Nm forgatónyomaték társul, valamint olyan hang, ami már messziről hirdeti, hogy nem az öreg kontinens szülöttje az autó. Szó se róla, gyönyörűen szólalnak meg az európai és a japán gyártók V8-as motorjai is, de az amerikaiaknak van egy különleges, csak rájuk jellemző tónusa, és még köztük is simán felismerhető a fülünk által a Chevy LT szériája vagy épp a Mustangok Coyote egységei. De vissza a Vette-hez, amelyben az erőt a Tremec 8 fokozatú, duplakuplungos automatikus váltója továbbítja a hátsó kerekekhez. Manuális sebességváltó nincs, valószínűleg ez elszomorítja az ínyenceket, de ez a 8-as automata is nagyszerű szerkezet. Meglepően rövid első fokozattal. Gyorsulása egyébként elképesztő, hiszen 3,5 másodperc alatt 100-on van, és persze a középmotoros sportautók jellegzetességeit is hozza. Szinte a szívverésünkkel szinkronban érezzük a hengerek járását, a hátunk mögött üvöltő motor pedig hatványozottan megdobja az adrenalinszintet.
Rálátni a motorra az utastérből
Több amerikai szakíró is elejtett már olyan mondatokat, hogy ez a legjobb autó, amit valaha vezettek. Ebben biztosan van némi elfogultság is, de az tény, hogy kevés sportgép tud olyan élményt adni, mint a C8-as Corvette. Alap dolgok, hogy a kormányzás veszettül közvetlen, a fékek nem fáradnak, a futómű pedig nagyon feszes. Ám a középmotoros elrendezés olyanfajta könnyedséget ad az egész szerkezetnek, ami semmi máshoz nem fogható. Persze képes megtréfálni is, szóval nagyon oda kell figyelni, de közben úgy bestia, hogy nem akar feltétlenül megölni. Azt a városi legendát pedig el lehet felejteni, hogy az amerikai autókkal "nem lehet jól kanyarodni". Már rég nem igaz ez, főleg nem az amerikai sportautókra. Ezt egyébként bárki megtapasztalhatja a Bullrent Autókölcsönzőnél, mi is nekik köszönhettük a rövid kis próbát, viszont aki saját C8-as Corvette-re vágyik, minimum 23,5 millió forintnyi dollárt kell összegyűjtenie, igaz ez még csak a nettó ár.
Nem könnyű itthon Corvette-hez jutni, de ha sikerül, igazi kuriózum az európai utakon
