Vajon lesz-e elég akkucsomag a villanyautók elterjedéséhez?

Folyamatosan növekszik az érdeklődés az akkumulátoros elektromos járművek iránt. A kereslet erőteljes növekedése a nyersanyagok elérhetősége révén új kockázatot teremt a lítium-ion akkumulátorok ellátási láncában. A Roland Berger "A lítium-ion (EV) akkumulátorok piaca és ellátási lánca" című új tanulmánya ezeket a kihívásokat elemzi, és bemutatja, hogy a vállalatok hogyan tudnak felkészülni a nehézségekre. "Az elektromobilitás kulcsfontosságú elemének számító akkumulátorok költségei nemcsak az alkalmazott cellatechnológiától és gyártási helytől függenek, hanem a nyersanyagok árától is." – mondta Schannen Frigyes, a Roland Berger magyarországi partnere. Hozzátette: "A megnövekedett nyersanyagköltségek már az elmúlt hónapokban is jelentősen megdrágították az EV-akkumulátorok gyártását, az ukrajnai háború pedig csak tovább súlyosbítja a helyzetet. Ez ugyan nem fogja megállítani az elektromos járművek növekedésének trendjét, de lelassíthatja azt." A kutatóintézet szerint a lítium-ion akkumulátorok globális piaca 2030-ig várhatóan évente 30 százalékkal nő majd, így az egyes nyers- és finomított anyagok, például a kobalt- és nikkelszulfátok, valamint a lítium felértékelődése várható. Ezek az anyagok a cellaköltségek több mint 30 százalékát teszik ki, a cellák pedig az akkumulátorcsomagok teljes költségének mintegy 75 százalékát. A szakértők az ellátási lánc kockázatainak négy fő területét jelölték ki. A geopolitikai tényezők terén a fő probléma, hogy a nikkel és a lítium kitermelése és feldolgozása mindösszesen néhány országra koncentrálódik.

Ennek a hatása jelenleg is érezhető: bár a nikkeltermelésnek "csak" egytizede oroszországi, az ukrajnai háború kitörése már így is masszív áremelkedéshez vezetett.

A második kockázati tényező, hogy az akkumulátorgyártásnak jelentős környezeti és társadalmi hatásai vannak. A lítium kitermelése rengeteg vizet használ fel, és egyes gyártási folyamatok nagy mennyiségű széndioxid kibocsátását is eredményezik. Harmadik kockázati tényezőként fontos megjegyezni, hogy az előállítás során felmerülő szállítási és munkaerő-piaci költségek is nőhetnek a nyersanyagárak ingadozása mellett. Ezeknél viszont mind fontosabb maga az alapanyagellátás: a nikkel és a kobalt, illetve szulfátjaik, valamint maga a lítium is csak korlátozottan áll rendelkezésre. A Roland Berger a hiány elkerülése érdekében a teljes akkumulátor-ellátási láncra kiterjedő, alaposan átgondolt akciótervet javasol tanulmányában: "A gyártás szintjén a kohászat és a kémia integrált megközelítése segíthet a költségek csökkentésében" – mondta Schannen Frigyes. Hozzátette: "Ezen túl az akkumulátorgyártás regionálissá válása csökkentheti a geopolitikai és környezetvédelmi kockázatokat, az évtized végétől kezdve pedig az újrahasznosítás is egyre fontosabb szerepet játszik majd."

A kutatás szerint a hatalmas keresletnövekedés kielégítéséhez nem csak az akkumulátorgyártásnak, de a 10 évvel ezelőtti viszonyokra kialakított ellátási láncnak is fejlődnie kell.

Megoldás lehet, ha a jármű- és cellagyártók már a bányászati szakasztól kezdve kiveszik a részüket a folyamatból, például hosszútávú szállítási megállapodásokkal, partnerségekkel és nagyobb beruházásokkal. A vezető szereplők erre egyébként már most is törekszenek, ám az ellátási lánc kritikus ellenőrzési pontjainak megragadása nem csak komoly versenyelőnyt jelenthet, hanem valódi, komoly elkötelezettséget is igényel.