Konzervatív értékek – Opel Insignia GSi teszt

Örök változás az élet, így hát változik a divat, változik az ízlés, de hiába harapódzott el a SUV-mánia, maradt még néhány klasszikus típus a piacon, köztük az Opel Insignia is. Tudom, talán néha már idegesítő is lehet egyesektől (tőlem is) a fújás a SUV-okra, de amikor olyan normális autó jut az ember kezei közé, mint az Opel nagy limuzinja, akarva-akaratlanul az jut az eszembe, milyen kár a visszaszorulásuk. Mert egy ilyen autóban minden megvan, amitől boldog lehet a tulaj. Ha szereti a sportos masinákat, akkor még az a plusz is, amitől még dögösebb lesz. Kis ráncfelvarrás után, most benzinmotorral próbáltuk a sportos GSi modellt, és már az elején le kell szögeznem, hogy ehhez a hárombetűs jelöléshez ez jobban illik, mint a dízel. De néhány szót szenteljünk azért annak a ráncfelvarrásnak, ami az autó orrát érintette. Nagyon enyhén átrajzolták a fényszórók formáit, egy picit a hűtőrács is kecsesebbé vált azáltal, hogy szélesebb és keskenyebb lett, valamint a lökhárítón is módosítottak kicsit. Oldalról és hátulról viszont minden maradt a megszokott, a sportmodellen korábban látott fekete betétek mellé most krómhatású díszek társultak. Magyarán a visszapillantók házai feketék, de az első lökhárítóban a légbeömlő imitációk krómosan csillogó műanyag keretet kaptak, a hűtőmaszkot is hasonló keretezi, illetve az oldalablakok körül is ilyen fut majdnem körbe. Hátul a két – nem kamu – kipufogóvég kapott krómdíszt, emellett ízléses még a kis légterelő-elem a csomagtér-ajtó peremén, valamint látványosak a Brembo fékek vörös nyergei is. A 20 colos felnik is ismerősek, ugyanilyen mintázatút szereltek a korábbi dízel változatra is, de mielőtt a motorokra térek, kukkantsunk be gyorsan az utastérbe. Persze itt nincs változás, de továbbra is fantasztikus érzés az Insigniában ülni. Ebben óriási szerepet játszanak az AGR-minősítésű sportülések. Elöl ezek kagylósított „egybefejtámlás” fotelek, amelyek minden centije tökéletesen tartja a testet. „Tejcsoki barna” színűk megtöri a szürkeséget, GSi feliratuk látványos. Nem mellesleg hűthetők, fűthetők, masszírozni is tudnak, szóval minden igényt kielégítenek. Hátul bár csak enyhén mélyítettek az ülőlapok, így is nagyon kényelmesek, szokás szerint hatalmas a lábtér, az alapból 490 literes csomagtérbe pedig könnyű pakolni, hiszen ablakkal együtt nyílik az ajtaja. Visszatérve még kicsit előre, a perforált bőrrel bevont sportkormány is maradt a fehér varrással. Sokak örömére a zongoralakkal spóroltak, helyette szálcsiszolt fémre emlékeztető, műanyag díszbetétek járnak. A sportosságot még a fém pedálok fokozzák, de nem feledkeztek meg a tervezők arról sem, hogy azért megmaradjon elegánsnak is az utastér. Klasszikus módi szerint igazi gombokkal és tekerőkkel kezelhetjük a klímát, válthatunk az üzemmódok között, illetve aktiválhatjuk az összkerékhajtást. Az infotainment 8 colos érintőképernyője a mai divattal ellentétben kicsinek nevezhető, ugyanakkor így is könnyen használható. Ilyenkor jön rá az ember, hogy a hatalmas, olykor függőlegesen álló táblagépek nem nyújtanak feltétlenül jobb használhatóságot. Szintén változatlan az úgymond félig digitális műszeregység a vezető előtt, amit a szélvédőre vetített HUD egészít ki. Szóval a motor: kétliteres, turbós benzines. Négy hengerrel, 230 lóerővel és 350 Nm forgatónyomatékkal. Egyszerű és nagyszerű. Nincs lágy hibridség, igaz így a stop/start is érezhetően nagyobbat ránt, de ez még bőven a komfortzónán belül marad. Nincs felesleges tömeg, ami azért sem baj, mert alapból 1,65 tonnás az autó. Ez még pont az a határ, amit élvezetesen tud mozgatni a 230 ló, igaz fontosabb, hogy a maximális nyomaték már 1500-as fordulattól rendelkezésre áll. A 9 fokozatú automata sebességváltó viszont inkább a kényelmet szolgálja, sportmódban persze engedi pörögni a motort, de inkább csak egy kóstolót kapunk vele, milyen lehet egy keményebb sportautó. Ugyanígy az adaptív futómű is csak ízelítőt ad, bár a peres gumikkal eleve jobban érzi az Insignia az úthibákat. Viszont az összkerékhajtást bekapcsolva istenit lehet kanyarogni a szerpentineken, még úgy is, hogy majd' öt méter hosszú autóról beszélünk. Szóval összességében továbbra is inkább egy elegáns utazóautó maradt a GM érából megmaradt limuzin, amelyhez alapvetően egy takarékos dízel illik. Viszont akinek szívügye a sportosság, kellemes társra lel a négyhengeres benzinmotorban, habár a hangja nem túl vérpezsdítő, de a közvetlen kormányzás, a kanyartulajdonságai mind-mind hozzátesznek az élményhez annyi pluszt, amiért érdemes lehet a benzinmotor felé csábulni. Persze csak akkor, ha hajlandó a benzinkútnál is megfizetni a tulaj ezt a pluszt. A tesztátlag nem vészes egyébként egy ekkora motortól, egy ekkora autótól, hiszen beérte 10,5 literrel, de azért ehhez az is kellett, hogy csak ritkán volt vele igazi „ereszd el a hajam”. Ha sűrűn kapcsolják a sport módját, akkor ez simán felmegy 12 literre is. Ám mint azt már oly sokszor megállapítottuk, az élményautózásnak mindig ára van. Az Insignia Grand Sport esetében ez a benzinköltségek mellett a GSi modell 18,43 millió forintos alapárában is megmutatkozik, ami az összes elérhető vezetősegéddel, napfénytetővel és még néhány extrával megspékelve 20,1 millió forintra emelkedik.