Úton a veteránság felé, 25 éves a Mercedes-Benz CLK

25 évvel ezelőtt a Mercedes nagy “termékbővítési” kampánya már javában folyt, amikor egy új kupé érkezett a palettára. 1996 áprilisában bemutatták az SLK roadstert, aztán 1997 januárjában a CLK kupéra került sor. Az Észak-Amerikai Autószalonon bemutatott újdonság is jelezte, hogy fiatalítani kíván a csillagos márka a vásárlóközönségén, pontosabban szeretné a fiatalabb korosztályokat is elérni a termékeivel. Ha az SLK után valaki még nem lett volna biztos benne, hogy új szelek fújdogálnak a Mercedes-Benz háza táján, akkor az Detroiti Autószalonon bemutatott CLK már tuti meggyőzte róla. És ez még csak a kezdet volt Detroitban, hiszen még ugyanabban az évben érkezett az A-osztály, majd az M-osztály, ami egyből filmszerepet is kapott a Jurassic Park második részében, és hiába majszolták darabokra a T-Rexek, nagyot lendített a népszerűségén az, hogy a mozivásznon is láthatta a nagyközönség. Aztán 1998-ban a CLK tetejét “levágták”, bemutatták a kabriót is, persze eközben a többi modellsorozatot is frissen tartották. Ezekkel az új típusokkal le is zárult a fiatalítás első szakasza, de a másodikban sem csökkent a márka merészsége. 2003-ban bemutatták a McLaren nevét is viselő SLR-t, 2004-ben pedig a CLS-t. Na, de nagyon előreszaladtunk, vissza a CLK-hoz! Szóval a CLK, pontosabban az azt előrevetítő tanulmányautó 1993-ban mutatkozott először a nagyközönség előtt a Genfi Autószalonon. Elég nagy szenzációt okozott, hiszen a Mercedes új formanyelve köszönt vissza a négyüléses kupéról. Négy ovális szemet, azaz fényszórót kapott, két nagyot kívül és két kisebbet belül. A tanulmányautón ráadásul hatalmas üvegtető is növelte a látványosságot, úgyhogy nagyon gyorsan beszédtéma lett az új Mercedes kupé, ám pontosan ez volt a cél. „Megismertetni a közönséget az új dizájnelemekkel” - ahogy Peter Pfeiffer fogalmazott, aki kulcsszerepet játszott a kupétanulmány megrajzolásában a vezető formatervező Bruno Sacco mellett. Viszont a „négyszemű” arc először a W210-es gyári kódszámú E-osztályon jelent meg sorozatgyártásban 1995-ben. Bár a kupé tanulmányautó nagy vitákat kavart a márkarajongók között, de az E-osztály sikere megmutatta, hogy valószínűleg a négyszemélyes kupé (valamint a kabrió változat) sem fog leszerepelni. A sorozatérett CLK bemutatására azonban négy évet kellett várni, annak ellenére, hogy végül szinte megegyezett az 1993-as tanulmányautóval. Talán szándékosan húzták ilyen sokáig a bemutatást, lehet, hogy nem akarták az E-osztályról elvonni a vásárlók figyelmét. Technikailag a C-osztály alapjaira épült, de a neve mellett számos eltérő részletmegoldással igyekeztek hangsúlyozni, hogy egy különálló modellsorozatnak szánják. Kezdetben Sport és Elegance változatokban forgalmazták, amelyek egy kicsit a dizájnban is különböztek egymástól, nem csak felszereltségben. Apropó, a közös nevezőjük viszont a gazdag alapfelszereltség volt. Alapáron járt a kipörgésgátló, a bőrkormány, a hőszigetelő üvegek, az aszimmetrikusan lehajtható hátsó üléstámlák, a csomagtér-nyitóval kombinált központi zár, illetve a külső hőmérséklet-kijelző is. Szintén nem lehetett panasz a motorkínálatra. A négyhengeres, kétliteres, 136 lóerős CLK 200-tól a hathengeres modelleken át a nyolchengeres, 279 lóerős CLK 430-ig sokféle lehetőség kínálkozott, és akkor a csúcsot jelentő, 347 lóerős CLK 55 AMG-t még nem is említettem. Nagyban hozzájárult a CLK sikere a Mercedes arculatváltásához. De ez nem egy rövid folyamat volt, hiszen a felső vezetés, olyan döntéshozókkal, mint például Werner Niefer, Helmut Werner és Jürgen Hubbert, már az 1980-as évek végén elkezdtek gondolkodni azon, hogyan lehetne fiatalítani a márkát. Persze a változáshoz a motorsportra is szükség volt. „A márka fiatalítására való törekvés, illetve ehhez az AMG bevonása sikeresnek bizonyult” – értékelte az 1990-es évek közepét Norbert Haug, aki 1990 és 2013 között a márka motorsport igazgatója volt. „Az volt az egyik irányelvünk, hogy nem indulunk olyan sorozatban, ahol észrevétlenül lehet veszíteni, mert akkor ott a győzelem is feltűnésmentes. A motorsport iránt érdeklődők észrevették hát, hogy a Mercedes-Benz elég bátor új dolgokat kipróbálni. A megbízhatóság, a minőség és a biztonság imázsa már megvolt. Ezután a sportosság is hozzáadódott, mindez végül az eladási számokon is meglátszott” – mondta még Norbert Haug, valószínűleg utalva ezzel arra is, hogy miért léptek be motorszállítóként az F1-be, illetve az IndyCar legendás Ilmor-Mercedes motorjára is, amellyel Indianapolisban a 400 km/h sebességet ostromolták a Penske csapattal karöltve. Végül álljon itt néhány számadat arról, hogy pontosan milyen eladási számokról is beszélt az egykori motorsport igazgató: a C208 kódjelű CLK generációból öt év alatt, tehát 2002 májusáig összesen 233 367 darab készült a brémai gyárban. Ez 65 százalékkal több autó, mint amennyit a W124-es kupékból kilenc év alatt gyártottak. A leggyakoribb modellek a CLK 320-asok voltak, 68 778 darab készült belőlük. Utódjaként pedig a C209-es CLK 2002 januárjában debütált.