A szögletes UFO, ami három kerékkel is ment, ha kellett

A Citroën BX egy igazi különlegesség, mára tényleg kuriózummá vált. A GSA kvázi utódja és a Xantia de facto elődje ez a modell, ami egyébként a Peugeot és a Citroën házasságának második közös gyermeke a jóval kisebb Visa után. 1982 októberében debütált, 12 éves gyártása alatt egy komolyabb frissítést élt meg, és 2 315 739 példány készült belőle, hazánkban a többi nyugati autóval egyidőben, a vasfüggöny lehullása után vált népszerűvé. Hétféle benzinmotorral és háromféle dízel erőforrással gyártották, a legnépszerűbbek az 1,4 literes és 1,6 literes benzinesek voltak, dízelből az 1,9 literes változat vitte a prímet. Korából és méreteiből adódóan versenyváltozata a B-csoportos raliban versenyzett, pontosabban annak utolsó pillanataiba próbált meg betörni, ahol BX 4CT néven egy megnyújtott orrú, hosszmotoros, összkerékhajtású szörnyeteg állt rajthoz egy 2,2 literes, turbósított Chrysler erőforrással.

Komoly sikereket nem ért el a modell, ám igazán esélye sem volt, alig pár hónappal a debütálása után tiltották be a B csoportot.

Az akkori homologizációs szabályoknak megfelelően 200 utcai példány is elkészült belőle, ám mindösszesen 62 darab kelt el, ezek közül ráadásul néhányat műszaki hibák miatt vissza is kellett, hogy vásároljon a gyártó. Gondolom mondani sem kell, hogy ami a 4CT változatokból megmaradt, az mára mind felbecsülhetetlen érték. De nem csak a raliváltozat volt érdekes a BX-ből, az utcai modell is a különleges megoldások tárháza. A szögletes elemek egy meglepően nagy és tágas autót borítanak, a BX a kettes Passattal játszott egy ligában, még akkor is, ha első ránézésre kisebbnek tűnik a német konkurensnél. 2,65 méteres tengelytávjának köszönhetően a kor mércéjével mérve hátsó lábtere is akadt bőven, ráadásul a plüss ülések kényelme valami fenomenális volt, egy korabeli német autóból átülve ég és föld a kettő. Csomagtartója 445 literes, ami ugyan nem hangzik nagynak, de fontos megjegyezni, hogy a '80-as évek kompaktjai 300 literes érték környékén mozogtak, a 400-500 liter akkor még családi autós szám volt. Méretei ellenére meglepően könnyű, persze a meglepetés a pehelysúlyú motorháztető vagy a csomagtérajtó nyitása után azonnal elmúlik. A BX elemeinek jelentős része készült ugyanis műanyagból, ezzel

a legkönnyebb verzió mindösszesen 870 kilót nyomott.

Bent korrekt anyagokba burkolt, a kinti látványhoz hasonlóan szögletes és futurisztikus műszerfal fogad, amelyet nagyon nehéz 40 év távlatából helyesen megítélni, hiszen az ilyen "jövőautók" technikája mindig rosszul öregszik. A facelift utáni példányok mai szemmel sokkal élhetőbbek, megszokott módon működik bennük többek közt az index is. Ezt az eredeti BX nem mondhatta el magáról, bajuszkapcsoló helyett a műszeregység melletti, a kormány mögé kinyúló kapcsolósorról kellett vezérelni az irányjelzőt. A legnagyobb különlegessége a konkurenciához képest mégsem ez a kapcsoló volt, hanem egy kar a két első ülés közt: a BX hidropneumatikus, állítható magasságú futóművel rendelkezett, ami az egyik legmenőbb tulajdonsága a típusnak. Már persze akkor, ha működik, ami a kor előrehaladtával sajnos egyre ritkább. A legendás DS kényelmét azért nem éri utol a BX, de messze felülmúlja a kategóriatársait. Alább egy videón is látható, miként korrigálja a komolyabb szintváltozásokat a futómű, érdekes látvány, ahogy csak a kerék követi az útviszonyokat, a kaszni pedig mindvégig "mozdulatlan" marad. Mint látható, a hidropneumatikus futómű az úthibák jelentős részét gond nélkül kisimítja, miközben kiegyensúlyozza az autót, hogy minél kevesebbet érzékelhessünk a bukkanókból. Ez a rendszer annyira jól működik, hogy szinte minden ilyen futóművel szerelt Citroën modell tud "háromkerekezni" is: mi néhány éve egy Xantia használttesztje közben találkozhattunk személyesen a jelenséggel, alább pedig a jubileumát ünneplő BX látható, miközben bemutatja, hogy igazából nem csak az ötödik, de a negyedik kerék is felesleges. Használtteszten persze nem csak Xantia, hanem maga a BX is járt már nálunk, ám nekem ezekhez az anyagokhoz semmi közöm, én egy kicsit másként kerültem közeli kapcsolatba a modellel. Egy volt kollégiumi lakótársam keresett meg - még jóval az Autónavigátoros napjaim előtt - azzal az elsőre eszementnek tűnő felvetéssel, hogy venne egy BX-et, és én segítsek neki keresni egyet, mert ő nem ért az autókhoz, de egy ilyenre szüksége van. Csak akkor értettem meg, miről beszél, amikor már egy eladó példányban ültünk. A sors fintora, hogy nem happy enddel ért véget a történet, 2018 szilveszterén az említett BX mellett állva koccintottunk a benzinkúton vásárolt újévi gyerekpezsgővel, miután kifordítottuk és kihúztuk az árokból a jeges úton fejre-állt, de alig sérült Citroënt. A vicc az egészben, hogy az 1,9 literes szívódízel motor minden gond nélkül indult a folyadékok pótlása és a szívótorok kitisztítása után, végső búcsút egy Erdélyben elszenvedett baleset után vett tőle az ismerősöm. Ha neked is megjött a kedved a legendához, akkor sajnos rossz hírem van: érvényes műszakival jelenleg a Használtautó.hu keresőjében egyet sem találni. Összvissz egyetlen szétszedett, lejárt papíros példány búslakodik magányosan a találati listában. Ha tovább kutakodunk, és az összes olyan helyet megnézzük, ahol még autót szokás hirdetni a hazai weben, akkor még két "foglalkozós" és két "használható" BX kerül elő. Az áruk reálisan 300 ezer forint környékén mozog, de mire bármelyik igazán szép lesz, addigra a vételára sokszorosát felemésztheti. Felmerülhet a kérdés, hogy miként lesz hiánycikk egy olyan autó, amelyből 15 évvel ezelőtt minden sarkon állt egy. A magyarázat egyszerű:

ezek az autók addig bírják, amíg a hidropneumatikus futómű meg nem adja magát alattuk.

Onnantól ugyanis vége a világnak, a BX gyakorlatilag használhatatlanná válik, a javítás pedig az autó értékének sokszorosa is lehet. Ráadásul bőven abban a korban vannak már, hogy az újkori alvázvédelemtől függetlenül is rozsdásodhatnak, ezért nem csak a futómű csöveinek és gömbjeinek szivárgásától tartva kell alánézni vásárláskor, ha valaki egy ilyen projektbe vágná a fejszéjét.