50 éves a történelem egyik legszebb Skodája

Biztosan sokan hallottátok már a kifejezést: „kelet Porschéja”. Igen, a név egészen pontosan a Skoda 130 RS-re utal, amely korának egyik komoly versenyautója volt, ám az alapjait a 100-as, illetve a 110 R kupé adta. Olyan, mint a tinikorban ragadt Dwayne Johnson, látszik, hogy hegyomlás is lehetne belőle, de még nem fejlődtek ki az izmai. Ha lett volna annyi ideje, mint a Porsche 911-nek, akkor a Skoda 110 R lehet, hogy korunk egyik legnépszerűbb túrakupéja lenne, megfizethető áron. De nem akarok elkalandozni ezen a vonalon, nézzük meg röviden az idén 50 éves típus történetét. Idén nem csak a 110 R ad okot az ünneplésre, hiszen maga a márka is 125 éves. Ennek a hosszú történelemnek az egyik nagyon érdekes szakasza az, amikor úgy döntött a vállalat vezetése, hogy farmotoros autókat kezdenek gyártani. Az új korszak első szülöttje az 1000 MB volt, amelynek gyártása 1964-ben kezdődött. Az önhordó karosszériával, farmotorral, hátsókerék-hajtással tervezett autó gyártásához óriási beruházásokat hajtottak végre a cseh gyártónál, hogy az autó az exportpiacokon is sikeres lehessen. Ez vezetett oda, hogy a szintén szép vonalakkal megáldott Felicia kabriót nyugdíjazták. Ugyanakkor Nyugat-Európa felől nem csökkent az érdeklődés egy sportosabb modell iránt, úgyhogy a Skodánál elkezdték mérlegelni egy újabb sportos gép tervezését, amit presztízsnövelésre szántak. Ekkor már javában fejlesztették a 100-as típust, így szinte magától értetődött, hogy annak alapjaira épül majd egy sportos változat. Egészen pontosan 1966-ban kezdődött el az autó tervezése, amelyet akkoriban „Erko” néven emlegettek. Két évre rá, 1968-ban a Kvasiny melletti gyárból kigurult az első prototípus, a 718 K (ismét egy porschés hasonlóság). A kupé nem csak a látványosan lejtő hátsójával különbözött a 100-astól. Meredekebb szélvédőt és keret nélküli oldalablakokat is kapott. Tesztelték az NDK autópályáin is, ahol 145 km/h tempót ért el. A második prototípus 1969 márciusára készült el, ebbe már dupla karburátort építettek, illetve váltakozó áramú generátort a dinamó helyett. A Skoda bízott a sikerben, ezért rengeteg újságírót meghívott az autó bemutatójára, amit ki is próbálhattak a hoskovicei reptéren. A nyilvánosság viszont csak 1970. szeptember 5-én láthatta testközelből az autót egy brnói mérnöki kiállításon, ahova a Skoda 3 példányt is elvitt. Továbbá bemutatták az autót a párizsi, londoni és torinói autókiállításokon, amelyek gyors egymásutánban követték egymást 1970 októberében. Elég meredeken emelkedni is kezdett az érdeklődés az autó iránt, ám az akkori politikai helyzetben bonyolult helyzetbe került a gyár. Többek között emiatt is 1970 végéig csupán 121 darab autó készült, az első tengerentúli megrendelők pedig csak 1971 második negyedévében kapták meg az autójukat. Ezek után a Skoda inkább az exportra koncentrált. Az 1971-ben gyártott 3000 darabból csupán 441 jutott a hazai piacra. Nem is volt olcsó a kupé, hiszen a

78 000 koronás ára körülbelül 40 havi bérnek felelt meg.

A 2400 milliméteres tengelytávú 110 R egyébként 40 milliméterrel rövidebb, mint a 100-as. Hosszúsága 4155 milliméter, szélessége 1620 milliméter, míg a magassága 1340 milliméter. Az 1107 köbcentis, soros négyhengeres, olajhűtővel felvértezett motorjából 52 lóerőt préseltek ki, ami 4650-es fordulatnál jelentkezett. Viszont csak 880 kilogrammot kellett mozgatnia, ám ezt is csak 19 másodperc alatt juttatta 100 km/h tempóig. Lassulásáról elöl tárcsafékek, hátul pedig dobfékek gondoskodtak. Átlagos üzemanyag-fogyasztását 8,5 liter/100 km-ben jelölte meg a gyár, miközben az üzemanyagtartály mérete 32 liter. Az autó orrában található csomagtér 250 literes, de a hátsó ülések mögött is kialakítottak még egy 120 literes tárolóhelyet. Kezdetben faburkolatú műszerfallal gyártották, de hamar váltottak fekete műanyagra. A vezető kapott a fordulatszámmérő és a sebességmérő mellé az olajnyomást mutató műszert is, illetve a hűtővíz hőmérsékletmérőjét sem spórolták ki a műszeregységből. A kormánykerék két fémküllőt kapott, a közepére pedig gumírozott díszt, az első ülések viszont eleinte nem rendelkeztek fejtámlával. Ezt a későbbi frissítések során pótolták, de az évek múlásával a külső is változott egy picit. Például oldalanként két kerek fényszóró jelent meg az autó orrán és a 14 colos kerekeket is 13-asakra cserélték. Szépen emelkedtek egyébként az eladási számok is az exportpiacokon, persze így sem közelítette meg a 100-as modellekét. Az 1973-ban gyártott körülbelül 6000 darab 110 R 93 százaléka exportpiacokra vándorolt. Egy évvel később már 7500 darabot gyártottak, sőt, 1972 szeptemberétől jobbkormányos változatokat is készítettek. Ezekből három év alatt 2371 darabot adtak el Nagy-Britanniában, tehát az összes exportpéldány 36 százaléka a szigetországba került. Néhány darabot még Kuvaitban, Nicaraguában és Új-Zélandon is eladtak, de az utolsó gyártási évben, 1980-ban már csak Jugoszlávia és Spanyolország jelentette az exportpiacot. Raliversenyekre először 1973-ban küldték a típust, de egy évvel később elkészítették a durvább 180 RS, illetve a 200 RS modelleket. Utóbbiból csupán két darabot! És tényleg van némi fizikailag is tapintható közös a Skoda és a Porsche között, hiszen ezekbe a modellekbe a zuffenhauseniektől érkezett az ötfokozatú sebességváltó. A 130 R egyébként csak 1975 tavaszán debütált. Tömegét 720 kilogrammra faragták, többek között alumínium használatával, szóval az 1,3 literes, 130 lóerős motorjának ennyivel könnyebb dolga volt, ami meg is látszott a sportsikereken. 1980. december 30-ig a Skoda összesen 57 085 darab 110 R modellt gyártott belőle, majd 1981-ben átadta a helyét a Garde kupénak, ám még abban az évben is a 130 RS lévén vált bajnokká a Skoda az Európai Túraautó Bajnokság gyártói között. Manapság már nagyon keveset látni a 110 R-ekből az utakon, a még működőképes példányok értéke is folyamatosan növekszik.