Esküszöm, tiltakoztam, de megérintett – Rolls-Royce Cullinan

Volt időm vele végre. Egy olyan autóval, amihez közöm sem lehetne a beláthatatlan kasztrendszer szerint, ha valódi pénzért kéne hozzájutnom. Olyat tettem vele, amit talán egyik igazi ügyfél sem fog, és talán sosem derül majd fény arra, hogy a tökéletességben van némi csorba. Erre a több mint 2,6 tonnás alumínium halomra viszont gond nélkül ráhúzható a tökéletes jelző, mert amibe belefutottam, annyira elenyésző, hogy esküszöm, én érzem magam rosszul miatta, hogy ez megtörtént. De a Cullinan ennél sokkal többről és mégis jelentősen kevesebbről szól egyszerre.

A Rolls-Royce valaha volt legjobb döntése legalább annyira hibátlan, mint a Phantom.

Ezek a tesztnapok, amiket a Rolls-Royce jóvoltából élvezhetünk minden évben, adnak némi betekintést ebbe a világba és a hozzá tartozó körítés is tökéletes, tényleg azt érezzük ilyenkor, amit ügyfélként kéne. A Rolls-Royce vásárló fontos, mert egy olyan dologra készül kiadni 350 000 fontot, amire az égvilágon semmi szüksége, mégis meg fogja tenni, mert a Cullinan az a termék, ami neki kell. Amikor a Rolls-Royce európai kommunikációs igazgatójától, Frank Tiemantól megkaptam a Cullinan kulcsát a Four Season’s előtt, még nem tudtam, hogy este valószínűleg megpróbálom majd vérig sérteni. Természetesen megkaptam a kérdést tőle, hogy a Phantom, vagy ez? A világ legnehezebb dolga egy ennyire kimért és tetőtől talpig annyira úriembernek, amennyire én sosem leszek, azt mondani, hogy a Cullinan azoknak szól, akik a feltűnést keresik, a Phantom pedig azoknak, akik autót, limuzint, értéket. Vagyis a Cullinan a termék, a Phantom pedig a Rolls-Royce. Frank szerencsére igazolta is a feltételezésemet, mert a Cullinan vásárlóinak 60%-a teljesen új ügyfél, és csak a maradék 40% birtokolt korábban is valamilyen Rollst.

Ez az SUV a márka történetének legnépszerűbb modellje.

Azt hiszem, ez az, ami most tökéletesen le tudja írni az egész autóipart és a világ ízlését. A Cullinan a plafon, ahogy a Bentayga, vagy az Urus is, azért néznek ki úgy már a kisautók is, mintha nagyok lennének, mert ez kell az embereknek, és ennek is két oldala van. Egyrészt teljesen fölösleges, másrészt a Cullinannél tökéletesen látható, hogy műszakilag mennyire odateszik magukat a fejlesztők a Rolls-Royce-nál akkor is, ha a helyzet, amibe kényszerítette őket a kereslet, rettentően kényelmetlen. Úgy volt egészen az utolsó pillanatig, hogy a Rolls-Royce nem fog felülni az SUV vonatra, mert a márka nem erről szól, nem holmi divatcikkeket árulnak. Aztán mégis. Más a kommunikáció és más a túlélés, a Cullinanre szükség volt, de semmiképp nem a vásárlóknak, sokkal inkább a gyártónak. Az ügyfél viszont nem kaphat bóvlit a pénzéért, ezért a Cullinan sem kap más bánásmódot, mint például a Phantom. 5,3 méteres hosszával, 2,0 méteres szélességével és 1,8 méteres magasságával hatalmas darabot foglal el a rendelkezésre álló térből. Karosszériája pontosan ugyanúgy épül fel, mint a Phantomé, javarészt alumínium és nagyszilárdságú acél, padlólemeze megegyezik a limuzinéval. Hiába tartozik a BMW fennhatósága alá, műszakilag egyetlen ponton sem egyezik a pórnép luxusautóival. Motorja sem, a 6,75 literes tizenkéthengeres csak a két csúcsmodellbe kerül, itt éppen 563 lóerővel és 850 Nm nyomatékkal, 5 másodperces 100-as sprintidőt biztosítva a 2,66 tonnás luxusautónak. Külsőre nagyon hasonló a Phantomhoz, erre van igény a vásárlóknál, hogy Rollsnak nézzen ki, és ez tökéletesen sikerült is. Tömbszerű, határozott, hatalmas, csillogó, de igazság szerint ez csak egy a milliónyi színkombinációból. Ugrálni tudtam volna az örömtől, hogy nem a fekete kulcsát kapom, hanem ezt a csodálatos bordós lilás Cullinant vihetem el egy nagyobb körre. Ebben a színben van ízlés, könnyebben is befogadja így a szemem, de egy ilyen autó minden részlete egyénfüggő, hogyan néz ki. Ami mindenképp azonos, azok az anyagok és a kézzel készített részletek. Érdemes nagyon sok időt tölteni egy ilyen Rollsszal, mert az egyszerű szemlélődő letudja annyival, hogy egy nagy kocka ízléstelenül sok krómmal, de ez óriási tévedés. Ami csillog, az alumínium. Az ablakkeret a legnagyobb egy darabból készült alumínium alkatrész az autóipar történetében. Rengeteg munkaóra, mire ilyen szépen csillog, akárcsak a hűtőmaszk kerete, a kilincsek, az alsó díszek. Közelről látszik az igazság, finom csiszolás nyomai és csillanásai látszanak rajtuk, amitől azonnal más értéket képviselnek. Hirtelen meglátjuk benne a rengeteg munkát, ahogy a kézzel húzott díszcsíkon is az oldalán. Egy ilyen Cullinan igazi kézzel készített remekmű. Az első olyan Rolls, ami összkerékhajtást kapott, hogy off-road körülmények között is használható legyen. Nem vitáztunk sokat Frankkel azon, hogy mennyire van szüksége erre a tulajdonosoknak, még ő sem hallott olyanról, aki földútra vitte volna a Cullinant. Pedig a hajtás egészen potens, ellenben a BMW xDrive-jával ez állandó összkerékhajtás, legfeljebb az erő 50%-át tudja az első tengelyre irányítani. Ennek egyébként aszfalton is megvan a hatása.

Őrületesen gyorsít, amit csak a testünkre ható erőn érzékelünk, mert minden más érzékszervünk teljesen le van tompítva.

Szintszabályzós légrugós futóművön lógnak a mindig függőleges közepű alumínium ötvözetű felnik. A magyar utakat már éppen érezni benne, de megeszem a kalapom, ha nyugaton egy ilyen Cullinanben bárki érezni vél valamit az aszfaltról. Hang, nesz, zörej, semmi nem jut be a majdnem centi vastag ablaküvegeken. Döbbenetes élmény ez a fajta csend és elszigeteltség, a bent ülők már csak ettől is hajlamosak azt hinni, hogy egy másik világba csöppentek, és nem tévednek túl nagyot. Érdekes adat, hogy a Phantom tulajok 60%-a maga vezeti az autót, a Cullinannél vélhetően még nagyobb ez az arány. Őket teljesen meg tudom érteni, mert egyáltalán nem rossz és messze nem mondható az a vezetéséről, hogy semmilyen. Mert nagyon is valamilyen, csak azt nem az átlag, de még csak nem is a nagyobb sorozatban gyártott luxusautókhoz kell hasonlítani. Leginkább semmihez, ez a teljesen elszigetelt, hajószerű irányítás visel valamiféle közvetlenséget, de nem az a lényege.

Precíz, mégis olyan, mintha nem aszfalton, vagy állandó atmoszférában közlekednénk, sokkal inkább valami fura zselében.

Kicsit úgy éreztem magam, mint egy hajóskapitány, a finoman kivitelezett volánnal irányba állítottam a Spirit of Ecstasy-t, és a hatalmas test úszott utána. Van négykerék-kormányzás, szóval a manőverezhetősége a méretek ellenére nagyon baráti. A motornak nincs hangja, csodálatos, hogy közel 7,0 liternyi vas és alumínium dolgozik a géptető alatt és ennyire csöndben van, még nyitott géptetőnél is. Nem az a lényeg, menni tud, ha kell, de ingert nem ad, ha csak nem arra az ingerre fáj a fogunk, hogy ennyire mérhetetlenül selymesen érjük el a kívánt tempót, akár urasan, akár sportautókat hagyva magunk mögött. Állítólag a Cullinan az egyetlen olyan SUV, mely a klasszikus limuzinokhoz hasonlóan az eredeti háromdobozos karosszéria-elrendezést követi. Maradjunk annyiban, hogy nem, de van egy olyan trükk, amivel valamennyire mégis. Ez a hátsó ülések mögé építhető üvegfal, mely akkor is elszigetelt utasteret kínál, ha a csomagtérajtó nyitva van. Ezzel úgy működik, mint egy szedán, csak a lépcsős háton van egy doboz. A megoldás messze nem új, hiszen már a Citroën XM-ben is volt pont ugyanilyen, de a Cullinannél ez egy picit talán többet jelent abból a szempontból, hogy ez a legsokoldalúbb Rolls. Mert lehet négyüléses sofőrős „SUV-limuzin”, és lehet klasszikus szabadidő-autó családi igényeket kielégítendő. Nagyon furán hangzik, de ott a lehajtható ülés hátul alapból és a vonóhorog is, Rolls-Royce-on egyébként először. Szóval van itt praktikum is, amin bővíthetünk, vagy épp ronthatunk olyan extrákkal, mint az elektromosan kihúzható fiók, vagy a szintén motorosan mozgó kempingszékek a csomagtartóban. Mindkettőre megvan a megfelelő felhasználás, még ha nekünk, halandóknak ezek nem is annyira egyértelműek, de például a tesztautóban is látható fiókban tökéletesen utaztatható például a vadászfelszerelés. Ami a leginkább megkülönbözteti a Phantomtól és hozza kicsit közelebb az emberhez a Cullinant, az a felhasználói élmény az első sorban. Itt alkalmazott először érintőképernyőt a Rolls, mert a Cullinan közönsége fiatalabb és nyitottabb az efféle újításokra. Nagyon érdekes, hogy a multimédia egy az egyben a BMW-é, csak más a tipográfia, de még a műszeregységben lévő kis kijelző és az irányjelző hangja is azonos. Az iDrive is ugyanúgy működik, ahogy ismerjük, nekem ez inkább pozitív, mint negatív, mert felhasználás szempontjából ez egy jó rendszer. Nekem furcsa a klímaszabályzás még mindig, se automata állás, se hőfokkijelzés, helyette különlegesen lágyan tekerhető tárcsákkal állíthatjuk be a hőfokot. Éppen az év legmelegebb napjainak egyikén kaptuk a tesztautót, ezért a klíma rendesen megküzdött a kényelmünkért, amit hangos zúgással tett, pont, mint a BMW-kben. Ismerős, de messze nem mondanánk azt, hogy helye van, nem csak itt, de egy 7-esben sem. Az utastér anyaghasználata csodálatos, a bőr finom tapintású, a birkaszőr szőnyegre cipővel rálépni bűn, a plafon pedig többet ér, mintha üvegből készült volna. Több ezer LED szálat vezettek be a tetőkárpit alá, amik a perforáción keresztül világítanak a fekete kárpitban, mint a csillagok. Nem káprázat, hullócsillagok húznak el a fejünk felett időnként, így az esti romantikázás választottunkkal tökéletes hangulatban telhet, pláne, ha még pezsgőhűtőt és az Ajkán készülő kristálypoharakból is rendelünk. A csillagos égbolt egyébként alapvetően véletlenszerű, de a tulaj igényei szerint bármit, de tényleg bármit kirajzolnak a LED szálakból. A szórakoztatás nem csak ennyiből áll, van kifinomult hangrendszer is a Cullinanhez. Érdekes, hogy nem egy gyártó rendszeréről van szó, hanem a tökéletes hangzás érdekében összeválogatták a legjobb hangszórókat és erősítőt. Mondhatnám azt, hogy tökéletes, de nem félek csutkára tekerni a hangerőt, hogy Chester Benningtonnel együtt üvölthessem még egyszer az In The Endet. És ez bizony karcosra sikerült, itt-ott berezonált valamelyik hangszóró, ami hasonló csorba, mint a klíma zúgása. Ezzel együtt szinte kétlem, hogy a reppereken kívül jelentős vásárlótömeg bármikor is 3-asnál magasabbra emelje a hangerőt, hiszen annyira szuper odabent a csönd, hogy öröm inkább azt hallgatni. Egy ilyen Rolls fantasztikusan pihentető élmény.

Elzár a külvilágtól, lágyan masszíroz az ülésével, miközben elég csak két ujjal terelgetni a lágyan hömpölygő karosszériát.

Varázsa van, egy más világ, egy más szint, aki benne ül, úgy érezheti, hogy valójában ott sincs, nem kell foglalkoznia semmivel, mert a levegő is megáll körülötte. Ez a világ nem épp visszafogott, de nyugodt és tökéletesnek érződik, persze a Phantom ugyanezt tudja, és még szebb is.