Végre egy autó, amin gondolkodtak! – Vezettük a Mazda MX-30-at

Sok összetevős kérdőívek, galaxisokon átívelő vevőelégedettség mérés, megfelelési vágy mindenki számára és pofátlan költségcsökkentés. Lesarkítva ezek a fő pontok, ami alapján egy új autó fejlesztése végbemegy. Térden csúsznak a vevők kegyeiért és a szabályok betartásáért, mindennek olyannak kell lennie, amilyenre vágynak, ráadásul egyszerre kell minden igényt kielégíteni, hogy a vevőkör minél szélesebb legyen. Kerek formák, nem kerek formák, jó anyagok, de ne legyen drága, praktikum és stílus egy helyen. Hatékonyság, megfizethetőség és sportosság is mindenképp legyen, különben valaki kimarad az érdeklődési körből. Valami ezekből úgy sem fog sikerülni, hogy mindez egyszerre meglegyen, szinte lehetetlen, a Mazdánál erre nem is törekednek.

Úgy csinálnak autót, ahogy jónak látják, úgy állítják be a karaktert, ahogy szerintük tökéletesen illik hozzá.

Olyan színeket, anyagokat válogatnak össze, amik tökéletesen passzolnak egymáshoz, hogy karakterben legyen az autó, és lehessen rá azt mondani, hogy ez a Mazda, az MX-30-ra lehet! Semmihez nem hasonlítható a forma, nagyon karakteres, kicsit sportos, de inkább kompaktos, élőben nagyon frissnek hat az egész. A magasra húzott szoknyájával ellentétben azért mégiscsak egy városi autóról van szó, de a divat most ez a crossoveres irányzat, ez most eladható. Itt azért megy a Mazda is a kereslet után, mégis senki másnak nem sikerül most ennyire őszinte autót alkotnia a kategóriában. Igényesek a részletek és főleg érdekes a beesett tekintete, a mélyre tolt hűtőmaszk, és nagyon jól áll neki a teljesen elszeparált tetővonal is.

Radikális és más, úgy, hogy közben nem azon jár az eszünk, hogy ez egy újabb kretén külsejű villanyautó, mégis egyedi.

Nem egy túl nagy autó, alig 4,4 méter hosszú, városban még éppen kényelmes ekkora autóval közlekedni, és már van benne elég hely, viccen kívül, 2 méter közeli kolléga ült hátul a menetpróbán. Érdekes megoldás a hátrafelé nyíló hátsó ajtó, megint csak egy olyan geg, amit kevesen mernek eljátszani. Kérdés, mennyire lesz kifizetődő, az első kiszállásnál úgy vertem be a vállamat a felső zárszerkezetbe, hogy még mindig fáj, egy i3-asból sokkal könnyebb kiszállni hátulról. Tény, hogy gyerekeknek ilyen gondjuk nem lesz, és nagy valószínűséggel erre épített a Mazda is, hogy alapvetően egy, max kétfős autóként fogják használni a potenciális vásárlók, az első beszállási kényelemre pedig nem lehet panasz. Mazdás a minőségérzet, megvan a jellegzetes kongás ajtócsukódáskor, az összeszerelés viszont nagyon jó, persze ezek még előszériás autók. Felépítése egész hagyományos, motorját előre építették, akkumulátorát pedig a padlóba, a hátsó tengely felé tolva.

Érdekes a motortér, jelenleg sokkal több üres hely van benne, mint amennyit a motor elfoglal.

A motort jobb oldalra építették, de az autó egyensúlya így is tökéletes. A nagy ürességre pedig az a magyarázat, hogy érkezik egy hatótávnövelős változat, és a motortér üres terébe egy új Wankel motort építenek, ami majd termelni tudja az áramot. Egyelőre viszont csak az alapverziót próbálhattuk, a hatótávnövelősről még csak hírek vannak. Az MX-30 villanymotorja 143 lóerős és 265 Nm nyomatékú, és mint olyan, semmiféle hangja nincs. A Mazdánál úgy gondolták, hogy azért kéne, hogy szóljon valami, így van egy benzinmotorhoz nem hasonlítható berregés gyorsításkor, ami egyenletes haladásnál elhallgat. Még nem döntöttem el, hogy ez zavaró-e, majd meglátjuk az első tesztautó próbájakor hosszú távon. A motor kellőképpen jól húz, telepakoltuk utasokkal, és még úgy is nagyon fürgén mozgott, érzésre a 9,7-es 0-100-as gyorsulás is megvolt, ami persze nem egetverő, és nincs is semmi létjogosultsága a kategóriában. Tökéletesen elfogadható a dinamikája, meglódul magasabb tempóról is, nincs kerékpörgetés induláskor, elosztották az erejét, szimplán jól használható, és ennyi bőségesen elég is neki.

Vezetési módválasztó nincs, a Mazda mérnökei úgy lőtték be, hogy az autó karakteréhez passzoljon.

Van viszont növelhető visszatermelés, amire a váltógombon nem utal semmi, ellenben kapott "váltófüleket" a kormány hátoldalára, amivel öt lépésben állítható az erősség. A lényeg a hatékonyság, és így tudja kihasználni a legtöbbet az akkumulátorából, ami 35,5 kWh-s. Hatótávértékben 200 km-t ad meg a gyártó, ami a próbakör után nem tűnik lehetetlennek a 3/4-re töltött aksi mellett 170 km-t ígérő kompjútert tekintve. Töltését 11 kW-os AC, vagy 50-es DC teljesítménnyel végezheti, a Mazda pedig beépítette az árba a Type2-es töltőkábelt is, így nem csak a hálózati konnektoros töltő, hanem a köztéri oszlopon használható is jár az MX-30-hoz. Valós hatótávolságát meg fogjuk vizsgálni egy hosszabb teszt keretein belül is, de már most nagyon úgy tűnik, hogy a WLTP értékre képes lesz. Amire viszont már most biztos, hogy tökéletesen alkalmas, az a vásárló lenyűgözése. A szembe nyíló ajtók érdekesek, de nem az lesz a mérvadó, ha egyszer feltárult az utastér. Egy Vintage felszereltségű autót kaptunk, a Modern csomagos egészen máshogy mutat, de mindkettő ugyanúgy választható, egyik sem drágább, mint a másik.

Két komplett összeállításról van szó, amibe a kárpitok színe és a díszítőelemek is beletartoznak.

A tesztautónk barna bőrös szövet ülései kimondottan stílusosak, a barnához nagyon jól passzolnak az ezüstös, szürke, újrahasznosított műanyagból készült elemek, mint például az ajtók felső élei, a Modern világos üléseihez még inkább rímel. Jutott bőr a középkonzolra is, ám itt inkább a parafa és a nagyon jól kitalált részletek viszik el a show-t. A parafa alkalmazása a tárolórekeszek aljaként funkcionális (nem zörög és csúszkál benne semmi), és kimondottan jól is néz ki, passzol a minimalista, rusztikus, de azért modern belső dizájnhoz. Nagyon ügyes megoldás a megemelt középkonzol, ami alá is lehet pakolni, átlagos sofőrként jól hozzáférhető a láb mellett is. A váltódoboz mögötti rész is érdekes, a pohártartókra külön-külön lecsukható fedelet terveztek, amik zárva egy újabb pakolófelületet alkotnak, nyitva pedig bezárják a könyöklő alatti rekeszt elölről. Ügyes és ízléses megoldás, ahogy a magasra emelt multimédia kezelőszerv is, ezen a téren nincs újdonság, már ismerjük, ahogy a 8,8 colos, alapáron járó multimédiás rendszert is. Nagy újdonság viszont a digitális klímapanel, amit érdemes tanulmányozni előre, hogy tudjuk, merre nyúljunk menet közben. Bár általa kicsit modernebb a kép, de mindenképp igaz, hogy egy analóg panelt egyszerűbb kezelni. Nagyon jó a vezetési pozíció, remek a kormány fogása és a kilátás is, maga a kormányzás már kevésbé passzol a Mazda sportos jellemzői közé, lényegében semmiféle visszajelzése nincs, amire talán igény sincs sok a kategóriában.
Elég jó a minőségérzet, de találunk furcsán rideg műanyagot is kéz alatt, az összkép viszont elég jó. Szélzaj semmi, a kerekektől szintén nem jön egy pisszenés se, az utazási komfort kimondottan minőségi. Remek a futómű, komoly terhelés mellett sem pattog, vagy üt keményeket, kényelmes és stabil, rendesen összerakott érzete van.

Az MX-30-ban most talán a legjobb pont az árképzése, támogatással 7, 890 millió forinttól elérhető.

A Mazda viszonylag hamar reagált az új állami támogatásra, és úgy igazították az árakat, hogy a legnépszerűbbnek vélt modell is még beleférjen. Ez lehet a legnagyobb ütőkártyája, ugyanis a GT Plus felszereltség Premium csomaggal is belefér a 11/8,5 millióba, amiben már a választható összeállítású bőrös utastér és Bose hifi is szerepel, a head-up displaytől kezdve az összes vezetéstámogató rendszerrel együtt, beleértve a teljesen ledes fényszórókat is. Minőségérzetre meglehetősen jó, kellőképpen egyedi, de nem mondanánk meg róla elsőre, hogy villanyautó, ami szintén egy jó pont. Van stílusa, ami egyedi is, és a támogatással nem is kérnek érte többet, mint egy Corsa-e-ért.