Hamburger és V8, mi kell még? – Ford Mustang GT teszt

Biztosan előfordult már veletek is, hogy nem figyeltetek egy közeledő záporra, zivatarra, és a verőfényes napsütésben hirtelen feldörrent az ég. De úgy, hogy összerezzentetek tőle. Ilyesmit érezhetnek a járókelők, amikor a Mustang közelít. Aki viszont benne ül, a felhőtlen örömmel találkozik, és azt kívánja, bárcsak megállna az idő múlása, hogy örökre az izomautóban maradhasson. Kevés, sőt egyre kevesebb olyan autóval találkozunk, amelytől úgy igazán libabőrösek leszünk. Persze most az új autók piacáról beszélek, a múlt telis-tele olyan gépekkel, amelyekért sokan rajonganak. Köztük ott a Ford Mustang is, ám a vadlovacska az aktuális generációjával is rabul ejt. Kezdve már a formatervével is. Az ötödik generáció a retro jegyében született, bombasikernek bizonyult visszanyúlni a legendás első generációhoz, a hatodik generáció viszont bátorkodott jelentősen változni.

Persze találni rajta folytonosságot, például a hátsó lámpatestek függőleges osztását, a fastback, tehát a kupéforma oldalnézetről nem is beszélve.

Elöl azonban jót tett, hogy morcosra faragták, a 2018-as frissítés után ráadásul még hangsúlyosabban „ráncolja a szemöldökeit”. A GT modelleket, tehát az erősebb, V8-as motorral felszerelt példányokat is könnyű felismerni néhány jellegzetes részletről. Például az 5.0 feliratról az első sárvédőkön, vagy épp hátul a GT feliratról. A kisebb motorral ide is csak egy paci jut, persze az is látványos. Viszont szintén az izmosabb modell kiváltsága a négy kipufogóvég, valamint a hatdugattyús Brembo-fékek. Ízlés szerint tovább csinosítható a Mustang versenycsíkokkal, vagy a tesztautón is látható, 160 ezer forintos hátsó szárnnyal. Ford emblémával viszont nem igazán találkozunk, csak a motorburkolat feliratán. Mindenfelé felbukkan egy Mustang felirat, vagy a vágtató vadló, el ne felejtsük miben ülünk. De hát, hogy is felejthetnénk! Ott a küszöbökön a világító Mustang felirat, a kormánykeréken is lovacska látható, illetve a jobbegy előtt a kesztyűtartó felett egy plakett emlékeztet, hogy már elmúlt 55 éves a típus.

Bár a Recaro ülések kimaradtak a felszereltségből, az alap sportülések is barátságosan ölelnek körbe és nem engednek kiesni, amikor elszabadulnak a lóerők.

A kormánykerék kimondottan egy NASCAR versenyautó hangulatát árasztja, lényegében már az első pillanatban rendkívül otthonos a Mustangban ülni, mintha csak a sofőrre szabták volna az egész autót. Persze elsőre ijesztően hathat, hogy az autó orrának végét „csak távcsővel” látjuk, de ehhez gyorsan hozzá lehet szokni. Néhány kilométer után tökéletesen érezni, hol ér véget a járgány, sőt a visszapillantó tükrökbe pillantva csodálatos látni a vaskos combokat, avagy az izmosan domborodó sárvédőket. Az anyaghasználat igényes, ám ez nem egy prémiumautó. A bőr kellemes tapintású, a műanyagok puhák, az összeszerelés példás. Az ergonómiába csak egyetlen, ám könnyen megbocsátható baki csúszott. Az egyébként vérpezsdítő billenőkapcsolókkal csak egy irányban barangolhatunk a lehetőségek között, tehát nincs lehetőség visszalépni, ha mondjuk az üzemmódválasztóban túlugrottunk a Sporton a Race-be, végig kell újra lapozni. Amúgy minden egyértelmű: a klímakezelés, az ülés hűtése és fűtése pofonegyszerű, ahogy a SYNC 3 rendszer menüje is, amit az érintőképernyős kijelzőről vezérelhetünk (illetve hangutasításokkal is). A már említett kormánykerékre is jutottak bőven gombok, de a legtöbbször úgyis a lovacskát nyomogatják majd, amellyel a kipufogó hangzását lehet állítani. Hátul is kényelmes, mélyített ülések várják azokat, akiket oda kényszerítenek, és igazából 175 centiméteres testmagasságig egyáltalán nem nevezném kényelmetlenek az ottlétet, de jutott még Isofix rögzítési pont is hátra. Kellemes meglepetés lehet a csomagtér is, amely bár szűk nyílású, 405 liternyi holmit képes elnyelni. Na, de az autó szíve a lényeg! Az ötliteres, V8-as szívómotor, ami hozza az összetéveszthetetlen amerikai dallamokat. Lassan már annyira megszokottá válnak a Mustangok az útjainkon, mintha mindig is forgalmazták volna őket az öreg kontinensen. Ám, amikor beindul a „small block” – igen, egykoron az ötliteres motor az USA-ban kicsinek számított – akkor azért felvillan lelki szemeim előtt a Pacific Highway vagy épp a 66-os út, és azon nyomban gyorsétkezdébe veszem az irányt. Miközben minden porcikámban érzem, ahogy a bugyborékoló motorban átfordulnak a dugattyúk. Ezt az élményt senki más nem nyújtja. Imádom én a német és a japán V8-as muzsikát is, de ennyire zsigeri hatást eddig még egyik sem ért el. A papíron a 450 lóerőt 7000-nél adja le a motor, bár ez a forgalmija szerint inkább a 440 lóerőhöz van közelebb, ezért merészeltem a videóban is ennyit említeni. Az automataváltós példányoknál nem is titkolják ezt az adatot, persze néhány lóerő ide, vagy oda lényegtelen. A lényeg, hogy zokszó nélkül elpörög 7000 fölé, ám ekkor már úgy ordít a szerkezet, hogy a város másik felében is tudják, úton vagyok. A vezetés nagybetűs élményét adja a Mustang. A kuplungpedál kőkeményen megedzi a vádlit, a rövid váltókar mozgatása is felér egy kis súlyzózással, ez kérem szépen sportautó a javából. Vagy nevezzem inkább táncpartnernek? Riszálja a tomporát akkor is, ha nagy gázzal rajtol el a pirostól, de a keresztutcákba befordulva úgyszintén. Normal módban mindezt bolondbiztosan. Ahogy közeledik a kanyar, visszaváltasz, felhorkan a motor egy gázfröccstől, ekkor már mindenki téged néz. Majd csak épphogy megindítva a farát, enyhén kilinccsel előre beveszed a kanyart, érzed, hogy mekkora király vagy.

Aztán felbátorodva kiválasztod a versenypálya módot és pislogsz tágra nyitott szemekkel, amikor az első kanyarban keresztbeálltál.

Azonnal megérted mi történt a sok „tyúb” videóban, ahol a Mustangok pörögnek-forognak. Tisztelni kell a vasat! Nomen est omen, a vadlovat be kell törni, hogy megfelelően viselkedjen, és ezért is nagyszerű az üzemmódválasztó. A hátul független, többlengőkaros futómű feszes, de pont annyira, hogy ha épp nyugis cirkálás a cél, akkor ne rázza ki a lelket az utasokból. Egy ilyen nyugis cirkálással a fogyasztás is féken tartható, ami 14 liter körüli értéket jelent, sportautósan használva viszont benyeli a 20 lityót. A Mustang nem csupán egy autó. A Mustang jelenség. Egy olyan jelenség, aminek többnyire mindenki örül. Amikor megjelenik, mindenki elismeréssel adózik csinos vonalainak. Öblös hangja is önfeledt mosolyt csal az arcokra, és nem gyanúval fürkésző tekinteteket eredményez, mint néhány prémium masina felbukkanása. Az ára is elképesztően kedvező, már amennyiben a hasonló erővel megáldott autókhoz hasonlítjuk. A GT 14 915 000 forinttól elérhető, néhány hasznos extrával sem nő sokkal 15 millió forint fölé, bár a tesztautó ára meghaladta a 16 milliót nagyon gazdagon felextrázva.