A C 111 szárnyas ajtómegoldása szerintem még a laikusokban is megindít valamit
Elejtettem egy mondatot a
Mercedes-Benz 190 E 2.5-16 EVO II jubileumáról szóló sztoriban arról, hogy sokak szerint a hátsó szárnya a leglátványosabb megoldás a csillagos márkától a sirályszárnyas 300 SL óta. Nos, most hozzá kell tennem, hogy a C 111 tanulmányautót nem beleszámítva, hiszen ez a gép is szárnyas ajtókat kapott, illetve eleve dögös karosszériát. Persze születésének legfőbb értelme, hogy guruló laboratóriumként szolgált.
A C 111 is több generációt élt meg
Szintén a fentebb említett EVO-hoz hasonlóan a C 111-ből is két különböző változat készült gyors egymásutánban. Vagyis a gyors ebben az esetben több hónapot jelent. Az elsőt ugyanis 1969 szeptemberében mutatták be a Frankfurti Autószalonon, majd 1970-ben következett a második, amelyet a 40. Genfi Autószalonon láthatott először a nagyközönség március 12-től. A tanulmányt nyugodtan nevezhetjük akár szupersportautónak, formája tipikusan ezt az iskolát követi. Tengelytávolsága 2620 milliméter, míg magassága (vagy inkább alacsonysága) 1120 milliméter. A Mercedes saját múzeumában manapság is nagy népszerűségnek örvend a látogatók körében, ami nem is csoda, hiszen a látványos megjelenése mellett izgalmas technikát rejt. Wankel-motorja 300 km/h tempóra repíthette annak idején.
A napjainkra ikonikussá vált narancs színű fényezés helyett eredetileg vörös színnel és versenycsíkokkal akarták a nagyközönség elé tárni az autót. Ám a narancs nyert
Az a bizonyos Wankel-motor egy négydugattyús, 602 köbcentis egység volt, amelyből 350 lóerőt préseltek ki. Aki nagyon részletesen szeretne belefolyni, hogy miféle szerkezet ez, az M 950 F kódszám után nyomozzon, ezen a néven futott ugyanis a gyár berkein belül. De mi most nézzük meg az autó többi részletét is. Az 1969 őszén bemutatott első verzió alapjaira épült autót már ugyanennek az évnek a nyarán elkezdték megrajzolni Bruno Sacco és Josef Gallitzendörfer vezérlete alatt. Elődjéhez képest javítottak a kilátáson, tehát nagyobb látóteret élvezhetett belőle a vezető, amit a tető és a sárvédők átrajzolásával értek el. Továbbá az aerodinamikán is javítottak, a szélcsatornás tesztek alapján 8 százalékkal csökkent a légellenállása.
A Wankel-motorral végül nem foglalkoztak tovább a Mercedes mérnökei
A tervezők emellett fontosnak tartották, hogy a szupersportautósága mellett a személyautók használhatóságából is nyújtson valamit a C 111, ezért a csomagtartóról sem feledkeztek meg, amelyben három hatalmas bőrönd is elfért, igaz kb. az autó teljes hátsóját fel kellett nyitni hozzá. Azonban itt akadt egy kis bökkenő, ugyanis a motor szintén az utasok háta mögött kapott helyett. A probléma viszont nem a hely volt, mert az akadt bőven, a Wankel-motor nem foglalt túl nagy teret. Viszont jelentős mennyiségű hőt termelt. Ezért Rudolf Uhlenhaut, a személyautók fejlesztéséért felelős igazgató úgynevezett „vaj-tesztet” javasolt. Ami tényleg az, aminek hangzik. A csomagtérben elhelyeztek egy csomag vajat, az autót pedig a maximumig hajszolták és megnézték, hogy elolvadt-e a vaj, majd ennek megfelelően alakították ki a hőszigetelést.
Vajat tettek a csomagtérbe próba gyanánt, hogy megolvad-e a motor hőjétől
Ám a C 111 érdekességeinek nincs vége a Wankel-motorral és a „vaj-teszttel”. A futurisztikus koncepciójárgány volt az első autó a világon, amelyet teljes egészében számítógéppel terveztek. A digitális technológiával még a dinamikus terheléseket is előre kiszámították. Ezzel a módszerrel pedig a teljes fejlesztési időszakot négy hónappal tudták csökkenteni a vállalat számításai szerint. Persze a puding igazi próbája mindig az evés marad.
Teljes egészében számítógéppel tervezték
Mivel mozgó laboratóriumnak szánták az autót, ezért meg is mutatták a sajtónak a genfi debütálás előtt, hogy az autó valóban mozgásképes. 1970. március 10-11-re szervezték egy a svájci város közelében található pályán (Circuit de Monthoux) a bemutatót, ahol a jelenlévők a saját szemükkel bizonyosodhattak meg az autó képességeiről. Pontosabban több autóról beszélhetünk, hiszen a Mercedes öt darabot készített belőle, ebből kettőt vitt el a Genfi Autószalonra. Ahol egyébként óriási közönségsikert aratott a gép. Sőt, igazából már az elődje is ’69-ben, hiszen a hipergazdagok óriási összegeket ajánlottak érte. Előfordult, hogy kitöltetlen csekkek érkeztek Suttgartba, hogy a Mercedes írjon rá bármekkora összeget, amennyiért hajlandó eladni. De nem voltak hajlandóak, a kísérleti jármű nem került eladósorba.
Üres csekkeket küldözgettek a gyárnak, hogy megvennék, de a Mercedes leszögezte, hogy a kísérleti jármű nem eladó
A Wankel-motor mellett azonban mással is próbálkozott a Mercedes. Ahhoz képest, hogy eredetileg egy kicsi, a fiatalabbak számára is megfizethető autóban kezdtek gondolkodni még 1963-ban, amit a „Pagoda” SL alá pozícionáltak, a C 111 sokkal merészebbre sikerült és még V8-as motorral is kipróbálták. A 3,5 literes egység még mindig ott van az egyik példányban. Amelyről még érdemes megemlíteni, hogy a kasztnija üvegszállal erősített, szintetikus gyantából készült, padlólemeze pedig szendvicsszerkezetű. Mármint mindegyik C 111-esé, nem csak a V8-as modellé.
V8-as motorral is megnézték, mit tud
A kezdeti fellángolás után a Mercedes nem folytatta a kísérletezést a Wankel motorral, ám a C 111-ből még további változatok készültek. 1976-ban a C 111 D, őt követte a C 111-III 1977-ben, végül 1979-ben a C 111-IV zárta a sort. A járműről még egy könyv is létezik, ám a Mercedes ígér egy új kiadást is, benne a gyári archívumból származó, eddig nem látott képekkel. Habár pontos megjelenési dátumot nem tüntettek fel, érdemes lesz figyelni az érkezésére.
Máig sokak egyik kedvenc tanulmányautója
Egy könyvben is megörökítették az autó teljes sztoriját
Asszem turbo disel-t is épitettek Egyébként az egyik legszebb auto abban a muzeumban (pedig van ott sok legalább 4-óra mire végig értem és legalább még egyszer el kell mennem hogy mindent lássak.)
Ez az autó az egyik személy kedvencem a sváb márkától. A múzeum tulajdonképpen már tavaly megtartotta a szülinapi bulit mivel a C111 volt a fő tematika az Essen Techno Classica standján (itt akad pár jó kép: http://egzostive.com/german-brands-techno-classica-2019/ igaz a söveg angolul).
Nem csak az narancsszínű sirályszárnyasokat hozták el, de pl az SLX előtanulmányt és a cikkben is szereplő ezüstszínű batmobile-okat.
Sok mindent láttam már Essenben de nekem messze ez a kedvencem az elmúlt 5 évből…
Isdera Imperator 108i