Kétliteres motor, automatikus váltó, elsőkerék-hajtás, megfizethető ár és fenntartás
Sajnos a megfizethető árú, vérbeli kupék korszaka is leáldozott, mondjuk eleve ritkának számítottak. Ám mostanra szinte teljesen kiirtották őket a mindenféle SUV és crossover modellek, amelyek kecsesen lejtő tetőívükkel sikeresen elhitették a vásárlókkal, hogy ők sportosak, ők aztán igazi kupék. Aztán ott vannak a kupésított limuzinok, amelyeket többnyire a magasabb kategóriákban kínálnak horrorisztikus összegekért, vagy épp kompaktabb méretben ugyancsak a prémium márkák, szintén erősen túlárazva. Azonban a használt autók piacán még rá lehet akadni olyan gyöngyszemekre, amelyek látványosak, igazi kupék és megfizethetők.
Az ezüst nem a leginkább vérpezsdítő szín hozzá, viszont kevésbé látszanak rajta a külsérelmi nyomok
Ilyen autó a Hyundai Coupe, vagyis a Tiburon, akarom mondani a Tuscani. Na jó, maradjunk a Coupénál, hiszen hivatalosan ezt a nevet kapták az Európába szánt modellek. Sokan azonban itthon is Tiburonként ismerik, ami az USA-ba szánt modellek neve, Tuscaniként pedig Kanadában és Ázsiában forgalmazták. A név azonban mit sem változtat a lényegen. A Hyundai a tankönyvi példa szerint rajzolt kupét nyújtotta a vásárlóknak két generáción keresztül. A most bemutatott példány a második generáció tagja, annak is az első ráncfelvarráson már átesett változata 2005-ből. Bizony, a második generációs Coupe két frissítést kapott, ám a második sem mentette meg a nyugdíjazástól.
Az ajtók alsó éle a kényes pont rozsda szempontjából
A fényszórók sötétített burát kaptak az első ráncfelvarrás során
A szóban forgó példány tehát 2005-ös évjáratú, orrában soros négyhengeres, kétliteres benzinmotor dolgozik. Itthon egymillió forinttól indul az áruk a használtpiacon, de a jobb állapotú és kevesebbet futott példányokért érdemes a másfél milliós árkategóriában nézelődni. A kevesebbet futott ebben az esetben 120-150 ezer kilométer környéki futásteljesítményt jelent. A képeken látható Coupét jelenlegi tulajdonosa nemrég vásárolta, még egy éve sincs, hogy hazavitte. Most körülbelül 127 000 kilométert mutat a számlálója, az autó egyelőre hiba nélkül üzemel.
Igényes futóművet pakoltak alá
Persze a vásárlás után azonnal cseréltek rajta minden szűrőt és néhány kopó alkatrészt. Az autót nem kímélték az évek, néhány „csináld magad-barkács” javítás nyoma is látszott rajta, és sajnos törve is volt, ebből kifolyólag várt még az új tulajra némi többletkiadás a futómű teljes helyreállításhoz. Körülbelül 360 ezer forint ráköltése után most már tökéletesen üzemel. Apróbb szépséghibák csak közelről vehetők észre a karosszérián. Az ajtók alsó élén már megjelent a rozsda, az egyik 17 colos könnyűfém felniről levált a márkaembléma, viszont nem mattulnak a fényszórók sötétített burái, pedig ez a probléma több más Coupén is jól láthatóan megjelent már.
Nem egy izomgép, de a Coupe mozgatásához tökéletes
A dögös, keret nélküli ajtókon át az utastérbe jutva rendkívül kényelmes, sportos bőrülések várnak, bár ezeken is látszik már a kor, de nincs rajtuk szakadás. Hátul maximum gyerekek férnek el, az átlagos magasságú felnőtteknek már a plafont súrolja a feje búbjuk. A kormánykerék is fényesre kopott már, ettől eltekintve nincs semmi kivetnivaló rajta, esetleg annyi, hogy vékonyabb küllőkkel sportosabbnak tűnne. Ám ez inkább túrakupé, mint igazi sportautó, hamarosan erre is kitérek. További kopás az ajtóburkolatokon tűnik fel, viszont minden tökéletesen működik. Az ülésfűtés szépen lassan, nem túl hirtelen fűt fel, a műszerfal jobb szélén pohártartó nyílik, a légkondi teszi a dolgát, illetve a középkonzolon a három vérpezsdítő mérőműszer is hangulatos díszítőelem. Az egyetlen negatívum, amit megemlíthetek, az a hátsó ülések fogantyújának a hiánya, amelyekkel a háttámlákat lehetne dönteni, hogy az alaphelyzetben 420 literes csomagtér mérete növelhető legyen. Ezeket szemmel láthatóan kitörtek a helyükről. A mechanizmus így is hozzáférhető, de inkább nem erőszakoskodtam vele.
A középkonzol óracsoportja hangulatos kiegészítő
120 ezer kilométer után nem szokatlan, hogy már fényesre kopott a kormánykerék karimája. A keret nélküli ajtó is látványos
Több dolog is sportos hangulatot áraszt, például a fém pedálok, a háromküllős kormány és a kerek légbeömlők, de ez tényleg inkább túrakupé
Nos, térjünk rá, hogy miért neveztem túrakupénak. A dolog nagyon egyszerű, hiszen eleve nem tervezték vérbeli sportautónak. Kétliteres motorja 136 lóerőt állít csatasorba, amit ebben az autóban a négyfokozatú automata sebességváltó továbbít az első kerekekhez. A 136 lóerő és a 179 Nm egyáltalán nem tűnik kevésnek az üresen 1265 kilogrammos autó mozgatásához, 10,5 másodperc alatt százon van, de az automatikus váltó amolyan nyugis cirkálóvá teszi. A kormány egyébként egészen közvetlen, hátul multilink futómű gondoskodik a kényelemről és a 17 colos könnyűfém felnik sem túlméretezettek. Kicsit több visszajelzés érkezhetne mondjuk a kormányra, de összességében igazán élvezetes cirkálni a Coupéval. Érződik rajta némi amerikai hangulat is, ami az arra fogékonyaknak külön öröm lehet.
A futómű is inkább kényelmes, mint sportos hangolású
Jelenlegi tulajdonosa először a mély üléspozíción lepődött meg, hiszen még nem volt hasonló autóval dolga, és ez az a pont, ami miatt sokan a magasabb szabadidő-autók mellett teszik le a voksukat. Tény, hogy egyesek számára kényelmetlen mélyre beülni, mások viszont imádják. Utóbbi a helyzet most is, a gazda már megszokta az üléspozíciót és nagyon szereti a Hyundai Coupét, ami nála városi üzemben sem fogyaszt 10 liternél többet, úgyhogy sokáig tervez még vele.
A sportos bőrüléseken már jól látható nyomot hagyott a használat, de nincsenek kiszakadva és nagyon kényelmesek
Dupla kipufogóvég a sportos hangulatért
Egész jól néz ki, de egy igazi farkasbőrbe bújt bárány.
Még a V6-os 167 lovas sem egy rakéta.
A V6-os 2,7-es Hyundait az 1,8-as TS Corolla simán körbeautózza, ami azért elég gáz.
Nehezen is emésztette meg a tulaja, de aki nincs tisztában az erőviszonyokkal, az könnyen pofára esik. 🙂
Ez igaz, én ültem már ilyen autóban, röviden ki is próbáltam, azon kívül hogy nem néz ki rosszul, olyan volt, mintha egy irodai számítógépet bepakolnának egy csilivili üvegoldalas gamer gépházba, vagy mint amikor a fullos 10/10-es, chaten intelligensnek tűnő Tinderes lányról első randin kiderül, hogy valójában egy pattanásos csúnyaság és félpercenként túrja az orrát: elsőre többnek tűnik, mint ami valójában, semmivel nem nyújtott több élményt a jó üléspozíción kívül, mint egy tök átlagos családi kompakt autó, mondjuk egy i30 vagy egy Cee’d. Igen, ha épp jó tartományban vagy akkor a 136 ló egészen elfogadható a súlyához képest, legalábbis történik valamivel több a semminél.
Amit próbáltam, az manuális volt, de az a váltó sem volt olyan, mint mondjuk egy japán autóban, olyan semmilyen. A beltere valamiféle olcsó sportosságot sejtet, de azt nem tudja megadni.
Kanyarokban is csak az alacsony súlypont miatt valamivel jobb az átlagnál, de elég steril, kevés a visszajelzés, tolja az orrát elég hamar. Szóval ez az autó talán azoknak a fiataloknak való, akik nem annyira szeretik az autókat, nem rajonganak értük és nem is szeretnek túlságosan vezetni, viszont még nem szeretnének egy dögunalmas kis kompaktba ülni, amíg lehet. Van ez a kategória. Én azt mondanám, hogy ez amolyan budget last-gen Celica: az is egy elég csalódást keltő autó a nevéhez és kinézetéhez mérten, ráadásul hasonló erőben is van, csak abban mégis van valamiféle japán sportosság. Ebben nincs.
UI.: Most megnéztem, meglepetésemre olcsóbban lehet szép utolsó genes Celicát kapni, mint ilyen kupét (mondjuk nem sokkal, nagyjából egy áron vannak).
Ez jobban néz ki belülről, a Celica viszont tapasztalataim szerint jobb autó. Aki ilyet akar, szerintem próbálja ki előtte mindkettőt, és döntse el, melyik tetszik jobban 🙂
Minden szavaddal egyetértek. Végre egy őszinte hozzászólás, nem valami szánalmas, alaptalan ömlengés.
Szerintem ez az autó tipikusan már az új idők szelét képviseli – rossz értelemben. Hamis, kamu az egész, marketingtermék, semmi őszinteség nincs benne. Ez egy kamukupé. Az igaziak a ’70-es, ’80-as években voltak, esetleg a ’90-es évek elején. Ami utána jött az autóiparban, arra a legjobban a gyalázat szó a legmegfelelőbb.
VW Scirocco, Audi Quattro, vagy ha már ázsiai, akkor Honda Prelude, Honda Legend Coupe, Mitsubishi Starion, Cordia, Toyota Celica, Supra, Nissan 300 ZX, Datsun 280 ZX stb. Ezek vérbeli kupék voltak! De ez a Hyundai. Vicc.