Harmadik felvonás – 30 éves a Porsche 964

Sokat gondolkodtam azon, vajon a címben 964-esként hivatkozzak-e a Porsche 911 harmadik generációjára, ám ahogy látjátok, végül mellette döntöttem. Ugyanis így jobban rá tudok világítani, hogy a Porsche „háza táján sem fenékig tejfel” az élet a névadás terén. Valószínűleg csak a fanatikusabb, a márkával tüzetesebben megismerkedő autórajongók tudják fejből a 911 különböző generációinak a gyári kódszámait. Viszont a 964-es nevét talán még a laikusok is sűrűbben hallják emlegetni, hiszen mérföldkőnek számít a márka életében, bár tény, hogy sokszor összekeverik a 993-as szériával. A zuffenhauseni törikönyvek viszont egyértelműen a 964-est jelölik harmadik generációnak. Mindjárt „mondom” azt is, hogy miért számított mérföldkőnek, de előtte célozzuk be a korszakot, amikor színre lépett. Ugye az első Porsche 911-es a 901-es fejlesztési kódszámmal indult világhódító útjára 1963-ban, és egészen 1973-ig gyártották. Összesen 81 100 darab készült belőle, majd átadta helyét a második generációnak (930), amelyet G-szériának is becéznek. Ennek különböző változatait – összesen 198 414 darabot – 1989-ig gyártották, őt váltotta a 964, abban a korban, amikor a 911 létezése is veszélybe került. Nem ment olyan jól az üzlet, ahogy a Porsche elvárta. Tűzoltás gyanánt érkeztek az orrmotoros járgányaik. A 944-est akkoriban már gyártották és a 968 is közel járt a piaci debütáláshoz az 1980-as évek végén, szóval az új 911-nek mindenképp nagy durranásnak kellett lennie. Bár a vízhűtéses boxermotor kezét nem engedték el, és hűek maradtak a 911-es ikonikus formáihoz is, a 964-ben megjelent az összkerékhajtás. Nem is akármilyen összkerékhajtás, hiszen a korszak egyik legvágyottabb szupersportautójának, a 959-nek a rendszerét alkalmazták a 911-ben is. Magyarán az akkori legkorszerűbb, elektronikusan vezérelt összkerékhajtást. A Porsche rendszere a körülményekhez igazodva osztotta el a nyomatékot az első és a hátsó tengely között. Gyorsításkor például a motor teljesítményének akár 80 százaléka is juthatott a hátsó kerekekre. A számítógép többek között a gázpedál állásától, a kormányzási szögtől, a gyorsulástól és a töltőnyomástól függően változtatta az alaphelyzetben 40:60-as arányt, tehát nem csak akkor, amikor már kipörögtek a kerekek. Miután kicsit alábbhagyott a döbbenet az összkerékhajtás láttán, (magyarán fél évvel később) megérkezett a hagyományos hátsókerék-meghajtású változat is, sőt a kupé mellett azonnal debütált a kabrió és a Targa változat is. Itt viszont meg kell említeni azt a szomorú tényt, hogy a 964 nyugdíjazásával hosszú időre elbúcsúzhattunk a targatetőtől a Porsche palettáján, mert legközelebb csak a hetedik generáció, a 991-es nyújtott vérbeli Targa modellt. A 964-es alapmotorja a 3,6 literes, hathengeres boxer volt dupla gyújtással. Ez utóbbi megoldást eredetileg a repülőgépmotorok számára fejlesztették ki a nagyobb üzembiztonság érdekében, ám a sportautókban a teljesítmény növelésére is alkalmasnak bizonyult. A Porsche mérnökei azonban a karosszérián is elhelyeztek érdekes megoldásokat, például az aktív hátsó légterelőt, amely nagyobb sebességnél nyílt ki, több leszorítóerőt biztosítva a hátsó tengely számára. Szintén a 964-ben debütált a Tiptronic sebességváltó, amely gyorsabb váltásokat eredményezett. A 964-ből készült Speedster változat is, alacsonyabb szélvédővel, átformált tetővel és az ülések mögötti domborításokkal. Manapság a gyűjtők egyik kedvence, hiszen csak 930 példány készült belőle, illetve 15 ráadás a Turbo változatra emlékeztető kasztnival. Apropó Turbo. A modellpaletta csúcsán a 3,3 literes, turbós boxer állt. Illetve annak is két változata, hiszen a 320 lóerős mellett, Turbo S néven 380 lovas változatot is kínáltak. Ugyanakkor maga a 964-es is jóval ritkább, mint az őt megelőző generációk, ugyanis a negyedik generáció debütálásáig 63 732 darabot gyártottak. A 911 történetében pedig újabb izgalmas fejezet nyílt a 993-as kódjelű generációval, hiszen az volt az utolsó léghűtéses 911, utána már megjelentek a vízhűtéses motorok, viszont ez már egy másik sztori.