A környezetvédők tiltakoztak a Nano ellen, féltek, hogy az alacsony ár miatt rengetegen cserélik autóra motorkerékpárjukat, de ez nem következett be
Az apró indiai négykerekűt 2008-ban mutatták be, a Tata célja a világ legolcsóbb autójának megalkotása volt, illetve a rendkívül alacsony ár az indiai közlekedés radikális átalakulását is előrevetítette. A Tata Nano 11 évvel ezelőtt átszámítva 480 ezer forintos alapáron került a kereskedésekbe, amely az indiai piacon is nagyon kedvezőnek számított, ám egy motorkerékpárhoz képest így is drága volt. A Nano ára hamar elszállt a dráguló anyagárak és a fejlesztések miatt, 2018-ra egészen 3,2 millió forintig nőtt az alapár. A szerény presztízsű modell a szegényebb rétegeknek drága, a középosztálynak pedig túl egyszerű volt, a modell hírnevét tűzesetek és katasztrofális törésteszt is csorbította, végül 2018 júniusában állt le a gyártás.
Mindenhol a legolcsóbb megoldások köszönnek vissza, kezdetben a vételár 480 ezer forint volt, de a Nano egyre csak drágult, néhány évvel később már egymillió forintnál is drágább volt a Nano
Az Indiának szánt minimálautó egyik használt példányát nemrégiben amerikaiak fogták tesztre, akik nagy megdöbbenéssel fogadták az olyan extrák hűlt helyét, mint a kesztyűtartó, a szervokormány, a fordulatszámmérő, de a tanksapkafedél hiánya sem mindennapi dolog. A Nano csomagtartója alatt, mely egyébként nem nyitható (a csomagokat a hátsó ülés lehajtásával lehet ki- és bepakolni), egy 624 köbcentis kéthengeres blokk lakik, melynek teljesítménye 38 lóerő. A tesztelők által szánalmasnak ítélt teljesítménnyel fél percbe telik, mire a Nano képes elérni a 100 km/h-át, a kis Tata végsebessége pedig 105 km/h. Továbbá kiemelik, hogy a radikális költségcsökkentésnek hála a Nano egy igazi időgép, a bent ülők nem is tudják megtippelni, hogy pontosan melyik évtizedben tartózkodnak, egyetlen pozitívumként a 4,2 literes fogyasztást emelik ki.
Magas és keskeny a karosszéria, a kerekek aprók és vékonyak, az amerikai tesztelők szerint félelmetes a Nano vezetése
A közlekedés is maradandó élményt okozott a tesztelőknek, a magas és könnyű építés, a hosszú rugóutak és a vékonyka gumik kombinációja miatt ijesztő élménnyé válik a Nano vezetése, és akár egy motorkerékpár menetszele is érezhetően meglöki a karosszériát, illetve a fékek fogáspontja is állandóan változott a tesztelt példányon.
A Tata eredetileg jóval nagyobb példányszámmal kalkulált, a le nem gyártott mennyiséget is pozitívumként értékelték amerikaiak.
Persze hatalmas a kontraszt az USA és India között, már ami egy autó eladhatóságát és a vele szemben támasztott igényeket jelenti, de a Tata ez esetben a helyi igényeket sem mérte fel pontosan. Érdekesség, hogy felmerült a Nano amerikai forgalmazása is, ám ezt megelőzendő az Egyesült Államok hatósága 2009-ben 25 évre kitiltotta a Nanót az országból a rossz utasbiztonsága miatt.
Egyik hatalmas hátránya, hogy nem nyitható a csomagtérajtó, ezen később változtattak, a szegényeknek a Nano is drágának bizonyult, a középosztály többsége inkább egy komfortosabb használt autót választott a Nano helyett