Kombi karosszériával is elérhető már a hibrid Ford Mondeo

Jól tartja magát a Ford Mondeo, hiszen már „nem mai csirke”, de ez alig-alig érződik benne ülve. A története Fusion néven kezdődött az amerikai piacon, ahol 2013-ban jelent meg, majd egy évvel később már Európába is eljutott. Azóta természetesen járt már „plasztikai sebészeten”, de lényegesen nem változott a dizájn, ami persze egyáltalán nem baj, mert a vásárlók szeretik ezt a formát. Egyelőre nem tervezik az utódját, ugyanis a szabadidő-járművek piaca sokkal jobban dübörög, viszont a Ford „elektrifikációs” terveiből nem maradt ki. Hibrid hajtáslánccal a négyajtós már megvásárolható egy ideje, de most már a kombira vágyók is hazavihetik a leghatékonyabb Mondeót. A hajtáslánc bemutatása előtt gyorsan elmondom a külsőt érintő változásokat. A legfeltűnőbb a trapéz alakú felső hűtőrács új formája, és ahogy az a jelenlegi Ford modelleknél megszokott, a különböző felszereltségi szintekhez más-más hűtőmaszk mintázat dukál. Árulkodó még a lökhárító alsó részén a ködfényszórók átrajzolt kerete, illetve a ködfényszórók, valamint a LED nappali menetfény formája is változott. Hátul a leglátványosabb változást az hozta, hogy az új, C-alakú hátsó lámpatesteket teljes szélességükben keresztezi egy selyemfényű ezüst vagy króm színű díszléc. Emellett új könnyűfém keréktárcsák jelentek meg a kínálatban 17, 18 vagy akár 19 colos méretben is. Továbbá új karosszériaszínek is választhatók, azonban a „Blue Panther” (kék) kizárólag a Vignale kivitelhez, a Stealth Grey (szürke) pedig az ST-Line kivitelhez rendelhető Az utastérben az új üléskárpitok és új kilincs-kidolgozások jelentik az újdonságot, illetve külön dekorációs elemek rendelhetők a Titanium és Vignale változatokhoz. Nagyon figyeltek az utastér kidolgozására is. Tökéletesítették a középkonzol és a műszerfal egymáshoz csatlakozó részegységeinek illesztését és megmunkálását, hogy a Mondeo továbbra is gond nélkül felvehesse a versenyt a konkurencia termékeivel. A kényelemre nem lehet panasz, elöl és hátul bőséges tér áll rendelkezésre. A hibrid változatban a vezető előtt annyi a különbség, hogy a műszeregység bal oldalán megjeleníthető, hogy mikor működik a benzinmotor és mikor a villanyos egység, illetve a rekuperáció is figyelemmel követhető. Nagyobb változás a csomagtérben érhető tetten, ami a 403 literes alapméretével nem sokkal marad el a benzin- vagy dízelmotoros változatok 488 literjétől. Viszont az akkumulátor miatt nem tudtak végig teljesen sík felületet kialakítani, de így is 1503 literesre növelhető a térfogata.
De nézzük az autó szívét, pontosan szíveit. Mielőtt rátérnék a hibridre, érdemes megemlíteni, hogy a kétliteres EcoBlue dízelmotor továbbra is a kínálat része marad kétféle teljesítménylépcsővel, 150 és 190 lóerővel. Ezek természetesen a legszigorúbb Euro 6d Temp károsanyag-kibocsátási normáknak is megfelelnek és kérhetők az új, nyolcfokozatú automatikus sebességváltóval is, valamint összkerékhajtással, ami észrevétlenül osztja meg a forgatónyomatékot a négy kerék között akár 50-50 százalékban is. Aki pedig kizárólag benzinmotort szeretne, a 165 lóerős, 1,5 literes EcoBoost motorral viheti haza a friss Mondeót.

A legnagyobb kényelmet és hatékonyságot viszont a hibrid nyújtja. Ebben a soros négyhengeres, kétliteres benzines mellé társul a villanymotor. Az Atkinson-ciklusú benzinmotor 144 lóerővel és 175 Nm forgatónyomatékkal száll be a buliba, míg a villanymotor 120 lóerőt 225 newtonméter nyomatékot ad a közösbe, de a rendszerteljesítmény 187 lóerő, ami 9,2 másodperces 100-as gyorsuláshoz és 187 km/h végsebességhez elegendő. Az energiát pedig 1,4 kWh-ás akkumulátor tárolja, míg a váltásról egy eCVT egység gondoskodik variátor nélkül, tehát kisebb a hiba esélye, és a hibamentesség esélyét tovább növeli, hogy nincs az autóban se kettős tömegű lendkerék, se turbófeltöltő, se kuplungszerkezet, sőt még szíjhajtású segédberendezés sem, hiszen a klímakompresszor elektromos, a hibrid akkumulátortól kap áramot, a Ford benzinmotorjának vezérlése pedig lánchajtású A fogyasztását a WLTP-szabvány szerint 5,6 és 6,1 liter/100 km közé ígérik, amit a menetpróba során sikerült reprodukálni, legalábbis a fedélzeti számítógép adatai alapján. Mindezt 150 kilométernyi autópályázás, illetve némi a balatonparti cirkálás után mutatta, tehát elméletileg még alacsonyabb érték is elérhető vele, annak ellenére, hogy az autó közel 1,7 tonnát nyom üresen a mérlegen. Vezetni ugyanolyan kényelmes és stresszmentes, mint a hasonló hibrideket.

Amikor csak lehetséges a benzinmotor pihen és körülvesz a csönd, ám amikor beindul sem növekedik jelentősen a zaj, viszont a rezgésből azért egyértelműen érezni, hogy felébredt.

A futómű és a kormányzás a Fordtól megszokottan nagyszerű. A kormány rendkívül közvetlen, a lengéscsillapítás pedig a feszes és a lágy között van valahol félúton, és így a legoptimálisabb, bár a 18 colos felnikkel jóval rázósabb, mint például a 16 colos, szintén könnyűfém keréktárcsákkal. Utóbbin a gumik is ballonosabbak és semmivel sem néz ki velük rosszabbul a Mondeo kombi, ráadásul még a fogyasztás is kevesebb velük. Az utazás további kényelmét és biztonságát többféle rendszer is szolgálja a Mondeóban. Például az adaptív sebességtartó, ami képes megállítani is az autót. Emellett szintén rendelhető intelligens sebességhatároló, ami a táblafelismerővel együttműködve limitálhatja a tempót. Továbbá a SYNC 3 infotainment rendszer is a kényelmet szolgálja, hiszen egyszerű hangutasításokkal is kezelhető, amennyiben a vezető nem szeretne a 8 colos érintőképernyőn babrálni. A Ford a jövőben nagyobb figyelmet fordít az alternatív hajtásláncokra, így a kínálatukban további könnyű hibrid (MHEV), hibrid (HEV) és hálózatról is tölthető hibrid (PHEV) modellek jelennek majd meg. A „sima” hibrid Mondeo kombit tehát a HEV jelzéssel kell keresni az árlistában, amelyből kiderül, hogy jelenleg Titanium és Vignale felszereltséggel rendelhető meg, tehát csak a magasabb, illetve a legmagasabb szintekkel. A Titanium változat listaára 11 475 000 forint, míg a Vignale 14 285 000 forinttól vihető haza.