Kegyelmet a Honda dízelmotorjának – Honda Civic 1.6 i-DTEC teszt

Napjainkban, miután a dízelbotrány megtépázta a kompressziógyújtású erőforrások hírnevét, nagyon sokan akarnak megszabadulni az ilyen járművektől, ráadásul az újautó eladások statisztikáit nézegetve is jól látszik a dízelek népszerűségének csökkenése. Pedig akad a piacon néhány igencsak szuper dízel. Közéjük tartozik a Honda 1,6 literes i-DTEC motorja is. Most a négyajtós karosszériába csomagolva próbáltuk ki, és újra meggyőzően teljesített.

A négyajtós változaton természetesen a hátsó rész tér el az ötajtós modellek farától, bár azt nem mondanám, hogy látványosan. A négyajtós esetében is sikerült megtartani a kupészerűen lejtő tetőívet, és szinte ugyanolyan a tompora, mint a hangyányit (130 mm) rövidebb ötajtósoké. Ugyanakkor elöl is látható némi eltérés. Korábban már járt nálunk ugyanezzel a motorral és Executive felszereltséggel egy ötajtós Civic, ám annak arcát egy picit sportosabbra „sminkelték” a fekete díszléccel a hűtőmaszkon, illetve a lökhárítóba rajzolt nagy fekete műanyag elemekkel, amelyekben a ködfényszóró is helyet kapott. Ezzel szemben a négyajtóson csillogó króm benyomását kelti a műanyag díszbetét, és kisebbek a lökhárító fekete felületei is. Egyértelműen az elegancia felé tolták el a megjelenését.
Hátul szintén elhagyták a nagy, légbeömlőre hajazó, méhsejtmintás műanyag lapokat, helyettük jóval kisebb díszeket kapott a lökhárító. A hátsó lámpák burája sem sötétített és a felső élük egy picit hosszabb, rányúlik a csomagtér fedelére, emellett hátsó légterelő sem trónol az autón, de ez így is van rendjén. Talán egy picit harmonikusabb is így a Civic megjelenése, amelynek formaterve tobzódik az éles vonalaktól. Ugyanakkor szerintem emészthetőbb ez a forma, mint az „UFO” elődök. Kicsit amerikai hangulatot is áraszt, már csak a háromajtós kupé hiányzik a palettáról, ami viszont az USA-ban kapható.

Az utastér szinte hibátlan. Habár a fekete bőrburkolatok uralkodnak, egyáltalán nem komor a hangulat. Kellemes tapintású minden, még a műanyag felületek is. Az ülések is veszettül kényelmesek, pedig első pillantásra a combtámaszok nem is tűnnek valami vaskosnak, de összességében jól tartanak még tempósabb kanyarokban is. A multifunkciós kormánykeréken itt is felbukkan az egyedi hangerő-szabályozó csík, a nagy digitális kijelzőről pedig könnyen leolvashatók az információk.

Ugyanígy a középkonzol érintőképernyős kijelzőjének is szép a grafikája, viszont kissé kaotikus a menürendszere. Nem árt egy kis türelem a megszokásához.

Csillagos ötös jár viszont a rövid váltókarért, amellyel élmény a fokozatválasztás. Rövid úton mozog a kulisszában, kimondottan sportos kis szerkezet. Ugyanakkor hátratekintve szembesülhetünk a négyajtósság hátrányával. Persze hátul is kényelmes az utazás, nem itt van a bibi, hanem a csomagtér nyílásával. Óriási tér várja a csomagokat, alaphelyzetben 519 literről van szó, viszont a szűk nyílás erősen lekorlátozza a bepakolható cuccok méretét.

Jól jött egyébként az ülésfűtés, mert egy örökkévalóságnak tűnt, mire a 120 lóerős dízelmotor bemelegedett. De hát pont ez az egyik lényege ennek a motorfajtának, hogy nem vész el hő formájában annyi energia, tehát jobb a hatásfoka. A Honda dízelmotorja ráadásul kimondottan halk a vetélytársakhoz képest és kevesebb rezgés jut el az utastérbe is. Miközben akár némi sportosságot is csempészhet a tulaj mindennapjaiba. A 9,8 másodperces gyorsulás álló helyzetből 100 km/h sebességre még nem is olyan nagy szó, viszont a futómű hangolása nagyszerűen sikerült.

A súlyos dízelmotortól jóval orrnehezebb autóval is élmény hegyeken-völgyeken át kanyarogni, miközben nem rázza ki a lelkünket a bukkanókon.

Az ülések is kellően mélyre ereszthetők, érzésre olyan, mintha sportautóban ülnénk. A 300 Nm forgatónyomaték már 2000-es fordulatnál megérkezik, kellőképp rugalmas az autó és városban araszolva sem nyűg a manuális váltója. Lényegében a kuplungpedált kell csak használni a dugóban. Viszont az igazán jó tulajdonságai a hosszú utakon domborodnak ki, köztük az alacsony fogyasztás. Így télen nyúzva sem ment hat liter fölé a vegyes átlagfogyasztása, pedig jónéhány hidegindítással fűszerezett városi „futam” is tarkította a tesztidőszakot.

Érdekes módon a négyajtós Civic Törökországban készül, míg az ötajtós Nagy-Britanniában, de egyik modellen sem tapasztalható összeszerelési hiányosság. Hozzák a japán autóktól elvárt precizitást. A szűk csomagtérnyílás ellenére egy jól használható kompakt modellt ismertem meg a négyajtós Civic személyében, ám az Executive felszereltséggel már kissé elszaladt az ára. Jelenleg 6 699 000 forintról indul a típus ára, ami egyáltalán nem elrugaszkodott a vetélytársakhoz képest, sőt. Ráadásul ez pont a dízelmotorral felszerelt alapváltozat ára, míg többnyire máshol a gázolajos erőforrások a felárasak. Már az alapnak számító Comfort felszereltség is igen gazdag, felette az Elegance következik, ha maradunk a dízel vonalon 7,3 millió forintért.

Az Executive pedig a csúcs. Ehhez a felszereltésgi szinthez már alig rendelhető extra. Néhány külső dizájnelem, vonóhorog és a metálfényezés, ami pluszban választható, mellettük mindent tartalmaz, ami „szemnek és szájnak” ingere. Bőséges a biztonsági felszereltsége.

Minden itt van, ami megkönnyíti a közlekedést, többek között sávelhagyásra figyelmeztető rendszer, sávtartó asszisztens, intelligens sebességhatároló, adaptív sebességrögzítő, holttérfigyelő, táblafelismerő, parkolóradar elöl és hátul, tolatókamera, automatikus fényszórók, esőérzékelős ablaktörlő, visszagurulásgátló és még hosszan sorolhatnám. Természetesen LED-fényszórók világítanak elöl és a fényszórómosó sem maradt le a listáról. Szóval az Executive már tényleg minden igényt kielégít, viszont ezért 8 099 000 forintot kérnek. Persze ugyanígy, ha körülnézünk a kategóriatársak között, szinte mindenhol képesek nagyon elszaladni az árakkal, ha jól bevásárolunk extrákból, vagy a legmagasabb felszereltséggel kérjük az autót. Úgyhogy a Honda Civic egy józan döntésnek tűnik még dízelmotorral is, amennyiben indokolt a gázolajos egység választása.