Körkép: munkagépnek való terepjárók 1,5 millió forintig
Milyen terepjárók jöhetnek szóba munkagépként 1,5 millió forintig?
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Hiába a rengeteg SUV, nehéz közöttük olyan példányra bukkanni, amely szívfájdalom nélkül befogható mezőgazdasági, erdészeti és hasonló munkákra. Sőt, ilyesmire csak a valódi terepjárókat érdemes választani. De mit kaphatunk másfél millió forintos határig?
Lassan tényleg a végéhez közeledik a szikrázó napsütéssel tarkított őszi időjárás és jönnek a nagy esőzések, majd a latyakos tél. Mindez a száraz és poros földutakból, sáros, csúszós kalandparkot varázsol, megizzasztva a manapság oly népszerű szabadidő-autókat. Ezért akik valódi munkagépet keresnek, valószínűleg rá sem néznek a csili-vili látszatterepjárókra, viszont akkor miket érdemes keresniük? Egy jó barátom nemrég belevágott egy kis mezőgazdasági vállalkozásba, ezért most olyan terepjárót keres, amit lényegében csak a saját földjén, illetve az azt övező földutakon használna, nagy ritkán egy kis országúti járkálással kiegészítve. Összeültünk hát és elkezdtünk szétnézni a piacon, amelynek tapasztalatai alapján összeállítottam egy listát a szóba jöhető járművekről.
Először úgy gondoltam, hogy majd szépen ABC-sorrendben haladva végiglépkedek a márkákon, ám úgyis mindenkinek a Lada Niva jut eszébe először, mint ideális terepjáró, amit lehet ütni-vágni, mégsem sajnálja az ember. Már 40 éve, szinte változatlan formában készül az orosz terepjáró, amelyet jelenleg 4x4 típusnévvel újonnan is el lehet hozni a szalonból. A Használtauto.hu felületén is érdemes tehát így keresni, persze a legtöbb hirdetés Niva név alatt található. A Nivában az a jó, hogy már nagyon olcsón hozzá lehet jutni, és tényleg egy kőkemény terepjáró. Viszont, ha a szóba jöhető hibáit kellene felsorolnom, szimplán csak azt mondanám, hogy bármikor, bármi előfordulhat vele. De a legsűrűbben talán a zárak, a vízpumpa, és a hengerfejtömítés mond csődöt, természetesen kortól és futásteljesítménytől függően. Ráadásul mohón eszi a rozsda a kasztnit. A másfél millió forintos határ közelében már a 2000-es évek második felében gyártott példányokat lehet találni, amelyeknél talán kisebb a hibák előfordulásának az esélye. De ez egy nagyon nagy talán.
A második márka, ami szinte biztos, hogy egyből beugrik terepjárót keresve, a Land Rover. Munkagépnek egyértelműen a Defender a megfelelő, bár a márka többi modellje sem vall szégyent a terepen, hiszen a név kötelez. De már a Discoveryt sem szívesen használnám arra, hogy telepakoljam mondjuk bezsákolt dióval. Ami azért szomorú, mert nincs másfél millió forint alatt hirdetett Defender! Elképesztő, hogy a húsz év körüli Land Rovereket is mennyire drágán kínálják.
Ha nincs Land Rover, akkor jöhetne az amerikai Jeep, amely itthon lényegében a terepjáró szinonímájává vált, hiszen nagyon sokan a terepjárókat egyszerűen csak dzsipnek nevezik. A márka Cherokee és Grand Cherokee típusából lehet többet is találni másfél millió forintig. Utóbbi bár jó a terepen, de inkább egy családi autó. A sima Cherokee viszont alkalmasabb munkaautónak. Bár sokan az ős Willys Jeep egyenesági leszármazottjaként, a Wranglert mondanák inkább valódi terepjárónak, ha már szállításra is be kell fogni, akkor nem feltétlenül jó választás. A Wrangler inkább hobbi célokra alkalmas, ráadásul nincs is a keresett árkategóriában. Viszont a Cherokeeval megbízhatóság szempontjából ugyanaz a helyzet, mint a Lada Nivával. Ódákat zengenek terepjár-óképességéről és elpusztíthatatlanságáról, mégis oldalakat lehetne megtölteni a hibalistájával.
Mi a következő, ami biztosan sokaknak eszébe jut? Hát persze, hogy a Toyota Land Cruiser. Csakhogy ebben az árkategóriában nagyon keveset kínálnak, úgyhogy érdemesebb a Hilux modelleket keresni. Ám ekkor jön a bökkenő. Ezek pont másfél millió forinttól kezdődnek.
Hoppá, hiszen létezik még más, a terepjáróiról ismert márka. Ott az Isuzu! Nézzük meg! És konstatáljuk szomorúan, hogy sok lehetőség itt sincs a másfél millió forintos határig. A Trooper viszont legalább egymillió forint alatt kelletti magát. Szintén pozitívuma lehet, hogy motorikusan nem sok hiba fordul elő a 2,8 literes dízel egységgel, viszont minden más problémás lehet. Természetesen azon ne lepődjön meg senki, hogy a kopó alkatrészekre oda kell figyelni egy munkára és mostoha körülmények között használt autón.
Ha már a platós járgányok felé fordultam a Toyotánál, akkor nézzük meg a Mazdánál is. Néhány darab akad a B2500-ból másfél millió forintig, ugyanabból a szériából, amely megegyezik a Ford Ranger típussal. Munkagépnek tökéletes, hiszen szállításra is kiválóan alkalmas és a terepjáró képességei is elegendőek a mezőgazdasági felhasználáshoz. Többnyire megbízhatóan üzemelnek a 2,5 literes dízelmotorral felszerelt változatok, viszont a menetstabilizáló hibáját jelző fény kigyulladását többen is jelezték, miközben valójában nem volt baj a rendszerrel.
Bőségesebb a kínálat a Mitsubishi Pajeróból. Szeretik a hobbiból terepezők, de be lehet fogni munkagépnek is, sőt létezik rövid és hosszú változat, úgyhogy egészen jó választásnak tűnik. A legtöbb eladásra kínált példányban a 3,2 literes dízelmotor dolgozik, amelyre viszont sok a panasz. Viszont munkaautónak az L200 is kiváló lehet, amelyből szintén akad néhány példány kedvező áron. Ráadásul a 2,5 literes dízelmotorja kevésbé macerás szerkezet, az elektronikai problémáktól eltekintve tehát egészen megbízható autó.
A Mitsubishi licenc alapján gyártott Hyundai Terracan mellett sem lehet szó nélkül elmenni, bár ez is kicsit túlárazottnak tűnik, azért akad belőle másfél millió forint alatt. A 2,9 literes dízelmotorról sem találni komoly hibákat. Szóval lényegében csak a kopó alkatrészek megfelelő időben történő cseréjére kell odafigyelni.
Néhány vénséges Nissan Patrol is felkerülhet a listára, bár nem tolonganak a használtautó-piacon. Pedig motorikusan még az 1980-as években gyártott példányok is bírják a strapát. A 2,8 ás a 3.3 literes változatoknál sem a motor, sokkal inkább a terepezés miatt elhasználódó mechanikus alkatrészek a problémásak.
Az Opel háza táján a Frontera jelenthet megoldást a munkagép kérdésben. Helykínálata bőséges, a motorkínálata viszont már nem annyira. Szinte csak a 2,2 literes dízellel kínálják, amelyről megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint alig akad vele probléma, míg mások rengeteg bibiről beszámolnak. Egy közös pont azért akad: elektronikai hibákról folyamatosan hallani.
Bár terepre mindenképp nagyon jó a Suzuki Samurai, a kis mérete kompromisszumokat követel, ha valaki szállítani is szeretne vele ezt-azt. A Suzuki hírnevéhez méltóan elnyűhetetlen típus, igaz csak 1,3-as benzinmotorral lehet ráakadni. Ha fiatalabb jármű a cél, akkor pedig a Jimny nevet érdemes keresni, ami szintén a megbízható 1,3 literes motorral csábít, ám ugyanúgy kis mérettel.
Összegezve a keresést, elég meglepő, hogy milyen drágán próbálnak túladni a picit sem kímélt, öreg és viseletes terepjárókon a tulajdonosaik, ezért nincs könnyű helyzetben, aki nem szeretne sokat áldozni egy munkagépre. Természetesen nem is érdemes spórolni rajta annak, aki életvitelszerűen használja majd, ám, akik hobbi célból, vagy a barátomhoz hasonlóan „kezdő mezőgazdászként” keresnek strapabíró és olcsó terepjárót (munkagépet), vakarhatják a fejüket. Biztosan akad még a listáról kiszorult modell, mivel nem akartam a végtelenségig húzni. Többek között az Aro, a Tata és az Uaz is ott motoszkált a fejemben, de néhány a szabadidő-autóság és terepjáróság határán egyensúlyozó modell is, szóval nyugodtan írjátok meg a kommentek között, hogy hasonló helyzetben, milyen járművet választanátok.
Munkagépnek is használható terepjárók
Modell | Motorok | Évjárat | Kilométeróra-állás | Vételár |
Lada Niva | 1,6 benzin, 77 LE | 1981-2008 | 80 000- 300 000 km |
200 000-1 400 000 Ft |
Jeep Cherokee | 2,5 dízel, 116 LE, 2,8 dízel, 163 LE, 4,0 benzin, 190 LE | 1989-2007 | 80 000- 000 km |
400 000-1 490 000 Ft |
Isuzu Trooper | 2,8 dízel, 97 LE, | 1984-1992 | 150 000- 600 000 km |
120 000-700 000 Ft |
Mazda BT2500/Ford Ranger | 2,5 dízel, 109 LE | 2001-2006 | 200 000- 250 000 km |
600 000-700 000 Ft |
Mitsubishi Pajero/L200 | 2,5 dízel, 87 LE, 2,5 dízel, 95 LE, 2,8 dízel, 125 LE, 3,2 dízel, 165 LE, 3,0 benzin, 150 LE | 1990-2003 | 140 000- 440 000 km |
250 000-1 499 000 Ft |
Hyundai Terracan | 2,9 dízel, 150 LE | 2003-2004 | 170 000- 370 000 km |
645 000-1 490 000 Ft |
Nissan Patrol | 2,8 dízel, 116 LE, 3,2 dízel, 110 LE | 1985-1992 | 95 000- 480 000 km |
520 000-1 490 000 Ft |
Opel Frontera | 2,2 dízel, 116 LE, 2,3 dízel, 100 LE | 1993-2003 | 140 000- 350 000 km |
260 000-1 495 000 Ft |
Suzuki Samurai | 1,3 benzin, 60 LE, 1,3 benzin, 70 LE | 1985-1999 | 50 000- 220 000 km |
225 000-1 370 000 Ft |
Suzuki Jimny | 1,3 benzin, 80 LE, 1,3 benzin, 85 LE | 1999-2006 | 80 000- 180 000 km |
425 000-1 500 000 Ft |
A Hyundai Terracan kapcsán nemrég kommentelők írták, hogy a 2.9-es dízel Mercedes-motor – hitetlenkedve olvastam ezt akkor, de aztán utánanézve meggyőződtem róla, hogy vélhetően a SsangYong Musso szintén 2.9-es egységét használhatta a Terracan is. Szóval ez egy komoly egybeesés, de erről tud valaki valami konkrétumot?
Amúgy kimaradt a listából a már említett SsangYong márka(a Korandóról, Korando Familyről, Mussóról, Rextonról, Kyronról lehetett volna írni), hiányoltam a Daihatsu varacskos disznóit, a Rocky-t és a Ferozát, a Hyundai Gallopert(á la M. Pajero), a Nissan Terranót(főleg a II-ből van komolyabb kínálat) és testvérét, a Ford Maverick-et, a Mitsubishi Pajero Pinint, az Opel Monterey-t(az Isuzu Trooper testvérmodelljét), emellett szerintem vehető terepjárónak a Kia Sportage I. gen. és a Sorento I. gen., továbbá a legelső Suzuki Vitara is. Kis szerencsével öreg Ford Bronco is horogra akadhat ennyiért.
A Terracan 2.9-es dízele négy- míg a SssangYong Mussoé öthengeres. Két különböző motorról beszélünk. Érdemes mindennek utánamenni mert nagyon sok rossz vagy félinfó forog közszájon 🙂
Az első Vitara tényleg méltatlanul maradt ki. Az ára és a képességei alapján is része lehetne ennek a válogatásnak. Idevenném még az Isuzu Amigo-t (Opel Frontera) is.
A Nivat nagyon átgondolnám személyes tapasztalatok alapján. Jó terepjáró, olcsón fenntartható, mindenhol van hozzá alkatrész de nem üzembiztos és állandóan van rajta tennivaló. Ha meg épp egészséges a mechanika és az elektronika akkor a rozsda jelent feladatot. Méretben, árban, fogyasztásban egy korai Vitara mindenképpen megfontolandó alternatíva.
Ha nagyon szorít a büdzsé, akkor Tata és Mahindra > Lada Niva. Nem szépek és nem is népszerűek, de lehet hozzájuk olcsón alkatrészt találni. Korai RAV4 ha keményvonalas munkagépnek nagy tömeget vontatni nem is, de gyakori terephasználatra szintén kiváló. Lassan a Dacia Duster is beleesik ebbe az ársávba.
A Nivával nem az a baj, hogy ne lenne szívós, hanem ha valaki nem saját használatra veszi, akkor az alkalmazottak a kinézete meg hírneve miatt tuti sokkal kíméletlenebbül ész nélkül fogják használni, mint egy szofisztikáltabb távol-keleti céges autót. Ez ugyan használt autóknál ritka, de az előéletben meg fog látszódni. Lada vásárlásnál nem kell magas elvárásokat támasztani, mert bőven találkozni szétfurkált, garázsműhelyben módosított meg szabálytalan megoldásokkal.