Íme, a legdrágább aukcióra bocsátott amerikai autó!
Ezt a verdát még a II. világháború előtt gyártották!
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Bár az amerikai autógyártók európai konkurenseikhez képest kevesebb klasszikussal büszkélkedhetnek, most mégis bankot robbantottak.
Ezen a képzeletbeli listán olyan klasszikusokat utasított maga mögé, mint egy 1962-es Shelby 260 Cobra (ennek ára 14 millió dollár volt), vagy a két évvel ezelőtti aukción 10,5 millió dollárért elkelt 1932-es Bugatti Type 55-ös. További érdekesség, hogy 2011-ben ugyanez az aukciósház értékesítette egy Duesenberget, ami egy 1931-ben gyártott, hosszabb tengelytávú kupé volt.
Ez a két Duesenberg ráadásul nem akárkik tulajdonában volt: az egyiket Gary Cooper, a másikat pedig Clark Gable tudhatta magáénak. Cooper autója végül Miles Collieré lett 1986-ban, aki így nyilatkozott róla: „Sok járművet neveztek már „torpedónak” vagy „versenyzőnek”, de ez a Duesenberg valóban az. 1935-ben 140 km/h volt a csúcssebessége, ami verhetetlen volt, és a stílusa is egyedülálló.”
A Duesy messze nem a legértékesebb tétel volt a 25 db-os listán, de nem is az egyetlen több millió dolláros alkotás. Viszont 23 új értékesítési világrekordot állított fel az RM Sotherby, ami összességében figyelemre méltó és történelmi eredmény volt.
Érdekes hogy a francia és az amerikai luxusautók mennyire jók voltak a világháború előtt, és az egész luxusautó iparág hogy bedőlt később.
Impzáns Duesebergeket Hágában láttam a Louwmanben ( http://egzostive.com/louwman-gyujtemeny-2017/ ), van egy külön terem ezeknek a II VH előtti amerikai batároknak, tényleg nagyon látványos autók, számomra érthetetlen hogy miként szűnhetett meg utód nélkül egy ilyen komoly márka.
Amúgy az árverés rekorder autók többsége ennél későbbi, ez nem olyan lineáris dolog mint az értékvesztés…
„Bár az amerikai autógyártók európai konkurenseikhez képest kevesebb klasszikussal büszkélkedhetnek…”
WTF??? 😀 Ez a mondat nálam most nagyon kicsapta a biztosítékot…
Ez így persze nehezen védhető, de az is igaz, hogy kevés igényes High end luxus autó származott az újvilágból (a Cord és a Duesenberg együtt dőltek be).
A II. VH előtt szinte minden országnak volt 2-3 luxusautógyártója, Isotta Fraschini (IT), Hispano Suiza (FR), Voisin (ez inkább pérmium mint high end), Delehaye, Bugatti (FR), Minerva (BE), Maybach (DE), ezek nagyon komoly High end márkák voltak aztán nyom nélkül tűntek el a süllyesztőben.
Abban az értelemben biztos klasszikus egy C1 Corvette hogy már megbecsülik, de nem igazán tudnak a történelmi európai márkák közelébe kerülni az árveréseken, ehhez több tényező együttállása lenne szükséges.
Azért ott vannak a régi V16-os Caddyk is, a Studebaker-ek, az Auburn-ök, Hudson-ok, Packard-ok, a rengeteg muscle car(Európában csak néhányról tudnak, pedig sokkal több volt), a Lincoln-ok, Chevy Bel Air, Jeep Willys, Wagoneer, Corvette, Viper, Cobra, Mustang, Camaro, Firebird… bődületesen hosszú a sor. Abban viszont igazad lehet, hogy árban nem – vagy csak ritkán – érnek el az európai kocsik szintjére.