Ebből kimaradni? Na, még mit nem! – MX-5 NB

Érthetetlen, hogy maradhatott ki egészen eddig az MX-5 második generációja. Tudom, nincsenek kevesen azok, akik ilyet hajtanak, de valahogy sosem kerültem közel egy NB-hez, egészen mostanáig. Minden egészséges autóőrültek bevésett sora van a bakancslistáján az MX-5-nek, és bár én épp visszafelé haladok a generációk során, egyre jobb élmények érnek. A klasszikus brit roadster-recept japán csomagolásban az autózás alfája és omegája, az MX-5-tel megmutatták, hogy az angolok ötleteire igenis vevő a világ, úgy tűnik, hogy töretlenül. Érdemben még ma sem változtatnak az ötleteken, ám az ND szériánál már mindent a lehető legtökéletesebbre csiszoltak, súlyban visszatértek a gyökerekhez, miközben a mérete is ismét közelebb került az első generációhoz.

Most értettem csak meg, mi az, amit nagyon védenek; ez a vezetési élmény, amit ma is, szinte tű pontosan ugyanígy ad elő az új MX-5.

Az 1999-ben érkezett második generációval érdemben nem változott az MX-5, ellenben a rengeteg apró változtatással mégis új autót adott ki kezei közül a Mazda. Az NA és NB karosszériája nagyrészt megegyezik, ám az összes karosszériaelemen változtattak, ami egy merőben más külsőt eredményezett. El kellett engedniük a bukólámpákat, sajnos az összes gyártó rákényszerült az új balesetvédelmi normák hatására, ezzel alapvetően változott az MX-5 karaktere fickós játékautóból csajos retiküllé. Engem ez nem zavar, sok a domborítás, a kerekded idom, egészen a ’90-es évek hőskorát idézi, miközben van benne egy csöpp modernség, de messze nem annyi, mint a kor autóiban.

Nincs vicces kilincs, fényezett hagyományos vette át a helyét, az antenna is változott, cserébe csinosabb lett a far, a csomagtér fedeléből szolid kacsafeneket faragtak.

Két autó várt rám a Mazda Auto Focus telephelye előtt, a 26 éve Mazdákkal foglalkozó szerviz és kereskedés két kis játékautója már alapvetően is hívogató volt. Mindkettő 1,6-os, vagyis a kisebbik, régebbi konstrukciós szívómotoros, egyik szebb, mint a másik. Az ezüstöt gyári felnijei miatt vittem volna, de stílusa miatt a grafitszürke kulcsát választottam. Csúnyán helyben hagyták egy parkolóban, de vélhetően cikkünk megjelenésekor már friss fényezésű első lökhárítójával várja a vevőket és a bérlőket. Ezt a két kiváló roadstert ugyanis nem kell megvenned ahhoz, hogy egy hétvégére, vagy akár egy hét erejéig élvezhesd. Bármelyiket is választanád, rosszul nem járhatsz, mindkét kocsi kiváló állapotban van, rozsdáról a Spanyolországból érkezett ezüst keveset hallott, ezen van egy kevés, de semmi egetverő, valamint teljes karbantartáson esett át.


Legfőképp barna beltere miatt választottam a sötétebbiket, az ülések prímán mutatnak, csak a sofőrén van néhány karc, ám 16 éves korának ellenére is kimondottan jó állapotban vannak a bőrülések. Nagyon hasonló formájúakat kap a legújabb MX-5 is, a fejtámlákkal egybeépített háttámla formája jellegzetes. Ennél a modellnél ráadásul ezek már magasabbak, a 2002-es frissítéskor megnyújtották fölfelé.

Az ülésekhez passzol az apró ajtókárpit betétje, valamint az elképesztően csinos Nardi bőrkormány.

Tudom, volt ebben fakormány is, nekem mégis inkább ez az igazi, bár a bőr sofőrkesztyű is illik egy ilyen roadsterhez, fakormányhoz pedig az mindenképp szükséges. Semmi nem kopott, az utastér kiválóan állta az időt, na, persze túl sok dolognak nincs hely idebent. Az apró gombokkal tűzdelt középkonzol, a gyári rádió és a kezelőszervek is kiváló állapotban vannak.
Tapasztalt MX-5 pilóták vallomása szerint az NB-ben a legmagasabb az üléspozíció, amit egyelőre csak megerősíteni tudok, átlagos magasságommal a homlokom a szélvédőkeret magasságába esik, a zárt tető pedig elrontja a reggel gondosan beállított hajamat. De ezzel nincs baj, úgyis beáldozom a menetszélnek, amint elindulunk. De még pár pillanat erejéig maradjunk egyhelyben és szenteljünk egy perc néma csendet az MX-5 váltójának. Ez az apró kis kar, annyira rövid úton jár, annyira fémesen kattan, hogy ha azt mondanák, életem végéig ezt kéne kapcsolgatnom, ám legyen! A kormány és a váltó közé esik a kézifék, csak a biztonság kedvéért, minden elképesztően közvetlen. Az 1,6-os izmosan hörren fel az apró kulcs elforgatására, tudom, hogy hatalmas csapatás nem lesz, mert a 110 ló változatlan, mondjuk az autó súlya alig egy tonna, szóval így is elég jó élménynek ígérkezik, a klasszikus roadster-élményt és az MX-5-ízt ez is felkínálja.

Vígan forog, 7000 a tiltás, odáig lendületesen húz, ám már a 90 km/h is hajmeresztő élmény egy NB-ben.

A futómű kényelmes, teljesen élhető darab, kimozogja a nagyobb úthibákat is, viszont kanyarban nem dől vészesen és határozottan követi az irányt, amit az első kerekek adnak, itt nincs buta orrtolás. Az NB pozitív változása az NA-hoz képest a kardánalagútban húzódó merevítés, amivel sokat javítottak a karosszéria torziós merevségén. Így is messze van a tökéletestől, a fenekünkön érezzük, hogy egy csöppet lágy a karosszéria, ehhez képest ma már egy kőből faragott tömb az ND. Az élmény hibátlan, nincs sperr, kanyarban gázra mégis virgonc a feneke, épp annyira, hogy érezzük hol hajt, de nem veszélyes, egyszerűbb sofőröknek is mosolyt csal az arcára. Nem pont a hőségriadóban a legjobb ötlet kabriózni, szerencsére a tető zárása és nyitása épp csak pár másodperc. Két kallantyút kell oldanunk a nyitáshoz, majd hanyagul hátradobjuk a bőrhatású tetőt. Felhúzni picit macerásabb a feltétlenül szükséges szélterelő miatt, de így is egyszerű, a hátsó szélvédő pedig itt már üveg és fűtött, tanultak az NA-ból, ahol nagyon hamar tönkrement a plexi. Kiváló a hangja, imádni való a futóműve és borzalmasan jó a stílusa, egy NB ebben a formában zsebrevágni való vérbeli hobbiautó, erre a darabra pedig simán befizethetsz.