Hová lett a durrogás? Vezettük a megújult Miniket

A rajzasztalon épp 60 évvel ezelőtt, 1958-ban született meg a klasszikus Mini, ami 1959-ben került gyártásba, s kisebb-nagyobb frissítésekkel egészen az ezredfordulóig gyártásban maradt. Akkor rögtön érkezett a már BMW Mini, majd 2006-ban és 2014-ben is jött egy-egy generációváltás. A 2014-ben megjelent harmadik generációs, már UKL platfromos, s azóta a meredekhátú 2-es BMW-knek, valamint az X1-nek és az X2-nek is alapot adó generációból ötajtós, "családi" Mini is érkezett, majd 2 évvel később a Cabrio is befutott. Az a Cabrio, ami első ízben 1993-ban, 25 évvel ezelőtt, még az ős Mini utolsó kiadásából készült. Idén januárban viszont egyszerre újult meg a 3 és 5 ajtós, valamint a Cabrio Mini. Most pedig szintén egyszerre érkeztek hazánkba egy menetpróbára.
A frissítés valóban Mini(mális), de azért persze vannak csemegék. Immár nem csak menetfényével, hanem teljes egészében LED-es lehet a fényszóró, valamint az alap halogén belseje is fekete betétes lett. A LED fényszóró nem csak adaptív, vakításmentes távfényével, hanem gyűrős menetfényével is látványosabb.

A legcukibb részlet egyértelműen az opciós, brit zászlót mintázó hátsó LED lámpa.

Ha már fények: beltéri LED hangulatvilágítás és Mini logót vetítő kilépőfény egyaránt elérhető, ahogyan foszforeszkáló, szintén akár brit zászlós műszerfalbetét is. Személyre szabhatóság kapcsán egyedi névfeliratos küszöbborítás is kérhető, az pedig alapáras, hogy immár mindegyik új Mini a márka frissített logóját kapja - orrára, kormánykerekére és csomagtérajtajára is.
Vannak persze új kárpitok, felnik és három új szín is: az Emerald Grey szürkés-smaragd metál a próbált autók közül az ötajtóst, a Starlight Blue kékmetál a Cabriót, a Solaris Orange narancssárga metál árnyalat a háromajtós Minit jellemezte. Mindegyik ütős. Nem úgy mint a kipufogóhang. Ugyanis bár a motorpaletta alapjaiban nem változott, a közvetlen befecskendezésű benzinmotorok befecskendezési csúcsnyomását 200-ról 350 barra növelték, míg a Cooper D-ben dolgozó 1,5-ös háromhengeres dízel esetén 2200, a Cooper SD-t hajtó 2,0 literes (négyhengeres) gázolajos esetén 2500 barra nőtt a befecskendezési csúcsnyomás, utóbbi továbbá kétlépcsős turbófeltöltést is kapott. Van újdonság a váltóknál is: a Cooper (1,5-ös turbó, 136 LE), a Cooper S (2,0 literes turbó, 192 LE) és a Cooper D (1,5-ös turbódízel, 116 LE) az alapáras hatfokozatú kézi mellé immár hétfokozatú duplakuplungos automatát kaphat, míg a 2,0 literes (170 lóerős) dízel Cooper SD esetén immár 8 fokozatú automata váltó jár alapáron (a korábbi 6 fokozatú helyett). A váltók hibátlanul végzik a dolgukat, a háromajtós Cooperben kézit próbálhattunk, a duplakuplungost pedig háromajtós és Cabrio Cooperben is vallathattuk. Gyorsan kapcsol, ám a korábbi durrogást még Sport módban sem tudtuk előcsalogatni a kipufogóból, csak egy kis halovány emlékeztetőt. Két eset lehetséges: a szigorúbb emissziós normáknak megfelelés felemésztette a vérpezsdítő hanghatást, vagy azt megtartották az izmosabb JCW verziók számára, hogy akinek kell, vegye meg azt.
Maradt természetesen a gokartos futómű, a közvetlen kormányzás, s az is, hogy a fronthajtáshoz és a teljesítményhez mérten a Cooper S is csak alig-alig rángatja a kormánykereket. A Mini Cabrio és a háromajtós Mini továbbra is szigorúan csakis négyüléses, hátul elég kicsi lábtérrel. Az ötajtós Mini már ötüléses, de hiába hosszabb 16 centivel, tengelytávja hiába nagyobb 7,2 centivel, az sem óriási. Optikailag jóval nagyobbnak tűnik a háromajtósnál, pedig hossza még mindig 4 méter alatti. Az új lökhárítók az itthon belépőnek számító Cooper verziókat kicsit kecsesebbé, a Cooper S-eket agresszívabbá teszik. A frissítés összességében jónak mondható, hiszen minden fokozódott, kivétel ugyebár a motorhang.