Nem kimagaslóan jó anyagokból, de korrektül kivitelezett belső. Az ülések a középső sorban fixen rögzítettek, nem tologathatók, a hátsó két szék sem szerelhető ki, ellenben a padlóba hajtható. A műszerfal óraegysége a sportos Chevy Camarót idézi, feleslegesen, mert az Orlando abszolút józan, családi autó. Dicsérhető a beltér helykihasználása, sok a figyelmes, ötletes apró részlet, például a leghátsó sorban ülőknek is van pohártartójuk. A variálhatóság a fix ülések ellenére is jó, a hely hatalmas, 5 utassal, tetőig pakolva 852 liternyi holmit vihet magával az Orlando, kvázi tetőbox nélkül megoldható vele egy családi nyaralás.

A műszerfal formája nem különösebben izgalmas, de az összhatás kedvező, akárcsak az anyagminőség és a kivitelezés párhuzama. A legolcsóbb változatok sem fapadosak, de mint a Chevy összes modellje, itt is csomagokban találhatók az extrák.

Nincs nagy választék, az 1,8-as benzines azonban meglepetésre takarékosabb, mint az izmosabb, 2,0 literes dízel, amely automataváltóval is párosítható. A benzines autópályán már zajos, de aki nem rohan, és nem használja ki a sebességhatár engedte maximális tempót, egyszerre csökkentheti az étvágyat, illetve a kellemetlen zajokat is.

Az Orlando vadonatúj típusként érkezett a piacra, de az alapját adó Cruze garancia lehet rá, hogy műszaki konstrukcióját tekintve nem zsákutca. Akinek számít az olcsó fenntarthatóság, és nem igényli a dízel nagyobb nyomatéka miatti kedvezőbb menetteljesítményeket, annak szokatlan módon a benzines modell megvétele ajánlott.

Manapság a gyártók nem taktikázhatnak a biztonsággal, egy rossz törésteszt, és a konkurencia behozhatatlan előnyre tesz szert. A Chevy ügyel az utasok védelmére, így minden Orlando blokkolásgátlóval (ABS), elektronikus menetstabilizálóval (ESC), front-, oldal-, és függönylégzsákokkal, valamint az összes ülésnél 3 pontos biztonsági övvel hagyja el a gyárat.