VOLKSWAGEN LUPO

Két személy számára vállalható méretű az utastér. A korszak kisautó közül kiemelkedően gondosan kidolgozott a berendezés, jó minőségű a spanyol összeszerelés -ám a szürkeség, a hűvös egyszerűség nem mindenkinek jön be. A nagy ajtókon könnyű a be- és kiszállás a kényelmes első üléseknél, de hátra felnőtt embert ne akarjunk bepréselni! A pöttöm, 130 literes csomagtér a hátsó ülés feláldozásával bővíthető használható méretűre, de a kesztyűtartó hiányán ez nem segít.

A forgatható kormányon kívül alapból alig szerelték fel bármivel is a Lupót, a kínálatban viszont a kopasz példányok mellett rengeteg a felextrázott, illetve a már gyárilag jól kistafírozott drágább kivitelű darab.

Ha nem is épp három literrel, de nagyon kevés gázolajjal beéri a 3L, és még megy is! Fiatalon a kulturálatlan 1,4 PDTDI ereje, hosszú távon az erőtlenebb SDI tartóssága vonzó. Az elterjedtebb, gyengébb benzinesek ereje csak városban elég, a ritkább 1,4 FSI és a GTI már túlságosan is erős -marad a 75 lovas 1,4-es.

Hosszú távon az egyszerűbb benzinesek és az SDI fenntartása a legolcsóbb, de ne legyenek illúzióink, az autó kis méretei nem jelentenek kis javítási számlákat! És ne vezessen félre az utastér színvonalas kivitelezése sem, a Lupo megbízhatósága és tartóssága legfeljebb átlagosnak nevezhető. Különösen nagy kiadással jár a turbó és az automataváltó meghibásodása.

Derekasan teljesített a Lupo az NCAP teszten, városi tempónál ma is megnyugtató szintű védelmet biztosít. Akinek fontos szempont a biztonsági felszereltség, az kénytelen felextrázott példányt választani, pl. az ABS csak 2004-től széria, hogy az ESP-ről ne is beszéljünk.