Ha már maga az autó semmi extra, akkor legalább hely legyen benne, és van is, elöl, hátul egyaránt. Amúgy hozza a kilencvenes évek egyenszürke, atomtámadást túlélő műanyagos, unalmas japán belterét. A praktikusság itt nem is annyira erény, mint inkább kötelező kűr. Használhatóság és csomagtér szempontból a rangsorrend a következő: kombi, ferdehátú majd végül a négyajtós.

Túlzott elvárásaink ne legyenek, a mai kor színvonalát nem tudja, de klíma azért gyakori, és ha egy '99-es facelift utánit választunk, ott már egy fokkal finomabbak az anyagok és még bőrünk-xenonunk is lehet.

Az 1,6-os belépő benzines felejtős. Harmatos, gyakrabban problémás, és nem is túl takarékos. Az 1,8-as tűrhető, de az igazi a kétliteres, akár még 150 lóerős GT-ként is. A dízel neveletlen, hangos, röfög és lustácska, igaz kevéssel is beéri, de inkább ne bántsuk.

Angol japánként nem olyan szerviz-kerülő mint japán-japán testvérei, de azért megbízható gépnek számít, aminek egész barátságos áron megúszható a fenntartása, ha odafigyelünk a gyenge pontjaira.

1997-es Euro NCAP eredménye három csillag, így nagyjából az elvárható szintet teljesíti. Két légzsák, ABS (esetleg vészfékrásegítő is), övfeszítő, oldalvédelem, nagyjából ennyi.