Műszerfal helyett egy műanyag púp van a vezető előtt a legszükségesebb információkkal. Csak a Sportingban van fordulatszámmérő, középen. Kényelmesek a vékony támlájú első ülések, de magas vezetők nem tudják eléggé hátratolni. Női lábakhoz méretezték a pedálok távolságát. Elöl megfelelő a helykínálat, de felnőtteket csak rövid utakra ültessünk hátra, és belőlük is csak kettőt, mert a Seicento hivatalosan csak négyszemélyes. A nagy ajtókon könnyű a beszállás előre. Csak 170 literes a csomagtartó, a hátsó ülés lehajtásával azonban 810 literesre bővül.

Kevés a kárpit, sok helyen kilátszik a színes fém, de ez inkább vidám hangulatot kölcsönöz az autónak. Az S felszereltségbe szinte csak a hátsó ablaktörlő tartozik bele, az SX és a Sporting jóval több kényelmi extrát, központi zárat, elektromos ablakokat, és fényezett lökhárítókat is ad. Felárért volt szervokormány és automata kuplung (Citymatic) is.

Kétféle benzinmotorral választható. Városi használatra elég a 0,9-es is, ami 39 lóerőt ad le. Sokkal dinamikusabb az 1,1-es, 55 lóerős, különösen a Sportingban, mert ott a váltó áttételezése is rövidebb, ennek ellenére megfutja a 150 km/órát. Alapvetően takarékosak és igénytelenek a motorok, a kisebbik egy literrel kevesebbet fogyaszt.

Komoly gondokra nem kell felkészülni, mert a Seicento a kiforrott Cinquecento továbbfejlesztéséből született. Ha túlmelegedik a motor a hűtés hibájából, az komoly gondokat okozhat, vízhőmérő nincs. Néha rakoncátlankodhat a kuplung, az indításgátló, a motorvezérlés, a generátor és a benzinszivattyú is. A fék és a futómű masszív.

A Seicento biztonsági szempontból nem a legjobb választás. A 2000-ben elvégzett Euro NCAP törésteszten csak 1,5 csillagot gyűjtött, frontális ütközésnél nagy a sérülésveszély a vezető fejénél és bal lábánál. ABS és légzsák kevés, főleg az újabb autókban van.