Rövid ülőlapú, puha tömésű ülésekbe huppanhatunk az alacsony ajtónyíláson át. Magas vezetőknek kevés a fejtér. A kormánynak csak a magassága állítható, és teherautósan lapos szögben áll. A műszerfal olcsó anyagokból épült, de jól áttekinthető. 2006 után szebb formájú a műszerfal. A Thalia aduja az 510 literes csomagtartó, ami a legnagyobb a kategóriában, ráadásul bővíteni is lehet az osztottan lehajtható hátsó ülésekkel. Sajnos az utastér már közel sem ennyire tágas, a fej-, váll- és lábtér is legfeljebb csak átlagos, és tárolórekeszből is kevés van.

Luxust ne keressünk: olcsó anyagok mindenhol. Fapados belépőmodellt kevesen vettek, így a legtöbb példányban van elektromos ablakemelő, szervokormány és központi zár is. Érdemes légkondis példányokat keresni, mert alig drágábbak.

A legjobb választás a 98 lóerős 1,4-es, mert csendes, dinamikusan mozgatja a könnyű karosszériát, és csak hét litert fogyaszt. Városba elég az 1,2-es 16 szelepes, vagy az 1,4-es nyolcszelepes is, mindkettő 75 lóerős. A 107 lóerős 1,6-os szinte már sok a futómű képességeihez, a takarékos 1,5 literes dízelek elég lomhák, de csak öt litert fogyasztanak.

Komoly hibától nem kell tartani, de a széthajtott dízeleket tanácsos elkerülni, mert a javításuk drága lehet. Alapvetően tartós, kiforrott konstrukció. Főleg kisebb, bosszantó hibák jöhetnek elő, ezek elhárítása nem drága tétel.

Öt fejtámla és hárompontos öv, emellett a vezető- és az utasoldali légzsák széria, ez utóbbi ki is iktatható, ha gyerekülést kell betenni. ABS és oldallégzsák csak a jobban felszerelt Thaliákban van, menetstabilizáló felárért sem volt.