FORD FOCUS

(1998 - 2005)

Pozitív

Kiforrott műszaki tartalom, megbízható konstrukció, jó helykínálat – főleg a kombinál. Kimondottan élvezetes a vezetése a kiváló úttartás, és a jó motorok miatt.

Negatív

Sok futott cégautóként, ezeket érdemes elkerülni. A háromajtósba nehéz hátrajutni, lehetne egyszerűbb is a kombi ülésének lehajtása.

Méret, kényelem, kidolgozás

Megfelelő helykínálat, jó minőségű kidolgozás, vidám forma. Idővel zörejek jelentkezhetnek. Megbízhatóan teszi a dolgát, jól szolgál a mindennapokban. A hátsó üléssor lehajtása lehetne egyszerűbb is.

Különleges felszereltség

Érdemes jobban felszerelt modellt választani, ez nemcsak kényelmesebb, de később könnyebben eladható is. A Ghia a csúcs, de a Trend is jól felszerelt.

Ajánlott motor

A TDCi erős, megbízható és takarékos, igaz nem túl egyenletes a teljesítmény-leadása. Az 1.4-es benzines gyenge, érdemes legalább 1.6 literest venni, ha országúton és autópályán is használnánk.

Fenntartási költség

Megbízható – főleg a 2002 utáni széria – de előfordulhat motorvezérlési probléma. A szerviz intervallum hosszú, a nagyobb javítások nem olcsók. Gyakan van szükség izzócserére, az elsőkhöz alig lehet hozzáférni.

Biztonság

Kiváló útfekvés, hatásos fékek. Sajnos az oldallégzsák extra volt, ABS-t sokáig külön kellett rendelni az alapmodellbe. Euro NCAP töréstesztje 1999-ben négycsillagos lett.

Típustörténet

A fejlesztése során CW170 néven kialakított autó az 1991-es Ghia Focus tanulmánytól örökölte típusnevét. Az 1996-ban a Ka kisautóval, majd a 98-as Cougar kupéval bevezetett New Edge dizájnt továbbvivő, Claude Lobo és John Doughty által megrajzolt Focus formáját többen is megosztónak találták, de zömében azért sikert arattak az élekkel határolt, mégis gömbölyű formák. Az elnevezéssel akadtak gondok, mivel az Escortot leváltó Focus nevet a Burda kiadó egyik magazinja is használta, de végül sikerült megoldani a helyzetet, és nem kellett külön nevet kitalálni a német piacra. Az autó, vagyis a Ford egyik jelentős technikai újítása volt a rugók, illetve a lengéscsillapítók funkcióit szétválasztó Control Blade hátsó futómű, mely nem más, mint a csatolt hosszanti lengőkaros megoldás továbbfejlesztése. A Focus sikeréhez nagyban hozzájárult a karosszéria mozgását kontroll alatt tartó, zaj- és rezgéselnyelő tulajdonságokkal bíró, pontos kormányzást biztosító precíz futómű. Amennyire dicsérték futását, legalább annyi kritika érte utasterének olcsó hatású anyagai miatt, főleg a Golf IV-eshez képest, ami azért jóval drágább volt, mint a Focus. 75 és 215 lóerő közötti 1.4, 1.6, 1.8 és 2.0 literes benzinmotorokkal, valamint kétféle 1.8-as dízellel került piacra, utóbbiak teljesítménye 90 illetve 116 lóerő volt, és Brazíliában készült belőle etanollal is tankolható flex-verzió. A sorozat nagy részébe ötfokozatú kézi váltót szereltek, az ST170-es sportverzió hatos manuálissal érkezett, míg az 1.6-os és 2.0 literesek négyfokozatú automatával is rendelhetők voltak. A négyajtós limuzinok nagy része Európában fut, a háromajtósokat nem árulták Japánban és Új-Zélandon, míg a kombiból kimaradtak a dél-amerikai, ausztrál és Japánt kivéve az ázsiai országok. A Focus a Ford történetének egyik legsikeresebb modellje lett az Atlanti-óceán mindkét partján.

és 2004 között minden évben a világ legnagyobb darabszámban eladott típusa volt, 1999-ben elnyerte az európai, 2000-ben pedig az amerikai Év Autója díjakat. Elődjével, az Escorttal ellentétben nem készült belőle dobozos változat, csak egy lefalazott hátsó ablakokkal szerelt, háromajtóson alapuló Van változat, ebből nálunk nem szaladgál túl sok. A Ford a kabrió lehetőségét is kihagyta, de a második generációnál már figyeltek erre, s megjött a Focus CC. 2002-ben az 1-3 éves Focusok a németországi megbízhatósági felmérésekben hatalmas bravúrral maguk mögé utasították a német és japán konkurenseket.