A márka története
A Wartburg születésének megértéséhez a második világháború végéig kell visszaforgatni az idő képzeletbeli kerekét. Eisenachban BMW típusok készültek, majd 1945-ben az orosz csapatok elfoglalták az üzemet, Autowelo néven új nevet választottak, és mintha semmi nem történt volna, folytatták a már kissé korszerűtlen BMW 321-es modell gyártását. 1948-ban a nagyobb és erősebb BMW 327 is feltűnt a programban, és ekkor Münchenben jogosan szakadt el a cérna. A bajorok kifogásolták, hogy a keleti országrészben maradt üzem BMW-ket állít elő, az oroszok azonban csak mosolyogtak; BMW helyett, Eisenach után EMW-re módosították a márkanevet, és az embléma kék színét pirosra cserélték. Persze, az abszurd szituáció végleges megoldása váratott magára, aztán az 1950-es években rendeződött az elmérgesedett viszony, a keleti gyáregység a kétütemű DKW F9 típusra állt rá IFA F9 néven, majd 1956-ban mutatkozott be az első Wartburg, a 311. Ennek a kimondottan jó vonalú karosszériája alatt a régi, korszerűtlen, 900 köbcentis, háromhengeres, DKW-eredetű motor dolgozott, igaz, 30 helyett 37 lóerővel. 1962-ben vezették be az erősebb, korszerűsített 312-es modellt, és az évek során több változat került forgalomba, köztünk a kombi Camping, vagy a vászontetős Cabrio. Igazi ritkaság a csekély példányban gyártott, 50 lóerős motorral szerelt 313-1 Sport roadster, amely a keleti blokk álomautójaként volt közismert.
A régi felépítménnyel, de új alvázon, kisebb kerekekkel mutatták be 1965-ben a 312/1 típust, vagy ahogy mindenki ismeri, a kiskerekűt. A modern vonalú, kényelmes, tágas 353-as ideje 1966-ban jött el, ezt idővel 353W jelzéssel kínálták – ez utalt német nyelven arra, amit ma úgy hívunk, hogy ráncfelvarrás. Ennek a típusnak már nem létezett tucatnyi kivitele, a limuzin mellett csak kombit (Tourist), illetve platós kisteherautót (Trans) szereltek össze az NDK munkáskezek. A szocialista országok „felszabadulása” nem mozgatta meg a nyugatnémet autógyárak fantáziáját, a Volkswagen például a Skodában látott fantáziát, így a Trabant mellett a Wartburg is eltűnt a süllyesztőben, mint márkanév. Az utolsó próbálkozás megegyezett a Trabant 601-es korszerűsítésével, a műanyagokkal elcsúfított 353-as karosszéria orrába 1,3 literes VW-erőforrást szereltek a kétütemű csörömpölő helyére, de ez a szó átvitt és valós értelmében is csupán annyit ért, mint halottnak a csók – a békából nem lett királyfi.
