OPEL

A márka története

Az Opel-dinasztia első üzemét Adam Opel alapította 1863-ban. A rüsselsheimi székhelyű családi vállalkozás eleinte varrógépek és kerékpárok készítésével foglalkozott - az automobil gyártás egészen 1899-ig váratott magára. Ekkor az autókkal foglalkozó Friedrich Lutzmann közreműködésével megalkották a Lutzmann-rendszerű Opel Patent Motorwagen prototípust, amelyből összesen tizenegy darabot értékesítettek. Az újdonság motorja mindössze 1,5 literes volt, 4 lóerős teljesítménnyel. Még ebben az évben Lutzmann és az Opel testvérek egy kéthengeres erőforrást is építettek, amelynek végsebessége elérte a 45 km/órát. 1902-ben új típussal jelentkezett a márka, amely már a francia autógyártó, a Darracq modelljére épült, majd ősszel bemutatkozott az Opel első önálló konstrukciója, a 10/12 PS - vadonatúj fejlesztésű kétliteres motorral -, amelyet alig egy esztendő elteltével a gyártó első négyhengeres erőforrása követett. 1909-ben egy praktikus kétüléses látott napvilágot. A „Doktorwagen” kompaktabb, keskenyebb volt az akkori autóknál, így a szűkebb utcákban is könnyedén elfért. Főként orvosok, állatorvosok körében vált népszerűvé, akik egyszerűen és sofőr nélkül juthattak el pácienseikhez - innen a népnyelvi becézés. 1911-ben a rüsselsheimi üzem a lángok martalékává vált, s ez szerencsétlenség a varrógépgyártás utolsó napjait jelentette. A ’20-as évek végén a General Motors komoly érdeklődést mutatott az Opel iránt; megvásárolták a cég 80 százalékát, 1931-re pedig a teljes vállalkozás a GM kezébe került. 1935-ben elkészült az Opel népautója, az Olympia, amely beírta magát a technika történelmébe, az első nagy sorozatban gyártott, önhordó teljes acél karosszériájával. Egy évvel később debütált a gyártó egyik legnépszerűbb modellje, a Kadett. A második világháborúban leállt a személyautók gyártása, helyette katonai célokat szolgáló járművek készültek. 1944-ben a szövetségesek lebombázták a rüsselsheimi és a brandenburgi üzemeket. A háború után, az ’50-es évekre az Opel már figyelemreméltó modellpalettával rendelkezett.

Megjelent az Olympia Rekord, amelyből „Caravan” (Car and Van) változatot is gyártottak. Ez az elnevezés jól variálható, tágas járműre utalt, amely nem volt más, mint egy családi és egy szállítóautó ötvözete - innen ered az Opelek kombik sokáig használatos jelzése, amit a Sports Tourer vált napjainkban. A ’60-as évek felfrissült, sportos formaterveket hoztak. 1962-ben új gyár nyílt Bochumban, ahol a bestseller Kadettet szerelték össze, 1968-ban pedig bemutatták a kultikus Opel GT-t, az európai zseb-Corvette-t. 1972-re az Opel Németország legnagyobb autógyártója lett, a piaci részesedés 20,4 százalékával. Még ebben az évtizedben két új típussal bővült a kínálat, az Ascona és Manta modellekkel, 1979-re pedig elkészült az első fronthajtásos Opel, a kocka Kadett D. Néhány évvel később a spanyolországi Zaragozában felépített gyárban megkezdődött a Corsa gyártása, és a kisautó rövid időn belül kategóriájának egyik legkeresettebb modellje lett. Újabb típusok jelentek meg a ’80-as évek végén: 1988-ban a Vectra, 89-ben a sportos Calibra debütált - utóbbi a mai napig ikonikus darab az autótuning szférában. 1991-ben elkészült az első terepre is alkalmas szabadidőjármű, a Frontera, 1994-ben pedig egy sportosan elegáns minikupé, a Tigra, amely szokatlan megjelenésével és élvezetes vezethetőségével szerezett magának hírnevet. Később olyan különlegességek bővítették a márka kínálatát, mint a Lotus-alapú Speedster, vagy az új GT. nem keveset jelent, hogy mindkét sportkocsi elhódította az „Év Kabriója” címet. 2008-ban leplezték le a Vectrát váltó Insigniát, amely a középkategórián belül a prémium szegmenst célozta meg. Az újdonság sikerét megelőlegezte a 2009-es „Év Autója” díj, az elődjénél sokkal finomabb, karakteresebb, összkerékhajtással is kínált modell valóban sok vásárlót győz meg. A 2009-ben megjelent Astra H, illetve a 2010-es Meriva egyaránt az Insignia formavilágát vitte tovább.