A márka története
A francia Darracq autókat Olaszországban gyártó SAID nevezetű vállalkozás tulajdonosai 1910-ben saját tervezésű autójuk gyártására új céget jegyeztetettek be, ezzel megszületett az A.L.F.A. (Società Anonima Lombarda Fabbrica Automobili) - és a 24 HP. 1915-ig készítettek is néhány száz autót (köztük dupla vezérműtengelyes, hengerenként négyszelepes, dupla gyújtógyertyás versenyautót!), ám ekkor háborús termelésre állították át az üzemet, amelynek Nicola Romeo volt a vezetője. Az új tulajdonos a háború után az időközben „Società Anonima Italiana Ing. Nicola Romeo” névre átkeresztelt cégével ismét az autók felé fordult, az Alfákat a húszas években a legsikeresebb versenyautók között találjuk. Romeo nyugdíjba vonulása után a cég egyre nagyobb pénzügyi nehézségekkel küzd, végül 1933-ra állami tulajdonba kerül, és egyúttal Mussolini Olaszországának egyik védjegyévé teszik. A világszínvonalú luxus- és versenyautók mintegy dekorációként tovább készülnek ugyan, de a termelés javát repülőgépmotorok és más hadi megrendelések adják. A háború után a szétbombázott portelloi gyár lassan éledezett, gyönyörű túrakocsik készültek, emellett 1950-51-ben a Formula-1 első két szezonját is az Alfa nyeri a 158 Alfettával.
A versenyautókat Orazio Satta Puliga tervezi, aki később az Alfa igazgatója, majd elnökeként új irányt mutat a márka fejlődésének. Puliga felismeri, a luxusautók helyett hamarosan tömeges igény lesz nagy teljesítményű, de az éledező középosztály számára is megfizethető igényesebb (csak később találták ki a marketingesek a prémium kifejezést) autókra. Bemutatják tehát a versenyautókéhoz hasonló műszaki megoldásokat használó Alfa 1900-ast, majd utódját, a Giuliettát, amelyben bemutatkozott Satta egyik fő műve, a versenytechnikát szériaautóban kínáló, az Alfa védjegyévé vált dupla-vezértengelyes alumínium-négyhengeres motor. A hatvanas években hiába készülnek mára legendás modellek, mint a Giulia vagy a Spider, újabb gazdasági nehézségek után 1986-ban az Alfát is bekebelezi a Fiat. A műszakilag igényes, de problémás minőségű Alfasud/33, és a transaxle (motor elöl váltó hátul) építésű modellek (Alfetta, GTV, 75) után alapvetően nemesített Fiat technikára épülő típusokkal viszi tovább a sportos hagyományokat az Alfa.
