AMitol döglik a légy…

Részletek egy szerkesztőségi konferenciabeszélgetésből. A beszélők Kiss Ferenc, alias kissferi, főszerkesztő és főszakértő (továbbiakban KF), Rózsár Lilian, alias Besssy, sztori- és amerikai-specialista (továbbiakban B) és Marques-Santo Imre, alias marques, az autós újságírás egyik ámokfutója, a hátsókerékhajtás és a barokkos körmondatok elkötelezett híve (továbbiakban M). A beszélgetés 2009. január 28-án, délelőtt 10 óra 34 perc és 10 óra 46 perc között zajlott.
KF: Jól van, jól, elég a dumából, vegyük úgy, hogy mindenki letudta a kötelező köröket, hogy milyen irtó vicces ez a konferenciabeszélgetés dolog, és most akkor a tárgyra térhetünk végre. Mivel már hetek óta nyüstölök mindekit, hogy írjon már valamit a Mitóról, aztán a többi néma csönd...
B: Azt mondtad, együtt csináljuk, én azért nem írtam...
M: Valami közös kalákamunkát tényleg emlegettél, én is úgy emlékszem, de ha már így összejöttünk végre, miért nem beszéljük meg most?
KF: Na, hát éppen ez az, ezt mondanám, ha nem vágnátok folyton közbe...
B: Ez a konferenciaműfaj már csak ilyen, Feri.
KF: ...ezt nem bírtad kihagyni, mi, te megátalkodott nőszemély, te! Tehát arra gondoltam a Mito kapcsán, hogy ha már az olaszok is játszósra vették a figurát, mi is kezelhetnénk kissé szabadabban a cikk vagy a teszt fogalmát, és előállhatnánk egy rendhagyóbb, közös írással, hiszen mindhárman vezettük a Mitót...
M: De érdemben csak te, végig nálad volt, engem csak fotózni-segédkezni hívtál, én akkor kerültem vele egy karikát, bár annyi épp elég volt...
B: Én meg csak a visszavitelben segédkeztem, és akkor is azt mondtad, hogy megyünk még, aztán valahogy mégsem úgy lett...
KF: Hálátlan, telhetetlen banda, így tegyen veletek jót az ember!
M: Nyugi, csak húzunk, persze, elautóztam volna én is még a Mitóval, de amire kíváncsi voltam, megtudtam.
KF: Rendben, szavad ne feledd. Tehát: arra gondoltam, lehetne a Mito-cikk szerkezete egy olyan közjáték-három-főre-és-Alfára, előadják: Besssy - aki mégsem csak az amerikait szereti...
B: De nem ám!
KF: ...Feri - akiről úgy tudni- dízelöregmercis, pedig...
M: ...pedig közben übertrendi olasz zsebautóval jár, és egy közepesen nagy V8-as, expártelnöki limó pihen ablaka alatt...
KF: Pedig én azt a „pedig"-et inkább nyitva szándékoztam hagyni, de ha már így közbeokoskodtál, akkor most jössz te: és-Marques-aki-már-Alfát-is-ölt. Na, ehhez mit szólsz, apukám?
M: Jaj, ne már, most akkor én leszek az autógyilkos, mi? Jó, oké, elismerem, nem éppen alaptalan, öltem már autót, de Alfát még nem. Amire te gondolsz, az két Alfa tesztautó volt: egy GT, azzal sávot váltott rám egy kamion, de csak meggyűrte az oldalát, és utána még a hétvégét lábon húzta ki a főszerkesztőnél, a másik pedig egy 147-es GTA volt, ami egész egyszerűen vállaltan típushibás volt, a váltó alulméretezéséből fakadóan egy „vissza kettő padló"-nál másodikban ragadt, és eltört benne valami, de utána volt is valami visszahívás a GTA-knál, ha jól emlékszem. De ez már senkit nem érdekel, mi? Gondoltam, rendben, legyen, ha már így kitaláltad.
KF: Na, jól van, és akkor ezen keretszerkezetben előadjuk benyomásainkat, gondolatainkat a Mitóról, elhintve benne azon kötelező köröket, amik egy szokványos tesztben megtalálhatóak, hogy azért információtartalma is legyen, hmm?
B: Okés, akkor kezdd te, fogadjunk, hogy már ott vannak a jegyzeteid bekészítve, hi-hi...
KF: Naná hogy, na figyeljetek, mondom. Kezdem a nevével, Mito, mint Milano-Torino tengely. Milano adja a lelket, Torino a vasat, mert hát Grande Punto az alap ugye...
M: Csak halkan jegyzem meg, hogy azért volt idő, amikor Milano egész jól elvolt Torino nélkül, bár, ha ‘86-ban nem kebelezi be a Fiat, akkor mára biztos szegényebbek lennénk egy imádnivaló márkával, igaz, az Alfa helyzete manapság sem túl rózsás, a viszonylag kis darabszámok, az átaludt trendek és a szűkös, nem túl sokoldalú modellpaletta manapság nem a túlélés záloga. Nagyon okosan lefelé kezdtek bővíteni. Ha engem kérdeznének, akkor mondanám, hogy vissza a könnyű, vérforraló hangú, sportos és - kihangsúlyoznám - hátsókerékhajtású modellekhez és persze vissza Amerikába, de ezen dolgoznak már...
B: Valaki Amerikát emlegette? Mi van?
KF: Besssyke! Te már megint mit csinálsz? Ha nem tudnám hogy nem a körmödet lakkozod, akkor azt hihetném, épp egy duplatorkú Rochester karburátoron buherálsz, azért nem figyelsz...
B: Nőből vagyok Feri, nekem megy a szimultán. Amúgy megfigyeltem - és a Grande Punto szerintem remek alap -: nem baj, hogy nem hátsókerekes, mert olyan okosan-alfásan nyúltak hozzá, padlólemez maradt motorokkal-váltókkal, de újrahangolták a futóművet, és nem csak úgy, hogy akkor most ültessünk-keményítsünk és kész, hanem az egész karakterisztikáját közvetlenebbre vették, még a szilenteket is keményebekre cserélték, más a kormánymű, erősebb a fékrendszer, nagyobbak a kerekek... Utánaolvastam ám! Még azt is tudom, hogy 155 lóerős és 230 Newton a legnagyobb nyomatéka, bizony ám...
M: Ha már ilyen kiművelt lettél Mitóból, kérem a fedélzeti DNA-rendszer mozaikszavának összetételét.
B: Ugyan már, mi sem egyszerűbb: a D a dinamikus, az N a normál az A pedig az általános, bár ők All-Weathernek, vagyis minden időjárásra valónak szánják. Kicsit marketinges kínrím szaga van így a DNS-re asszociáltatni, ha engem kérdezel, de azért elmegy. Meg szerintem akkorát azért nem vált az autó, amikor D-be rántod a kis pucukáját, nem, Feri, szerinted?
KF: Vált. Meg ennyi elektronikai játék kell manapság. Ügyesen hangolták a kipörgésgátlós-kormányáttételezős-motorvezérlős dolgokat, átmegy kicsit olyan hű-de-veszélyes-vagyok-hamm-bekaplak-ha-nem-vigyázol hangulatba, picit megvadul, még a turbót is engedi dinamikban túltölteni, és hirtelen elhiszi az ember a 215 km/h-ás végsebességet és a 8 másodperces gyorsulást is...
M: Igen, csak az a motorhang, az olyan illúzióromboló volt számomra. Mégiscsak egy nagyszériás Fiat féle 1.4-es, semmi múltidéző lúdbőröztető hangorgia, a legjobban még kívülről szól, a kipufogó mellett guggolva - hogy is mondtad, hogy fogalmaztad meg, Feri, mikor mentünk? Az tetszett...
KF: Várjál, megvan, leírtam, azt mondja: - Nincs erőhiány, de valahogy alfás-spontán-őserő érzés sem, testes nyomatékgörbe, tisztességes kipörgés, hiányzik az Alfától elvárható gépszerűség és a bizsergető telivérreszketés...
B: Na, ezt én sem tudtam volna szebben. Nekem az volt a lényeg, hogy szerelem lett első, majd második látásra is. Beültem, és olyan érzés volt, mint valami menő kis fiatal ufóknak gyártott repülő csészealjban, a sok nagyüveges amcsi vas után alig láttam ki belőle, egy időre még a Ferit is elvesztettem szem elől, pedig csak ott álldogált az A-oszlopnál. Picit meg is ijedtem, mert csak ő tudta, épp hol vagyunk és hova tartunk...
KF: Utána meg te ijesztettél meg engem, mikor átültél, és mondtam hogy csak óvatosan, mert harapós a kicsike és kérdeztem, hogy mikor vezettél utoljára manuált, mire ártatlan arccal visszekérdeztél: mi az a manuál? Na, ott leizzadtam kicsit, jól beugrattál...
B: Hi-hi, azért szoktam kéziváltóst vezetni, ezt meg kifejezetten élveztem...
M: Nekem nem volt elég gépérzetű a váltó, mondjuk az egyik legfőbb ellenfelével, a Minivel összehasonlítva: abban kifejezetten élvezet a váltás, itt ezt nem éreztem, de legalább nem akadt, hozta a hat fokozatot és nem éreztem azt a fajta nyúlós, döglött visszajelzést, amit a PSA gépekben...
KF: Szerintem is kissé lassú volt és határozatlan a váltó, de ne feledd, hogy csak keressük a fogást egy tök jól sikerült és főleg egyedi kisautón, pedig a mitósok 99 százaléka abszolút elégedett lesz, hiszen valószínűleg a többségük soha nem vezetett igazi, '60-as évekbeli Alfát, tehát nem is hiányolhatja azt a fajta váltási érzetet, mikor a félméteres, középkonzolból ferdén kiálló váltókart pakolva úgy érezted, mintha minden egyes fogaskerékkel köszönőviszonyban lennél...
M: Az az! Pontosan! Jól beszélsz. Egy régi barátomnak volt egyszer egy ősöreg Spidere, lógott a bele szegény autónak, de olyan hangja volt, istenem, mint amikor a Diploma előtt-ben Dustin Hoffman száguldozik a szüleitől kapott Spiderén, és 120-nál csak hanyagul lecsapta az ember a váltókart negyedikbe, a Spider meg csak hörgött-üvöltött tovább, húúú... Amúgy meg egy így kinéző autónak hajlamos vagyok sok mindent megbocsátani. Emlékszem, amikor elhoztad, csak álltam ott és gyönyörködtem a részleteiben: ennyire részletgazdag, rafinált dizájnt tényleg csak azok a fránya taljánok tudnak, na, meg ahogy a mostani kisszériás sztár-Alfa, a 8C vonásait átültetik egy Punto-alapra, az egyszerűen zseniális. Utoljára a 156-os megjelenésekor éreztem ilyet Alfánál, azt is hosszú percekig élvezet volt csak úgy elnézegetni...
B: Ha kiömlengtétek magatokat, épp ott tartottam, hogy én kifejezetten élveztem a vezetést meg azt a hangulatot, amivel a Mito felspannolta az embert. Teszem azt, teljesen magam alatt elindulok vele A-ból, és mire abba a bizonyos B-be érkezem, már madarat lehet velem fogatni, tökjó csajnak érzem magam, mert midenki kedves volt és előzékeny útközben, beengedtek, integettek, néhány kirakatban is megcsodáltam magunkat, milyen dögösen is festünk, a Mito meg én, felírnám receptre önbizalomhiány és búskomorság ellen...
KF: Tényleg nem úgy tölt fel, mint egy böszme SUV, nem arrogáns, hanem jófej leszel, a receptre osztogatással meg csak az a baj, hogy ennek a legerősebb benzinesnek 5 millió az alapára, és még bőven rápakolható sok-sok pénz, hogy hiánytalanul felszerelt legyen...
M: Szerintem majd jól megkannibalizálja a 147-est, hiszen alig kisebb annál, viszont olcsóbb és rettentően divatos meg menő, meg az már amúgy is 2000 óta piacon, érdemi eladásokat már sehol sem generál, különben is mindjárt itt az utód 149-es...
KF: ...és nekem is mindjárt mennem kell, és még csomó mindenről nem is beszéltünk, teszem azt a futóműről...
B: Ami számomra meglepően komfortos és nagyfiús volt, annak ellenére, hogy egy alig egytonnás sportos kisautó, kemény volt, persze, de nem pattogott vagy dobált, és az külön tetszett, hogy semmi nem zörgött-csörgött az utastérben. Nagy piros pontot kap, mert azonnal felsimerte a pendrive-omat az USB-jén keresztül, és máris játszotta a zenéket, és nem is szólt göbbedvényül... Pedig én alapból imádok belekötni mindenbe, ami gurul és nem amerikai, de a Mito az már szinte a kéne kategória...
M: Hát, ha a mai kisautók közül kéne választanom, én is majdnem elcsábulnék, nálam második helyen ott van szorosan a Mini gyári tuningváltozata mögött... Na, van még még valami Feri, vagy mindenki mehet dolgára... Ja, várjál, ki fogja ezt mind megírni?
KF: A gyors- és gépíró titkárnő...he-he...
B: A kicsoda??
KF: Gyerekek, ez itt a 21. század, felvettem az egész Mito-konferenciánkat, adom is oda mindjárt az asszisztensnek, és délután már szerkeszthetem is, menjetek békével, holnap beszélünk, hmmm?