Az elbaltázott kettős győzelem
A Ferrari hülyének néz minket
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
A csapatsorrend bevett szokás az autósportban, de azért a médiát és rajtuk keresztül a szurkolókat nem kell hülyének nézni.
Domenicali azt is cáfolta, hogy az előzés után Rob Smedly, Massa mérnöke a csapatsorrend miatt kért volna elnézést.
„Az nem bocsánatkérés volt. Információt adott Felipének. Látta, hogy mi történt és nem örült neki, hogy az autó nem volt elég gyors. Bocsánat, hogy lassabb volt, mint a másik.”
Na persze, én meg most jöttem a falvédőről, és el is hiszem.
De a verseny utáni sajtókonferencia is meglehetősen fagyos hangulatban zajlott. Massa nem mondott semmit a csapatsorrendről, Alonso pedig folyamatosan mellébeszélt, és a csapata eredményét méltatta.
Volt olyan újságíró (Ian Parkes a Press Association képviseletében), aki egyenesen Alonsónak szegezte a kérdést, miért nem őszinte.
„Fernando, azt mondtad, hogy örülsz a győzelemnek, de őszintén szólva még sohasem láttam versenyzőt a dobogó tetején, aki ennyire ne örült volna. Miért nem vagy őszinte velünk, és mondod azt, hogy ezt a győzelmet tálcán nyújtották át neked?”
A válasz teljesen érdektelen volt: „Úgy gondolom gyorsak voltunk pénteken, nagyon gyors voltam pénteken, második lettem az időmérőn 12 centivel lemaradva (az első helytől), azt hiszem, mi futottuk a leggyorsabb kört a versenyen, úgyhogy nem hiszem, hogy lassú voltam a hétvégén.”
Az esettel kapcsolatban többen is nyilatkoztak. Többek között a Red Bull és a Mercedes GP képviselői is egyértelmű csapatsorrendnek minősítették az esetet. Martin Whitmarsh, a McLaren vezetője közölte, hogy ő csak négyszemközt mondja el véleményét Domenicalinak (egy igazi úriember!).
Az egykori Formula–1-es versenyző Martin Brundle viszont azt mondta, hogy ő is ugyanazt tette volna, mint a Ferrari. David Coulthard szerint pedig el is kellene törölni a csapatsorrendre vonatkozó szabályt, mert úgyis mindenhol alkalmazzák, akár legális, akár nem.
A Daily Telegraph is hasonló véleményen volt: „Tedd fel magadnak a kérdést, mit tettél volna Stefano Domenicali helyében? A Ferrari vezetője nyomás alatt van. Az egyik versenyzője 47 ponttal volt lemaradva (a verseny előtt) a bajnokságot vezetőtől, a másik 78-cal. Teljesen egyértelműen Alonsónak van esélye a világbajnoki cím megnyerésére.”
Ez is tény. De ha már a Daily Telegraph így feltette nekem (mint olvasónak) a kérdést, akkor én megválaszolnám.
Alonso a második helyről indult, Massa a harmadikról. A verseny előtt nagyon sokan Ferrari győzelmet vártak és a csapatnak nagyon jó esélye volt a kettős győzelemre. Ha Alonso egyéni világbajnoki címét szeretném segíteni, akkor a verseny előtt leülök a két pilótámmal, elmagyarázom nekik a helyzetet és megbeszélem velük, hogy ha olyan szituációba kerülünk, ahol a két autó egymás után következik, akkor Alonsónak kell elöl végeznie.
Ezt valószínűleg Massa is megértette volna és ennek fényében versenyzett volna.
Nem kellett volna a verseny alatt rászólni, hogy engedje el Alonsót, nem kellett volna magyarázkodnom és nem kellett volna a verseny után vetítenem, hogy az, ami csapatsorrendnek látszott, az valójában nem az volt, és hogy Massa a látszat ellenére nagyon örül a második helyének. Nem kellett volna nyilvánosan csókolgatnom a versenyzőimet, hogy mutassam, mennyire egy család vagyunk. Nem kellett volna olyan kellemetlen szituációba kerülnöm, hogy felkényszerítem a dobogóra a két versenyzőmet, ahol a kettős győzelmünk után az egyik erőltetett mosollyal áll, a másik meg olyan képet vág, mintha éppen a halálos ítéletét olvasták volna fel. És nem kellett volna az egész világot hülyének néznem.
Azt ugyanis sokan elfelejtik, hogy a Ferrari a 100 ezer dolláros pénzbírságot – és a további kilátásba helyezett szankciót – nem csak azért kapta, mert csapatsorrendet alkalmazott, hanem azért, ahogyan azt tette. A szabályzat 151/C pontja tilt bármilyen csalárd magatartást, illetve minden olyan cselekményt, amely a verseny, vagy a motorsport érdekeit általában sérti.
És tegyük a szívünkre a kezünket, melyik Ferrari szurkoló lehet büszke erre a győzelemre?
És melyik Ferrari alkalmazott lehet büszke arra, ahogy ezt a kettős győzelmet elbaltázta a csapat?