Szerepcsere: műkörömben rallyzik a 18 éves lány, férfi a navigátora
Interjú Szentgyörgyi Fanni raliversenyzővel
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Interjú egy amatőr rallys lánnyal, aki roncsderbin kezdte és rallycross pályákra vágyik.
- Azóta elkezdtem amatőr rallykon indulni, először a Komi kupán, majd általában betonos reptereken. Idén az FRT kupában megyek. Apukám épített nekem egy 1.3-as Suzukit, azzal mentem 2 évet, nagyrészt a murvás versenyeken. Ekkor értek csalódások, de szép lassan felverekedtem magam a dobogó felső fokára Suzuki kategóriában, ahol csak férfiak voltak és női kategóriában is. Lassan kinőttem a sima 1.3-as Suzukit, aztán apu épített nekem egy erősebbet, az is Suzuki volt, csak 1.3 GTi. Azzal már indultam betonon is elég sokat. Anyagi okok miatt a tavalyi nyár sajnos kimaradt, de 2010-re kaptam támogatást és szervizcsapatot is. Ebben az évben 12 versenyen indulok, amit szponzorálnak, plusz amire saját pénzből elmegyek, gyakorlásképp.
- Még mindig kísér a család, édesapád meg az első sorban kiabálja, hogy "Fanta, toljad neki"?
- Igen. Apa meg nagybátyám készíti fel a kocsit minden versenyre, természetesen anyu is jön velünk és együtt izgulnak értem. Apa valóban szokta mondani, hogy toljam neki…
- Ki a navigátorod?
- Ilosvay Péter, aki egyben a példaképem is. Ő rallycrossban indul. Felnézek rá és szeretnék a nyomdokaiba lépni. Többek közt ezért is ült be mellém Peti, mert tervben volt, hogy jövőre indulok a rallycross magyar bajnokságon, a távlati tervem pedig a külföldi versenyeken való részvétel. Nagyon szeretek vele menni, mert nem most kezdte a pályát és ért a dolgokhoz, tudok rá hallgatni. Maga a rallycross pedig azért tetszik, mert még erősebb, izgalmasabb, több autó megy egyszerre a pályán, ez murváról vált rögtön betonra, tehát nagyobb a kihívás. Ebben a szakágban egyébként jelenleg nincs magyar női pilóta, csak navigátorok. Ezért is vonz annyira, szeretnék a fiúkkal küzdeni és megmutatni, hogy igenis a lányok is tudnak vezetni!
- Szerinted igaz, hogy a nők nagy átlagban nem tudnak vezetni?
- Szerintem ezt a pasik gondolják így, nagyon sok nő igenis jól vezet. Nem mondom, hogy mindenki, de vannak kifejezetten jó női sofőrök!
- Te tapasztalsz valami pozitív vagy negatív megkülönböztést?
- Nem, nagyon családiasak azok a versenyek, amelyeken most indulok.
- Hogyan egyezteted össze a magánélettel vagy épp a sulival az autóversenyzést?
- A nagy szerelem még nem érkezett el az életembe. Idén fogok érettségizni, sokat kell tanulnom, de a rally belefér az életembe. Kikapcsolódás és szeretném addig csinálni, amíg csak engedi a korom, az egészségem és a lelkesedésem. A gimnáziumban egyébként tudnak a hobbimról, idén kikerültem a dicsőségfalra is, néha eljönnek szurkolni az iskolatársak…
- Van még valamilyen hobbid, jársz bulizni?
- Bulizni nem sűrűn járok, mert általában szombaton van verseny, tehát pénteken 9-kor ágyban a helyem, szombaton pedig verseny után már fáradt vagyok. És valamikor tanulni is kell, ami általában vasárnap szokott eljönni.
- Mennyire lehet összeegyeztetni a nőiséget a vezetéssel? Ha lekerül a bukó, ott a smink, séró, finom parfüm, minden, a körmöd piros és szexi alsóneműt hordasz az overál alatt?
- Körülbelül… de a sminkem hétköznap szolíd, műkörmöm van, viszont nem piros.
- Műköröm!?! Nem zavar a vezetésben?
- Egyáltalán nem!
- Nem vagy túlsúlyos alkat, de kell fogyózni, készülni valamivel a versenyekre?
- Konditerembe járok, mert az állóképesség fontos. Nem fogyókúrázom, nem lehet a suli mellett. Csak figyelek, hogy nem eszem annyi kenyeret, 6 után pedig egyáltalán nem eszem. Persze mint a legtöbb nő, én sem vagyok kiegyezve magammal.
- Segítesz még mindig a szerelésben, felkészítésben is?
- Ha időm engedi, akkor igen, de általában csak a takarítás meg a kocsi lemosása marad rám.
- Persze! Másfél éve, korengedménnyel, épp a születésnapomon szereztem!
- Autód?
- Van egy utcai Suzukim is, minden verseny után furcsa egy kicsit visszaülni bele, de egyébként hétköznap busszal járok.
- Hogy állsz a rajongókkal?
- Viszonylag sokan ismernek, szurkolnak nekem. Kaptam már az interneten olyan leveleket, amelyben gratulálnak és biztatnak teljesen idegen emberek is.
- Egyébként hogy hatottak rád az évek?
- Sokat fejlődtem azt érzem, látszik az eredményeken, féktávokon stb.. Versenyeken még mindig bal lábbal fékezek. Magabiztosabb lettem szerintem. Több mint 6 éve versenyzek, belegondolok és ez nagyon hosszú idő!
- Mi a legjobb és a legrosszabb élményed az elmúlt hat évből?
- Legjobb mikor először a fiúk között első helyre állhattam fel.
- Igen, de a nők közt is örülök az első helynek, mert ahol most indulok, nálam csak erősebb autókkal mennek a nők. De visszatérve az előző kérdésre, a legrosszabb élményem az volt, amikor az új versenyautómnak minden versenyen volt valami baja. Nem forrta ki magát a motor, persze idézőjelben, össze kellett rázódnia a kocsinak.
- Hat év alatt tini lányból kész nővé cseperedtél! Még mindig nincs benned félelem?
- Nem félek, igazából a rallycross még ütősebb! Ott beléd mehetnek, kitolhatnak, benne van a borulás is, de engem ez vonz. Kell az adrenalin az unalmas hétköznapok után. Kikapcsol és várok minden versenyt!
- Vannak még kabaláid, valami szerencse trükköd?
- Vannak! A navigátorülés mögött van egy rózsaszín kutya, az én ülésem mögött egy kockásfülű nyúl, amit idén kaptam. A Hungaroringen örömautóztatás volt beteg és hátrányos helyzetű gyerekeknek. Minden versenyző kapott egy ilyet a gyerekektől, és úgy éreztem, be kell tennem a kocsimba. Annál jobb érzés nincs, mikor egy kisgyerek örömmel száll ki mellőled és kis boldogság, akár egy mosoly szökik az arcára. Nagyon vigyáztam persze rájuk, az egyik kisfiú meg is jegyezte, hogy mehettünk volna gyorsabban is. Idén vehettem részt először ilyen rendezvényen, hiszen 18 éves korhoz van kötve, de minden évben menni fogok mostantól.
- Hogy látod magad tíz év múlva?
- 10 év múlva már szeretnék családot és gyereket, de a rallyt nem akarom abbahagyni semmiképp. Lehet, túl sokat beszélek a rallycrossról, de valami megfogott benne ott szeretnék nagy sikereket elérni.