A csinos szőke nem csak parkolni tud

A Skót Rali hetedik helyén végzett Burcu Cetinkaya (ejtsd: Csetinkaja), amivel ez első nő lett, aki az IRC-sorozatban pontot tudott szerezni. Ha nagyon rosszmájúak akarunk lenni, akkor mondhatjuk, hogy csak azért lett hetedik, mert kevés résztvevője és kevés célba érője volt a versenynek. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez volt az első IRC-szezonja és az első teljes éve Szuper–2000-es autóval, amely nála sokkal rutinosabb versenyzőknek is gondot okozott volna. De bárhogy is forgatjuk az eredményét, egy biztos: nemzetközi szinten jelenleg ő a legsikeresebb török raliversenyző, és egyike azon kevés honfitársainak, aki ki tudott lépni a hazai bajnokságból. Ezt pedig csak nagyon kemény munkával és elszántsággal lehet megtenni.
A 29 éves egykori snowboard- és kosárlabdabajnok török hölgy hatodik éve versenyez, de már egészen kicsi kora óta a rali szerelmese. „Apám az autóiparban dolgozott és 12 éves koromban elvitt egy raliversenyre. Azonnal szerelmes lettem. Apám láthatta, hogy baj van, mert kijelentette, hogy nem vezethetek 18 éves koromig.”
Persze ezt ő nem hagyta annyiban és addig alkudozott az apjával, hogy az végül ráállt egy üzletre: nem vezet 18 éves koráig, de akkor olyan autót kap, amilyet csak akar. Persze ésszerű határokon belül. A családi háttér tehát megvolt, de mielőtt még legyintenénk, hogy így könnyű, azért gondoljuk csak végig, hogy a vb-n versenyző Matthew Wilson például egy Ford Focus ST-t kapott 18. születésnapjára, és ha egy kicsit utánajárunk, a legtöbb sikeres raliversenyző a szülőktől kapta első autóját.
[kepallojobb=455846]Két évébe telt, mire elfogadták, hogy ő is versenyző[/kepallojobb] Na, szóval eljött Cetinkaya 18. születésnapja, aki az apja elé állt, és megnevezte az autót, amit kér, de nem kellett szalonba menniük. „Az apám autóját kértem, egy összkerekes, turbó Opel Calibrát.” Majd hozzátette, hogy a kocsi nem maradt éppen fénysérülés-mentes. „A balesetektől nem félek, csak a versenyt meg az autót sajnálom. 2008-ban az Ypres Rali volt a legnagyobb esésünk, amikor hideg gumikkal rajtoltunk, én meg nem figyeltem rá és nyomtam. Előbb keresztbe fordultunk, aztán felborultunk. Nekünk nem lett semmi bajunk, de a Fiesta, hát hogy is mondjam… valami Fiesta pick-upszerűség lett belőle.”
Na de ne szaladjunk ennyire előre. Cetinkaya az első vezetési élményei után ment vissza az iskolapadban, két évig tanult Amerikában, majd Isztambulban szerezte meg közgazdasági diplomáját. Ez magyarázza, hogy az IRC-mezőnyben ő beszél az egyik legtisztábban és legválasztékosabban angolul. Meg franciául, olaszul és németül is. Ezt biztosan kevesen tudják utána csinálni a ralimezőnyben.
24 éves korában lediplomázott és végre elkezdhetett raliversenyezni. Apuci persze egy fillért sem adott a kicsi lánya furcsa hóbortjára. Így aztán nem volt más választása, eladta utcai autóját és benevezett a Török VW Polo Lady Kupára. Amint azonban a sorozat szervezője meglátta a nevét, azonnal visszautasított a nevezését. „Apám egyik régi barátja volt, és tudta, hogy a családom nem támogatja a versenyzést. De nem adtam fel. Megtudtam, hogy hova jár edzeni. A terem előtt vártam rá hat órán keresztül, majd amikor kijött lerohantam őt, és azt mondtam, ne tegye ezt velem, nekem a rali az életem, 24 éves vagyok, és az apám nem fogja magát okolni azért, ha versenyzem.”
[kepallobal=455851]Amikor így öltözik, nehéz elhinni róla, hogy tényleg tud versenyautót vezetni[/kepallobal] A sorozat szervezője beadta a derekát, de csak azzal a feltétellel, hogy hoz az apjától egy írásos engedélyt. Az is meglett. Valahogy. Sőt az egykori Eb-menőtől, Volkan Isiktől beszerzett egy öreg Fiatot is, amivel gyakorolhatott. Isik fülét is addig rágta, míg rá nem állt, hogy az autó mellé egy kis oktatásban is részesítse a hölgyet. Heti négy alkalommal reggel ötkor kimentek egy murvás pályára, hogy Cetinkaya elsajátítsa az alapokat.
„Kis trikóban és szoknyában ültem az autóba, de rendszeresen tiszta mocsok lettem a murvás pályán, így mielőtt reggel hétre bementem dolgozni apám irodájába, megálltam egy benzinkútnál, megmosakodtam, átöltöztem és úgy mentem munkába.”
A fiatal lány gyorsan tanult és hamarosan a török Ford Fiesta-kupában kezdett versenyezni, ami egész Európában az egyik legrangosabb sorozat. „Amikor először megláttak a szervizparkban, mindenki engem figyelt és fogadásokat kötöttek, hogy parkolni sem tudok. Ha valamit jól csináltam, mindjárt azt nézték, hogy a fiúk hol rontották el. Két évembe került, mire elfogadták, hogy valóban versenyző vagyok.”
Cetinkaya karrierje kezdett beindulni, olyannyira, hogy a török TV 24 autós műsorának egyik vezetője lett. „Akkorra azt már elértem, hogy ha izzadtam ültem egy versenyautóban, akkor elfogadták, hogy tudok vezetni, de ha csinosan jelentem meg valahol, akkor biztosak voltak benne, hogy ennek a csajnak sosem lesz eredménye, fölösleges őt támogatni.”
A Peugeot Törökország és a Red Bull azonban felfigyelt rá, így indulhatott az idén egy Szuper–2000-es Peugeot 207-essel az IRC-n. „Sokan gondolják, hogy csak marketing okokból vagyok itt, de engem csak a sport és a versenyzés érdekel. Ez az első szezonom a Szuper–2000-es autóval és nagyon sokat kell tanulnom, de készen állok rá.”
Na de azért egy nő életében van más is, mint a versenyzés.
„Igen, igen, tudom, a családom és az összes volt pasim is mind azt hajtogatják, hogy mikor fejezem már be ezt az őrültséget és kezdek normális életet, meg szülök gyereket, már 29 éves vagyok. De nekem a rali a szerelmem. Majd mondjuk, 35 éves koromban megkomolyodok. Vagy nem is, inkább legyen negyven. Vagy 45? Mindegy, egyelőre ralizni szeretnék.”